Egy magyar cég forradalmasítaná a robotkezek gyártását

Az elmúlt években Elon Musk többször is beszélt arról az Optimus kapcsán, hogy a humanoid robotok tervezésének messze a legnehezebb része egy jól működő kéz kifejlesztése – szerinte a robotkéz kihívásai nagyobbak, mint a Cybertruck vagy a Model X megépítése, sőt igazából ennél több fejfájást csak a Starship okozott számára. Ez nem pusztán Musk-féle önirónia: a robotkéz valóban az egész robotikai ágazat egyik legnagyobb még megoldásra váró problémája hardveres fronton.

A hagyományos robotkezek – mint a gyárakban bevált merev, két- vagy háromujjas griperek – egyszerűek és megbízhatóak, de ahhoz, hogy egy humanoid robot a mindennapi életben is jól használható legyen, sokkal emberibb mozgásra és fogásra van szükség. Az emberi kéz közel harminc szabadságfokával, erőteljes markolásának és finom motoros képességeinek egyedülálló kombinációjával ma is a legjobb általános célú manipulátor, amit ismerünk. Nem meglepő, hogy a Shadow Hand-től a Tesla Optimusig egyre több fejlesztőcsapat fordult a biomimetikus megközelítés felé, ami a kezünket igyekszik leutánozni, hogy a robot is képes legyen mindarra, amire mi.

A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a biológia egészen máshogy szereli össze az alkatrészeket, mint az ipar. Az előbbi molekuláris precizitással építkezik, míg az utóbbi makroszinten rakja össze az építőelemeket: forraszt, ragaszt és csavaroz. A soft-robotikai elvű biomimetikus kezek belső szerkezete rendkívül összetett, ami sok száz alkatrészt, bonyolult kézi szerelést, nehezen skálázható gyártást jelent. Ráadásul tartósságuk is hagy kívánnivalót maga után: ciklikus terhelés mellett az anyagfáradás, az inak nyúlása és az ízületi kopás gyorsan lerontja a teljesítményt. A szakma régóta tudja, hogy ezek a problémák szétválaszthatatlanok – a biomimetikus kéz csak akkor válik igazán versenyképessé, ha egyszerre oldják meg a könnyű gyárthatóság és a tartósság kérdését.

Erre a két problémára talált választ az Allonic, egy budapesti székhelyű, magyar–amerikai startup. A cég 2026 februárjában zárta le a magyar startup-ökoszisztéma eddigi legnagyobb pre-seed befektetési körét, miután 7,2 millió dollárt gyűjtött össze a Visionaries Club vezetésével.

Az Allonic a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának kutatólaboratóriumából nőtte ki magát. A kar egyik hallgatója, Tasi Benedek már az alapszakon anatómiailag pontos robotkéz-prototípusokat épített, melyek tervezése során arra törekedett, hogy mozgásuk minél természetesebb legyen, valóban illeszkedjenek az emberi környezetbe. Már a robotkéz első verziója sem hagyományos mechanikára épült, hanem sokkal inkább a biológia elveit követte, ahol is a szövetek komplex szinergiákon keresztül képesek adaptálódni és különböző funkciókat betölteni, attól függően, hogy milyen terhelés milyen pozícióban éri az ujjat. A gyárthatóság és tartósság persze ugyanúgy probléma maradt, mint ahogy az a legtöbb hasonló próbálkozás esetében történni szokott.

Az első biomimetikus prototípus. Kép: Allonic

Hogyan lehetne leküzdeni ezeket a kihívásokat? A megoldás megtalálása érdekében Tasi Benedek néhány kollégájával együtt létrehozott egy laboratóriumot azzal a nem titkolt céllal, hogy idővel kilépjenek majd az üzleti világba.

„Építettünk, teszteltünk, és a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy az ötletek nagy része azért marad a laborokban, mert túl nehéz az ipari megvalósításuk. Éreztük, hogy ebből így sohasem lesz termék” – ecsetelte a kezdeti nehézségeket Tasi Benedek a Forbesnak.

Hamarosan felismerték azonban, hogy a kollagénrostok, amelyek a szöveteket alkotják, strukturálisan és funkcionálisan is hasonlítanak a kötelekhez, illetve egyéb textilipari termékekhez. Így került képbe a gépi fonás technológiája, ami egy 150 éve létező, nagyon egyszerű elvekre épülő eljárás.

Onnantól kezdve pedig, hogy van egy megfelelő méretű fonógép, ami kellőképpen sok szálat tud kezelni egyszerre, és lehet programozni is, tulajdonképpen bármilyen méretű és komplexitású térháló leképezhető egyetlen egy folyamat keretein belül.

„5 hónap tervezés és egy hónap építés után elkészült a fonógépünk alapmodulja!” – adta hírül az Allonic 2023 márciusában a közösségi médiában. Forrás

A biomimetikus robotkarokban a természetet utánozva rugalmas szalagokkal szokták összekötni az ízületeket, de az illesztési pontokat nem lehet bennük elég erősre gyártani. Az Allonic által kifejlesztett kéz viszont nem darabokból, hanem sok vékony szálból áll. A szálak, ahogy ráfonódnak a csontokra, eloszlatják a terhelést, és ez jóval erősebb csatlakozást tesz lehetővé. Ráadásul különböző anyagokat, akár szenzoros textúrákat is képesek integrálni.

Ezek a monolitikus alkatrészek úgy sokkal erősebbek, mint a hagyományos elődeik, hogy közben puhák maradnak, képesek idomulni, ezért sokkal inkább emberszerű a fogása a kéznek.

„A sikeren fellelkesülve elkezdtünk gondolkodni, hogy mi másra lehetne még használni ezt a technológiát, hogyan lehetne tovább egyszerűsíteni az ujjakat. És némi ötletelés után rájöttünk, hogy igazából semmi nem állít meg minket abban, hogy a teljes rendszert áttoljuk a gépen és egyben fonjuk le az ujjakat, még inkább eliminálva az ízületeket képző egyéb alkatrészeket és szöveteket” – mondta Holló Dávid, az Allonic társalapítója. „Így a komplex robotikai mechanizmusok gyártása igazából három lépésre egyszerűsödik le. Fogunk egy vázat, adott esetben a csontokat, amiket bármilyen gyártástechnológiával el lehet készíteni – mi 3D-nyomtatóval nyomtattuk ki őket – ezeket felfűzzük és áthúzzuk a gépen, ahol több rétegben tudunk egyszerre funkcionális szöveteket képezni ezekre a vázakra. Az így készült terméket igazából csak fel kell kötni a motorokra és kész a teljes működő robotikai mechanizmus.”

Ennek a technológiának a legnagyobb előnye, hogy drasztikusan csökkenti a komplex robotikai mechanizmusokban használt alkatrészek számát, a gyártási időt és a gyártás  költségét.

„Jelenleg a csapatunk a következő generációs gépen dolgozik, ami ötször gyorsabb lesz, nagyjából négyszer annyi szálat fog tudni egyszerre kezelni. Ezt hívjuk felbontásnak. Esetünkben a szálak száma jelenti a felbontást, és a nagyobb felbontással lehetővé válik az, hogy teljes karokat vagy akár lábakat képesek legyünk egyben lefonni és gyártani. Ezt a gépet 2026 közepén tervezzük elkezdeni piacosítani és tesztelni a nemzetközi partnereinkkel” – ismertette a startap közeljövőre vonatkozó terveit Holló Dávid egy novemberben tartott prezentáción.

A tényleges piaci bevezetés leghamarabb egy-két év múlva lehet reális. Még dolgoznak a platform fejlettebb verzióján, de már most több robotikai céggel is egyeztetnek, az egészségügytől a bolti árufeltöltésig széles az érdeklődési kör.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.