Hány olajválság kell még, hogy felébredjünk?

Még le sem zárult az előző energiaválságot négy éve elindító konfliktus Ukrajnában, a világ egy másik pontján – ezúttal Iránban – teljesen más országok összetűzése újra az egekbe lökte az olajárakat. Emelkedik a benzin, a gázolaj és a kerozin ára, de ez csak a felszín, hiszen az olajat nyersanyagként használó vegyiparban is minden korábbi számítást gyökerestől átír egy ilyen árváltozás. Az üzemanyagok ára nem csak a közlekedésünkre van kihatással, de a szállítmányozáson keresztül minden termék és szolgáltatás árára is. Tudjuk mindannyian, hogy idővel visszaáll az ár egy korábbi, valamennyire elfogadható szintre, de hogy ez mikor történik és mi lesz az az árszint, azt ilyenkor még csak találgatjuk.

Az 1973-as Jom kippuri – arab-izraeli – háborúhoz kötődő első olajembargót követően szinte minden évtizedre jutott egy-egy komolyabb krízis, ami az egekbe lökte az árakat. Ugyanazt a terméket az a néhány ország, amely rendelkezett vele többszörös áron el tudta adni azoknak az országoknak, amelyek erre a nyersanyagra építették fel a gazdaságukat annak ellenére, hogy nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal. Az USA, Kanada, a Közel-Kelet arab államai, Oroszország vagy éppen Venezuela szépen kerestek az összes ilyen helyzeten (de nyilván ide lehetne sorolni akár Norvégiát is, még ha egyébként ki is lóg a sorból), politikai berendezkedéstől függően persze különbözőképpen felhasználva az így megszerzett mesés vagyont.

Tom Fournier at Pexels

A világ többi része pedig ilyenkor csak tűr és fizet, de persze a magas olajárakat a nagy olajkitermelő országok lakossága is megérzi, ha máson keresztül nem, akkor a szállítmányozás árának emelkedésén. Az olajárat néhány erős szereplő tettei határozzák meg leginkább, amivel kihatnak a teljes világgazdaságra. Mivel a közúti, légi és vízi közlekedésünk szinte kizárólag erre az energiaforrásra épül, semmi, de semmi esélyünk nincs elkerülni a sokkot. És akkor a földgázról nem is beszéltünk, pedig annak beszerzésekor is kiszolgáltatottak vagyunk, miközben nélkülözhetetlen a túlélésünkhöz.

A függés csak az egyik oldala az egyenletnek. Az olaj és gáz jelentős részét olyan országok termelik ki, amelyek nem éppen a nyugati világ értékrendje szerint működnek. A gigantikus bevételből ezeknek az országoknak a lakossága gyakran nem részesül, hiszen a profit nem piaci berendezkedésű vállalatokhoz, hanem közvetlenül a hatalmi elithez áramlik. A pénz sok helyen a rendszer fennmaradásának záloga, és a fegyverkezés finanszírozásának forrása. Így az olaj és a gáz nem csak eszköz a nyomásgyakorlásra, befolyásszerzésre és zsarolásra, de a sok diktatórikus berendezkedésű országban az elit hatalomban tartásának az eszköze is.

Szembe kellene nézzünk, hogy minden egyes hordó olaj – vagy végső soron minden liter benzin vagy gázolaj – megvásárlásával közvetlenül vagy áttételesen ezeket az elnyomó rendszereket támogatjuk, illetve ezeknek a rendszereknek az eszetlen, emberek tíz- vagy százmillióinak az életét megkeserítő háborúit finanszírozzuk.

Bárcsak lenne egy technológia, ami olaj vagy gáz elégetése nélkül biztosítaná az autóink meghajtását, a lakásaink fűtését, az ipar működését és nem utolsó sorban a villamosenergia termelést. Valami olyan megoldás, amihez nem kell tonnaszám vásárolni a nyersanyagot, aminek a működtetéséhez nem kell kiszolgáltatott helyzetbe kerülni és ellenséges országokkal fenyegetőzni, vagy ami még rosszabb, előnytelen alkukat kötni.

Természetesen van ilyen technológia, de mintha a világ egy része erről nem akarna tudomást venni. Míg Kína és néhány kisebb ország 20-30 évvel ezelőtt felismerte, hogy mennyire veszélyes az energiahordozókhoz kötődő kiszolgáltatottság, addig a nyugati világ – illetve azon belül néhány ország és érdekcsoport – foggal körömmel ragaszkodik a status quohoz, amit ismer, amivel az elmúlt évtizedekben – nem mellesleg a fejlődő világot kizsákmányolva – jól keresett. Mintha az elmúlt 60 év olajválságai és ezekből kialakuló recessziói meg sem történtek volna.

A megoldás természetesen az elektrifikáció, ami nem csak az autók elektromosítását, hanem a fosszilis energiahordozók használatának drasztikus visszaszorítását is jelenti. A technológia már ma rendelkezésünkre áll, hogy a közúti közlekedésben teljesen elhagyjuk a benzint és a gázolajat, de már látszanak a jelei annak, hogy hamarosan a rövidtávú repülés és hajózás is elektrifikálható lesz.

Elektromos árammal nem csak a közlekedés, de a földgáz függőséget leginkább okozó fűtés is kiváltható. A mai hőszivattyúk rendkívül hatékonyan és olcsón képesek biztosítani az ingatlanok fűtését. Az áram jelentős része pedig mind a közlekedéshez, mind pedig a fűtéshez megtermelhető szinte bármelyik országban a nap, a szél vagy a víz erejét felhasználva.

Ma már az az örök érvényűnek szánt állítás sem tűnik igaznak, hogy a megújuló energiaforrások által hektikusan, vagy legalábbis nem az igénnyel együtt mozgó mennyiségben termelt villamos energiát nem lehet eltárolni. Hiszen ma már ezrével lehet találni a világban olyan ipari energiatároló rendszereket, amelyekben a néhány megawattórától a néhány gigawattórás szintig tudnak már villamos energiát tárolni, de épülnek az ennél nagyobb, és akár néhány napos időszakot is lefedő megoldások is. A villamos energia tehát egyre inkább eltárolható, és ennek az ára is kezd versenyképes szintre csökkenni.

Bekapcsolták Magyarország első 100 MWh-s akkumulátorát

Ami persze jó a világ nagy részének, az ha bekövetkezne, óriási veszteség lenne néhány ország, politikai rendszer vagy diktátor számára. És ne felejtsük el, hogy a nyugati világban is van jó néhány cég, amely nagyon rosszul járna, ha drasztikusan csökkenne a világ olaj- és gázfogyasztása. Ők nem érdekeltek a váltásban, így nem meglepő, hogy az elektrifikációt is megpróbálják az akkumulátorok és motorok nyersanyagaira mutogatva egy újabb, ismeretlen függést kiáltva hitelteleníteni. Egy nagyon fontos különbséget azonban mindig elhallgatnak: míg az olajat és a gázt elégetjük, tehát nem használhatók fel még egyszer, addig az akkumulátorokat újra és újra meg tudjuk tölteni helyben termelt villamos energiával. Ráadásul ezek a hasznos életük végén akár 90 százalék feletti arányban feldolgozhatóak és újra felhasználhatóak akkumulátorgyártásra.

Már ha egyáltalán szükség lesz erre, hiszen akkumulátort egyre többféle nyersanyag felhasználásával tudunk készíteni. Nem biztos ugyanis, hogy 20 év múlva is pont ezek a nyersanyagok kellenek majd az akkugyártáshoz. Nincs tehát fizikai akadálya annak, hogy a világ bármely pontján akkumulátorgyárak, napelem- vagy szélturbinagyárak épüljenek. Ezekhez nem kell más országokat lerohanni, bombázni, és jóval nehezebb ezek kereskedelmét egyetlen egy tengeri szoros lezárásával megakasztani.

Természetesen nem lehet a közlekedést, az energiatermelést és az ingatlanok fűtését egy csettintésre elektromos áramra átállítani. Ez egy rendkívül hosszú folyamat. De ahhoz, hogy belátható időn belül érzékelhető eredményt érjünk el, hogy csökkenjen az autoriter, erőszakos olajhatalmaktól a függőségünk el kell kezdeni az átállást. A már meglévő járművek, erőművek és egyéb rendszerek működtetéséhez valamennyi kőolajra és földgázra még évtizedekig szüksége lesz a világnak. Csak az nem mindegy, hogy mennyire! Minél hamarabb leszámolunk a tagadással, annál hamarabb csökkenthető a kiszolgáltatottság, valóban növelhető a szuverenitás, és annál kisebb hatást tud gyakorolni ránk egy-egy ilyen geopolitikai esemény.

Hány olajválság kell még, hogy szembenézzünk a múlttal és felismerjük, hogy a fosszilis energiahordozóktól való szabadulás a mi jól felfogott érdekünk? Hányszor kell még becsapjuk magunkat, hogy a jogszabályilag korlátozott árú és így olcsónak tűnő benzinből és gázolajból bármennyit büntetlenül felhasználhatunk? Mikor fogjuk már fel, hogy sem gazdaságilag, sem morálisan nem vállalható, hogy saját népüket elnyomó és a világra is folyamatos veszélyt jelentő rezsimeket finanszírozunk nap mint nap? Mikor vesszük már észre, hogy van egy sokkal jobb alternatíva?

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.