Tipikus autóhasználóként az összes autózásunk túlnyomó többsége lakóhelyünk néhány tíz km-es körzetében zajlik. Hétközben a munkába járás, hétvégén az egyéb rövidebb utak a jellemzőek. Néhány havonta vannak ugyan néhány száz km-es utak, de azok is állandó helyszínekre. Pozsonyba például szinte soha nem kell mennem (bár tavaly épp voltunk ott a szlovákiai túránkon), de most még is akadt ott egy kis dolgom, és természetesen az új, 40 kWh-ás Nissan LEAF-fel mentem. Az időpontot nagyjából én választhattam meg, ezért úgy szerveztem, hogy reggel mehessek, kora délután pedig jöhessek is vissza. 11 körülre ígértem magam, de mivel Budapesten meg kellett álljak valahol, 8 óra előtt néhány perccel indultam teletöltött akkuval Veresegyházról. Az autó akkor 262 km-es hatótávot írt, és az előzetes kalkulációim szerint 230 km állt előttem. Mivel tudtam, hogy a célállomáson lesz valamilyen AC töltési lehetőségem, nem volt miért aggódjak. 19 °C-ban nem volt szükség légkondira, így azt nem is kapcsoltam be egészen Pozsony külvárosáig. A budapesti forgalom jót tett a fogyasztásnak, így egy órával és 33 km-rel később a hatótávot még mindig 256 km-nek jelezte. Ez persze teljesen fals, hiszen csak akkor lehetett volna igaz, ha az utat nagy részben továbbra is a városban tettem volna meg. Innen viszont már szinte végig autópálya, illetve az utolsó szakaszon néhány km országút és város következett. Amivel nem igazán számoltam (pedig az időjárás jelentés alapján számolhattam volna) az az eső. Alig értem ki a városból, már rá is zendített és végig zuhogott. Köztudott, hogy az eső nem a villanyautós barátja, mert nem csak az vizet kell tolni magunk előtt, de az úton álló csapadék leküzdése is sokkal több energiát igényel, mint a száraz aszfalton való gurulás. Ekkor dönthettem volna úgy, hogy megállok egy biztonsági töltésre Tatabányán vagy Győrben, de el sem gondolkodtam rajta, mert biztos voltam benne, hogy így is elég lesz az akkuban lévő energia. Ráadásul mindkét villámtöltő annyira távol esik az autópályától, hogy egy 5-10 perces töltés is fél óra veszteséget jelentett volna, ami már nem fért bele. Így is néhány perccel 11 utánra kalkuláltam az érkezésem. This slideshow requires JavaScript. A másik opció a sebesség csökkentése lehetett volna, de ezt sem tartottam szükségesnek a fenti érvek miatt. Maradt tehát a 107 km/h-ra beállított tempomat és a ProPilot Assist funkció, ami döbbenetesen jól tette a dolgát. Az eső ellenére magabiztosan tartotta a sávot még olyankor is, amikor szabad szemmel is alig voltak láthatóak a sávokat elválasztó szaggatott és folytonos vonalak. Természetesen ettől még nem önvezető az autó, oda kell rá figyelni, de nagyon kényelmes dolog az, hogy nem én kell koncentráljak, hogy mindig a sáv közepén menjen az autó, illetve hogy ne menjek túl közel az előttem menőhöz. Természetesen szélárnyékban való megbújás a ProPilot használatakor fel sem merül, hiszen az adaptív tempomat nem enged olyan közel az előttünk menő járműhöz, hogy szélárnyékba kerüljünk. Persze az eső hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Győrt elhagyva jött el az a pont, amikor nagyon közel kerültem ahhoz, hogy a még megtehető hatótáv kevesebb legyen a még hátralévő út hosszánál. Persze tudtam, hogy nagy az autó tartaléka, illetve hogy Szlovákiában már nem autópályán fogok menni (azért a néhány km-ért nem akartam autópálya díjat fizetni) és városban is kisebb a fogyasztás, de a meg nem szűnő eső miatt mégis hatalmába kerített a „range anxiety” (hatótáv para), és az autópályás szakasz utolsó néhány km-én 100-ra csökkentettem a sebességem. Mint kiderült teljesen feleslegesen, mert így is 4%-kal értem Pozsony belvárosába, ahol a célállomásomon egy 22 kW-os AC töltő várt. Erről az autó ugyan csak 1×32 A-rel, vagyis kb. 6,6 kW teljesítménnyel tud tölteni, de ez is jóval több, mint a semmi. A két órás programom alatt nagyjából harmadáig töltötte fel az autót. Amíg ezt követően egy közeli plázában megebédeltem, az autó is töltődött az ott felszerelt Greenway villámtöltőn, így haza már 94%-ra töltött akkuval indulhattam. This slideshow requires JavaScript. Az eső sajnos visszaúton sem kímélt, így Budapestre ismét 4%-os töltöttséggel érkeztem. Útközben meg kellett állnom az első magyarországi benzinkúton, mert az ebédnél elfogyasztott folyadéktól meg kellett szabadulnom, és szükségem volt egy kávéra, hogy felügyelni tudjam a ProPilotot, így elvesztettem 15-20 percet, ami alatt pont rá tudtam volna tölteni az autóra akkor is, ha Pozsonyból nem sikerül (közel) teletöltött autóval indulni. Sajnos az autópálya melletti magyarországi benzinkutak egyelőre csak a kifogásokat keresik töltőtelepítés helyett, így nem tudtam a töltésért náluk pénzt hagyni. Vacsora (ami alatt a Vincellér utcában 0-ról 48%-ra töltött a LEAF) után még mozi volt a program, ami alatt az autó az Alleeban tovább töltődhetett, így majdnem teli akkuval indulhattunk haza Veresegyházra. A nap során sehol nem vesztegettem időt a töltéssel, csak addig töltött az autó, ameddig egyébként is parkolt. Különösebben tervezni sem terveztem a töltők miatt, sem a vacsora, sem pedig a mozi helyszínét nem én választottam. Egyedül az ebéd helyszínének megválasztása volt tudatos, de egyébként is a kiszemelt bevásárlóközpont volt a legközelebbi gyors étkezési helyszín, így emiatt sem kellett kerülni. Összesen 480 km-t mentem aznap úgy, hogy sehol nem kellett a töltés miatt várnom egy percet sem, és a nap végén 78%-os töltöttséggel értem haza. Antalóczy TiborA Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
