Már gigawattórás kapacitással épülnek a sűrített levegős energiatárolók

Sűrített levegőt az 1870-es évek óta használunk energiatárolásra, az első hálózati méretű rendszer is már 1978 óta működik Németországban. A technológia előnye, hogy olcsó, egyszerű, hosszú élettartamú, és mivel régóta alkalmazott módszer, ezért elég sok tapasztalattal rendelkezünk a felhasználásával kapcsolatban.

A legfőbb hátránya az alacsony hatásfokban keresendő. Az energia betárolásakor a levegőt összesűrítik, ami veszteséghő keletkezésével jár. A kitárolás során a már lehűlt levegő egy turbinát hajt meg, a nyomáscsökkenés ugyanakkor a levegő további lehűlésével jár, és ahhoz, hogy ennek során ne csökkenjen túlzottan alacsonyra a hőmérséklete, előbb fel kell melegíteni. A hőveszteségnek és fűtési igénynek köszönhetően egy ciklus hatásfoka valahol 40% környékén található, ezért nem is csoda, hogy a 70-es évek óta nem igazán épültek sűrített levegős energiatárolók, és jelenleg globálisan csak néhány száz MW az összkapacitásuk.

Az elmúlt évtizedben azonban ezen a téren is folytak fejlesztések, és néhány cég olyan technológiát fejlesztett, ahol a sűrítéskor keletkező veszteséghőt eltárolják, hogy azt később a levegő felmelegítéséhez használják fel, így egy ciklus hatásfoka 65-70%-ra növelhető.

Az egyik ilyen cég a kanadai Hydrostor. Az általuk tervezett rendszerek 100 MW-os nagyságrendű teljesítménnyel rendelkeznek, és 6-24 órán keresztül képesek energiát betáplálni a hálózatba. Egy-egy létesítmény megépítése, tervezéssel együtt 4-6 évet vesz igénybe, ami azért hosszabb idő, mint egy akkumulátortelep esetében, cserébe viszont a várható élettartamuk meghaladja az 50 évet is.

Kép: Hydrostor

A cégnek Ontario államban már működik egy 1,75 MW/15 MWh-s létesítménye, ám a következő években ennél jóval nagyobb beruházásokra készülnek. Kaliforniában két nagy projektjük engedélyeztetése is folyamatban van.

A Pecho Energy Storage Center egy 400 MW/3200 MWh-s energiatároló lesz, amely 2026-ra készülhet el 820 millió dollárból. A Willow Rock Energy Storage Center még ennél is nagyobb, 500 MW/4000 MWh-s lesz, a 975 millió dolláros projekt szintén 2026-ra készülhet el.

Bár ezek az egységek csak évek múlva fognak üzembe állni, Kaliforniában az akkumulátoros energiatárolók esténként már most is több energiát táplálnak a hálózatra, mint az államban működő Diablo Canyon atomerőmű. Erről a témáról az alábbi cikkünkben írtunk részletesebben.

Kaliforniában bezzeg elbírja a hálózat a rengeteg napelemet

A kanadai vállalat az Amerikai kontinensen kívül Ausztráliában is dolgozik egy 1600 MWh-s projekt előkészítésén.

A Hydrostore szerint a sűrített levegős energiatárolójuk beruházási költségei (CAPEX) tavaly kilowattóránként 175 és 250 dollár között mozogtak, amihez egy évi 1-1,5%-os üzemeltetési költség kapcsolódik. Összehasonlításként: egy akkumulátoros energiatároló bekerülési költsége kilowattóránként 300 dollár felett volt ugyanekkor, hasonló nagyságrendű üzemeltetési költséggel, de jóval rövidebb élettartammal. A mérleg másik serpenyőjében ugyanakkor ott szerepel az akkumulátoros energiatárolás jobb hatásfoka, a rövidebb építési ideje, és az, hogy bárhova telepíthető. A beruházóknak alapvetően ezeket a szempontokat kell tehát mérlegelniük, amikor az egyik, vagy a másik technológia mellett teszik le a garast.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.