auto
2024. 02. 26. hétfő

Egyelőre fagypont körüli a hőmérséklet, de pillanatok alatt megérkezik majd a nyaraló-szezon, így sokaknak hasznos lehet egy körkép a horvátországi töltési lehetőségekről, ezért közöljük olvasónk, Bárdi Gábor friss tapasztalatait egy útleírás keretében.

Az elektromos autózás hőskorában sok hasonló beszámoló jelent meg a villanyautosok.hu oldalon, mivel 5-8 éve még kihívást jelentett egy akkori, kis hatótávú elektromos autóval a foghíjas töltőhálózat mellett egy sok száz, akár ezer kilométeres utazás.

Napjainkban már nem kérdés, hogy el lehet-e jutni bárhová, de aki nem Teslát használ, annak a külföldi töltésre nem árt előre felkészülni, ezért döntöttünk úgy, hogy megosztjuk olvasónk tapasztalatait. Következzen Gábor beszámolója.

Elektromos autóval télen az Adrián

Nem szeretjük a tikkasztó hőséget és a hömpölygő embertömeget, ezért a nyári utazást egy ideje kizártuk a kirándulási terveink közül. Ellenben Horvátországot szerettük volna felfedezni, így jött a téli nyaralás ötlete. A főszezonban érezhető terhelt infrastruktúra, erős forgalom és turistaáradat nélkül, az ország igazi arcát sikerült megismernünk, mindezt négy gyerekkel és egy elektromos kisbusszal.

Elen aktuális díjszabás: AC – 0,29 EUR/kWh, DC – autópályán kívül 0,40 EUR/kWh, autópályán szezonon kívül 0,46 EUR/kWh, autópályán szezonban 0,62 EUR/kWh

Mivel a Balaton déli partján élünk, a nyári turistaszezonból kapunk bőven. Emiatt amikor lehetőségünk adódik, előszeretettel utazunk kevésbé frekventált helyekre. Lakhelyünk előnye, hogy közel fekszik az M7-es autópályához, így Horvátország akár egy hosszabb hétvégére is könnyen elérhető, különösen a szezonon kívüli időszakban.

Az sem volt utolsó szempont, hogy a számunkra megfelelő szállások kb. harmad-negyed áron voltak a nyári időszakhoz képest, és a szállásadók is rugalmasabbak ilyenkor. A kiszemelt szállás Drage-ban egy mobilházas kempingben volt, szinte pontosan 500 km-re az otthonunktól, Dalmácia északi régiójában.

Eleinte felmerült, hogy az autópályák teljes mellőzésével a falvakon és városokon át jussunk el a célunkig, hogy minél többet lássunk az országból és a tengerpartból, de ezt végül elvetettük. Főképp, mert rendkívül hosszúra nyúlt volna az utazási idő, illetve a tengerpartig kevesebb izgalmat és látnivalót tartogatott volna az út.

Karácsony után vágtunk neki feleségemmel és négy gyermekünkkel az utazásnak családi autónkkal, amely egy Mercedes eVito Tourer, 8 személyes kisbusz, bruttó 100, nettó 90 kWh-ás akkuval, 110 kW-os DC töltési és 11 kW-os AC töltési maximummal.

Az utazás előtt több applikációt és természetesen az ABRP oldalát is nézegettem. Több jelentős töltőszolgáltató van Horvátországban: Petrol (Onecharge app), Horvát Telekom (e-spots app) Ionity, Tesla SuC (sajnos nem nyitott még más márkáknak, pedig Senjben milyen jól jött volna), Ionity, Mol Plugee, valamint az Elen nemzeti hálózat.

Árazását és lefedettségét tekintve messze az utóbbi vezet, bár sajnos 50 kW-nál nagyobb teljesítményű töltőkkel nem igazán rendelkeznek.

Tudtam, hogy a gyerekekkel és a sok holmival esélytelen időszakos megállások nélkül eljutni a célunkig, így nem volt elsődleges szempont, hogy a lehető leggyorsabb töltőket keressem, helyette az árakat is figyelembe tudtam venni a tervezésnél.

A horvát töltőhelyzetet abszolút kielégítőnek találtam, számos szolgáltató eltérő teljesítményű töltője elérhető már, főleg a forgalmasabb autópályák mentén. Viszont az árazás meglehetősen borsos, nem ritka az 1 euró környéki kWh ár sem.

A legbarátságosabb árazása az Elen szolgáltatónak van, amely országosan egységesnek mondható tarifarendszert alkalmaz, különbséget csak az AC és DC oszlop között tesz, valamint az autópálya melletti oszlopokra megkülönböztet szezonális és szezonon kívüli árazást is.

Érdekes észrevétel, hogy nagyon sok esetben az autópályától mindössze néhány percre lévő kisvárosi vagy falusi töltőkön már a hagyományos árakat használják, így a tervezgetés során arra gondoltam, hogy több ilyen töltés beiktatásával csökkentem a költségeket.

Az autó 100 %-ra töltve várta az utat, kényelmesen, reggel 9 után indultunk, az első megállót pedig Ljubescicába terveztem (125 km), odáig az A4 autópályán utaztunk.

Az 50 kW-os töltőn az akkumulátor relatív magas töltöttsége miatt, 15 perc alatt 12 kwh energiát vételeztünk a helyi kisváros központjában elhelyezett töltőoszlopból 4,73 euróért.

Ekkor szembesültem azzal, hogy a regisztráció és a regisztrált bankkártya ellenére a szolgáltató minden egyes töltésindításnál viszonylag jelentős összeget, 53 eurót zárol, amit csak 24 óra múlva írtak jóvá. Ez egy hosszabb utazásnál, esetleg több kisebb töltésnél kellemetlenségeket okozhat, így ezzel mindenképp tervezni kell.

Az autópályára visszatérve folytattuk az utunkat. A következő megállónk már bőven Zágráb után, Károlyvárosban (116 km) volt egy hasonló 50 kW-os Elen töltőnél, szintén pár percre az A1-es autópályától. Itt ebéd- és mosdószünetet is tartottunk, 45 perc alatt 35 kwh-t töltöttünk az autóba, 13,87 euróért.

Itt tapasztaltam az Elen töltők elhelyezkedésének egyik hátrányát: a töltőoszlophoz két szűkös parkolóhely tartozott, de a jobb oldali hely mellett már szorosan parkoltak, én biztonságosabbnak éreztem a bal oldali helyre állni, így azonban a másik hely már túlságosan szűk maradt egy másik autó számára, és nekem is figyelni kellett a kábel elvezetésre a bal elől lévő töltőnyílás miatt.

Szűkös töltőhelyek egyike Károlyvárosban

Továbbindulva a tengerpart felé, Senj (116 km) településre vettük az irányt és azt terveztem, hogy további töltés nélkül a parti D8-as számú úton legurulunk egészen Zadarig. Az autópályás szakaszon a fogyasztásunk 28,7 kWh/100 km volt.

Senjbe a Velebit hegység szerpentinjein vezetett az út, így 45% körüli töltöttséggel érkeztünk. Az igen egzotikus helyen lévő Tesla töltő és tengerpart megtekintése után indultunk tovább a nyolcas főúton, azonban így utólag átértékelve szükség lett volna egy rövid rátöltésre (amihez jól jött volna, ha a Tesla töltők már más márkák számára is elérhetők lennének Horvátországban is), vagy az előző helyen pár perccel hosszabb töltésre. Ez a hosszú szakasz a Plugshare app szerint is egy igazi töltősivatag.

A parton hosszan kanyargó, gyönyörű kilátást nyújtó, ám rendkívül kietlen tájon futó főút szerpentinjein igen rapszodikusan változott a fogyasztás, de végül is a hosszabb lejtős szakaszok és kigurulások révén 5 %-os töltöttséggel eljutottunk Zadar városába (157 km), ahol már mindenkinek jól esett egy kis pihenés. Ezen a szakaszon a fogyasztás 22,5 kWh/100 km lett.

Korábban már olvastam róla, hogy a horvát üzletek közül többnél ingyenes töltők vannak, de látva, hogy ezek többnyire maximum 20 kW-os DC töltők, ezekkel esetleg a helyi közlekedés során terveztem, az oda-vissza útra nem, főleg abban a tudatban, hogy Magyarországon az ingyenes töltők oly ritkán (voltak) szabadok.

Azonban ez alkalommal itthoni nagybevásárlás nélkül vágtunk neki az útnak, ezért a késő délutáni zadari pihenést mégis egy üzlethez terveztük. A város szélén egymás mellett található egy Lidl és egy Kaufland, mindegyiknél két töltőállással (20 kW DC és AC). Mi a Kauflandot választottuk, mert annak kasszasoránál mosdó is üzemel. A fél óra, mialatt végeztünk, éppen adott annyi energiát az autónak, amivel az innen már csak 38 km-re lévő szállásunkig kényelmesen elérhettünk.

Amiért megérte a hosszú utazás – a csodálatos tengerpart

Bár az utazás összességében nem merített ki senkit sem végletesen, de annyit megállapítottunk, hogy a Senjtől Zadarig vezető part menti szakaszon nagyon sok időt veszítettünk és kicsit elbíztam magam töltés tekintetében is, így elektromos autóval mindenképpen az autópálya javasolt ezen a szakaszon, a töltők elhelyezkedése miatt is.

Összegezve az odautunkat, otthoni 100%-ról indulással két fizetős töltéssel és egy rövid ingyenes rátöltéssel 10 %-kal érkeztünk meg a szállásra.

Az autónk szerencsés felépítése miatt a horvát autópályán 1-es, azaz személyautó kategóriát kellett fizetnünk, ugyanis itt a jármű magassága meghatározó. Ha a 190 cm-t nem lépi át, akkor 1-es kategóriába tartozik, ha magasabb, akkor 2-esbe.  A mi autónkon nincs tetőléc vagy egyéb magasítás, így a teljes magasságunk 185 cm, ami nemcsak a horvát autópályán, de átlagos mélygarázsok használatánál is előnynek bizonyult már többször. Senjig az útdíjunk 13,1 euró volt.

Átfogyasztásunk az autópálya szakaszon GPS szerint beállított 110 km/h-val 28,7 kWh/100 km volt, átlagosan 8-12°C-ban, 18-20 fokra állított fűtéssel. Senjtől országúton 22,5 kWh/100km lett a fogyasztás, a teljes út átlaga pedig 24,7kWh/100km.

Mobilházunk a Kamp Dalmatinoban

A szállásunk egy klasszikus 32 négyzetméteres mobilház volt, amelyhez 16A elektromos csatlakozás jár, azaz autótöltésre nem igazán alkalmas, különösen, ha a házban valamely nagyobb fogyasztót is használni szeretnénk. Persze ügyes tervezéssel egy vésztöltővel akár megoldható is lehetett volna, de nem akartunk engedni a komfortból és kockáztatni a rendszeres áramszüneteket, hogy zseblámpával sötétben kereshessem a biztosítékot.

Ezért úgy döntöttünk, hogy a szálláson lehetőleg nem fogunk tölteni, bár a szállásadó segítőkész volt ebben a tekintetben, igaz az áramfogyasztást autótöltés esetén külön kellett (volna) fizetnünk, melynek ára 0,325 euró/kWh lett volna.

A következő napokban több kisebb-nagyobb kirándulást tettünk a környező falvakban, városokban és elektromosautó-töltés tekintetben meglepően pozitív tapasztalatokkal gazdagodtunk.

A legközelebbi városban, a 12 km-re lévő Biogradban többször vásároltunk az egymás mellett lévő Lidl és Kaufland áruházakban. Szezonon kívüli kihasználtságuk igen alacsony, így bármikor arra jártunk, volt szabad töltő, igaz előfordult, hogy csak AC.

Horvátországban a Lidl esetében nincs applikáció, a töltést gombbal kell indítani, a töltő nyitvatartási időn kívül, és ünnepnapokon is működik, de maximum 1 órán át használható, a Kauflandnál pedig időkorlát sincs.

Többször tudtunk tehát bevásárlás és városnézés közben díjmentesen autót tölteni is.

Több áruház parkolójában árnyékoló szerkezetekkel védekeznek a nyári meleg ellen, amelyre ponyvákat feszítenek. Mennyire praktikus lenne ezeket napelemmel fedni. Érdekes módon néhány kivételtől eltekintve a házak, üzletek tetején szinte egyáltalán nem láttunk áramtermelésre szolgáló napelemes rendszereket.

Árnyékolható parkolók Zadarban

Primosten óvárosa mellett, a tengerparti sétánynál olyan parkolóhelyet találtunk, ahol kb. minden harmadik parkolóhelynél kialakítottak 16A-es biztosítékokkal ellátott hagyományos konnektorokat, amelyek szabadon használhatóak voltak. Télen az alacsony turistaforgalom mellett gyakorlatilag mind szabad volt, így itt is töltött az autó, amíg a páratlan szépségű óvárost végigjártuk.

A tengerparti sétányon minden oszlop alján töltőaljzatokat alakítottak ki

A szállásunkkal szomszédos kisváros, Pakostane központjában, a kikötői parkolóban, önkormányzati üzemeltetésű 2×11 kW teljesítményű, szintén ingyenesen, gombnyomásra induló AC töltőket is felfedeztünk.

A közeli Vrana tóhoz kirándulva (amely Horvátország legnagyobb tava), a tengerre is elképesztő kilátást nyújtó Vidikovac Kamenjak látogatóközpontban napelemekkel táplált szigetüzemű rendszernél is találkoztunk ingyenes AC töltővel, de sajnos a központ szezonon kívül zárva tart, a töltő pedig az információs pultnál elkérhető tokennel indítható a felirat szerint, így tölteni ezúttal nem tudtunk.

Kár, hogy csak szezonban lehet használni a töltőt, hiszen a napelemek szezonon kívül is termelik az áramot

Egyik nap Sibenik felfedezését terveztük. Itt egy az óváros közelében lévő mélygarázs legalsó szintjén lévő AC töltőket a parkolási díj fejében ingyenesen vehettük igénybe.

A parkolásért szezonon kívül fél árot kell fizetni, ami 0,66 euró/megkezdett óra, így az ott töltött 3 óra alatt vételezett 33 kWh energia költsége is nagyon kedvező.

A kirándulások során végig 12-15 fok körül alakult hőmérséklet, többnyire a nap is sütött, ezért az autóban fűtésre ritkán volt szükség, így a helyi közlekedés átlagfogyasztása nagyon kedvezően alakult, 20,5 kWh/100 km-re jött ki.

A hazaúton a tengerparti szerpentin helyett csak Zadarig mentünk az országúton, onnan már mindenképpen autópályán terveztünk utazni. Ezúttal is 100 %-os töltöttséggel indultunk, majd a kb. 40 km-re lévő zadari Lidl áruházban szerettünk volna útravalót és némi szuvenírt vásárolni, de ezúttal sajnos lesre futottunk. Hazautazásunk ugyanis éppen Vízkereszt napjára esett, ami Horvátországban nemzeti ünnep, így minden zárva volt.

Látva, hogy a szomszédos Kaufland töltőnél egy autó árválkodik az üres parkolóban a töltőn, így ha már ott voltunk, egy rövid töltésre én is bedugtam az autót, amíg felkutattuk a maradék élelmet a gyerekeknek. Így kiderült, hogy munkaszüneti napokon is üzemelnek a töltők, ami nagy meglepetés volt.

Innentől az utunkat autópályán folytattuk, és a korábbi nyári utazásaimból úgy rémlett, hogy igen sok emelkedővel, kanyarral, alagúttal tarkított az A1-es autópálya, ami a Velebit hegységen át vezet.

Bár több autópálya-menti Elen töltővel is terveztem, végül a Lidlnél beiktatott rövid töltés és a szinte folyamatos 100 km/h körüli sebességkorlátozás és az alagutak miatt kedvezően alakuló fogyasztásnak hála csak Károlyvárosban kellett megállnunk.

Sajnos a nemzeti ünnep miatt természetesen itt is minden zárva volt, így a helyi McDonald’s-t céloztuk meg. Sorban állás közben kiszúrtam, hogy a szomszédos önkormányzati parkolóban ingyenes AC töltőt is jelöl a Plugshare, ez azonban foglalt volt. Ebéd közben így az étteremhez közeli Lidl áruház töltőjét vettük igénybe a Kulpa folyó mellett, ahol szép kilátásban gyönyörködhettünk.

A Lidl töltő nyitvatartási időn kívül is használható

Sajnos újra bebizonyosodott, hogy a 20 kW-os DC töltő teljesítménye egy ekkora méretű akkumulátorhoz viszonyítva nagyon kevés. Alacsony töltöttségi szintnél az alacsony akkumulátor feszültség miatt 17-18 kW teljesítmény érhető csak el, a maximális 20 kW-os teljesítményt csak 90%-os töltöttség felett éri el az autó, bár ezt korábbi tapasztalatok alapján egészen 99%-ig tartja.

Ezúttal ezt persze nem vártuk meg, bő fél óra múlva folytattuk utunkat, egy hosszabb töltést is beiktatva Zágráb külvárosában, a helyi M0-szerű elkerülő autópályától mindössze 1-2 percre lévő benzinkút mögötti 50-es Elen töltőnél.

Itt sajnos kellemetlenebbre fordult az időjárás, szakadni kezdett az eső és jelentősen csökkent hőmérséklet, ezért nem igazán volt kedvünk kiszállni az autóból. Előkerültek hát az elmaradt házi feladatok, tabletek, kötelező olvasmányok is. Végül 58 perc alatt, 44 kWh-t vételeztünk, ami számításaim szerint elegendőnek tűnt Nagykanizsáig, ahol a feleségem kért egy rövid megállót üzleti ügy miatt.

Az időjárás nem volt kegyes velünk a hazaúton

Sajnos a számításaimat keresztülhúzta az egyre cudarabbá váló időjárás. Erős szembeszélben, szakadó esőben, vízátfolyásokon 0° közelében autóztunk. Ezek a tényezők jelentős mértékben megemelték a korábban kedvező fogyasztásunkat, így a határ előtti utolsó Ina benzinkútnál lévő 50 kW-os Elen oszlopon még beiktattam egy 10 perces töltést, ahol 7,5 kWh energiát kaptunk.

Nagykanizsán így már nem kellett tölteni, igaz nagyon rossz időben, a vártnál magasabb fogyasztással, csupán 3 %-os töltöttséggel értünk haza.

A hazaúton 28,7 kWh/100 km volt a fogyasztásunk, de az autópályán eleinte a sebességkorlátozások, később a rossz időjárás és látási viszonyok miatt nem tudtunk 110-nél gyorsabban menni, Nagykanizsától pedig már a hetes főúton tettük meg az utolsó 50 km-es szakaszt Balatonfenyvesig. A hazaúton az autópályadíj 19,3 euró volt.

Az autópálya kapus rendszere alapvetően nagyon körülményes, igen nagy apparátus működtetését igényli. Kellemetlen a megfelelő kapu kiválasztása, a sorakozás, a pöfögő autók füstjének beszívása. Ez a rendszer rendkívül lelassítja az utazást, szerencsére 2024-től a kapus rendszert megváltoztatják, bár a kilométer alapú elszámolás továbbra is megmarad.

A horvát úthálózat alapvetően jó minőségű, világosszürke aszfaltot használnak, nagyobb kátyúknak, repedésnek nyomvályúnak nyoma sincs.

A telepített traffipaxok (melyek 6-8 méter magasan az útszéli villanyoszlopokon vannak és kicsi térfigyelő kamerának tűnnek) és az igen gyakori sebességkorlátozások ellenére a helyi autósok gyakorlatilag az adott szakaszon elérhető maximális sebességgel közlekednek, függetlenül a megengedett sebességtől és az indexet is előszeretettel felejtik el használni.

Horvátországban az elektromos autókat nem különbözteti meg zöld rendszám, így kevésbé feltűnők, ugyanakkor meglepően kevés is az e-autó. A teljes nyaralás alatt 1-2 db 40-es Leafet, valamint néhány ID.4-et és e-UP-ot szúrtam csak ki.

Az út során törekedtünk rá, hogy a legkedvezőbb töltési lehetőségeket vegyük igénybe, ezzel az utazási költségeket optimalizáljuk, arra azonban nem számítottunk, hogy a töltések jelentős részét ingyenes lehetőségekkel tudjuk megoldani.

 

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.