Olcsó villanyautóval vidékre – ki meri utánunk csinálni?

2025 végéhez közeledve már eljutottunk oda, hogy több villanyautóból is lehet választani a 10 millió alatti árkategóriában – ráadásul ez mindenfajta állami támogatás nélkül értendő. De továbbra is úgy tartja a népi bölcsesség, hogy ezek az olcsó kisautók csak a városban állják meg a helyüket.

Gyakorlati próbának vetettük alá a fenti állítást.

A tesztről Draskovics Andris YouTube csatornáján hamarosan külön videót láthattok.

Lélektani határ

Bár mi most Draskovics Andris segítségével négy kisautót vittünk el a próbaútra, ez még csak nem is a teljes kínálat 10 millió forint alatt. A Citroënnek van például testvére a Fiatnál (Grande Panda) és az Opelnél (Frontera), de a Dongfeng Box is a piros vonal alatti áron érhető el.

Persze, ha elkezdjük felextrázni az autókat, különös tekintettel a néhol elérhető nagyobb akkus opcióra, akkor könnyű 10 millió fölé csúszni, de az autóvásárlás már csak ilyen, az extrákra százezreket, milliókat lehet költeni.

Ezzel együtt, különösen a kínai versenyzők esetén, ma már az alapváltozatok felszereltsége is igen gazdag tud lenni, de az ördög a részletekben rejlik. Míg egy-egy vonzó fényezés vagy a motorosan állítható ülés tényleg opcionális extra, ha mondjuk nem rendelhető ülésfűtés, vagy hőszivattyú, esetleg feláras a telefont tükröző központi kijelző, akkor az már komoly hiányosság lehet.

Ezért azt ajánljuk, hogy aki fontolgatja valamelyik típus beszerzését, az a hivatalos árlisták mellett nézze meg részletes tesztjeinket is. Itt most az egyes modellek minden részletére nem térünk ki, de a Leapmotor, a BYD és a Hyundai kisautói már jártak nálunk 1-1 hétig, míg a francia versenyzőről tavaly közöltünk villámtesztet. Ezeknek a teszteknek az ajánlói kicsit lentebb láthatóak!

Villámteszt: Citroën ëC3, gyors töltés jó áron

Hurrá, nyaralunk

Az alapkoncepció az volt, hogy attól senki nem lesz okosabb, ha a városban ülünk a dugóban. Nyilvánvaló, hogy itt mindegyik típus felülmúlja majd a WLTP hatótávot, hiszen jó, ha 30-as átlagsebesség kijön. Az is egyértelmű, hogy ezekkel az autókkal könnyű parkolni és élvezetes lámpától lámpáig gyorsulni.

De mi a helyzet, ha elhagyjuk az áthúzott várostáblát? Oké, alapvetően nem erre tervezték ezeket a típusokat, de magyar viszonylatban nem sokan engedhetnek meg maguknak 8-10 millióért egy második autót, így biztosan lesznek, akik ha nem is gyakran, de mindenre ezt a kocsit használják majd.

Azért a Balatonra csak le lehet ugrani, nem?

De igen, olyannyira, hogy azt nem is tartottuk elég nagy kihívásnak, hogy a Lánchídtól az első balatoni strandig, Balatonakarattyáig menjünk, mert ezt – úgy tippeltük – töltés nélkül megoldotta volna mindegyik kocsi oda-vissza. Ráadásul így a villámtöltést sem tudtuk volna kipróbálni, márpedig ha arra vagyunk kíváncsiak, mennyire használhatóak ezek a modellek hosszabb utakon, akkor ez elengedhetetlen.

Persze az ideális az lenne, ha a Balaton minden kisvárosának főtere és strandjának parkolója tele lenne olcsó, kis teljesítményű célállomás töltőkkel, ahol órákig táplálkozhat az autó, amíg mi szénné égünk a napon. De ez a mai napig sajnos csak álom.

Villanyautó teszt: Leapmotor T03 – a legolcsóbb elektromos autó Magyarországon

Ha viszont már villámtöltünk, akkor akár Siófokig is eljuthatunk „egy tankkal‟, ott pedig támogatónk az E.ON/EDRI telepített két darab kétkaros 300 kilowattos oszlopot, amivel a teljes flottánkat, mind a négy autót egyszerre tölthetjük és még a címlapkép is adja magát – gondoltuk.

Hogy teljes képet kapjuk az autók valós töltési teljesítményéről egy hosszú autópályázás után, jól le akartuk meríteni a kocsikat, így viszont még Siófok is túl közel volt.

Szóval, ha figyel a kedves olvasó, akkor látja, hogy miközben a népi bölcsesség szerint ezek a villanyautók csak a városba valók, mi vért izzadtunk, hogy olyan déli parti strandvárost válasszunk, ami már elég nagy kihívás.

Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Balatonboglárig, fotózunk, videózunk a város híres platánsora alatt, majd visszafelé Siófokon töltünk, mielőtt hazaindulunk.

Villanyautó teszt: BYD Dolphin Surf – városi gokart

Elszámoltuk

Utunk a Várkert Bazártól indult, ami gyakorlatilag a nulla kilométerkövet jelenti. Az első kihívás az volt, hogy átverekedjük magunkat Budán és kijussunk a pályára. Fél kettő körül indulva ez még a délutáni csúcs előtt volt, de azért forgalom így is akadt.

De az izgalmak nem itt, sőt még csak nem is a Balaton északkeleti csücskénél kezdődtek

Akarattyáig bőven eljutott mindenki, de a Leapmotor T03 már valószínűleg nem ért volna vissza Pestre töltés nélkül – Szöcske kicsit több, mint a felét használta el a T03 aksijának.

De Balatonboglár így sem jelentett kihívást senkinek, így rendben befutottunk. Egy kis fotózás és videózás után pedig már indultunk is volna vissza Siófokra.

Az viszont már ekkor látszott, hogy Siófok 130-cal nem fog menni. Vagy a szembeszél volt nagy dél felé menet, vagy csak mi tippeltük előzetesen túl optimistán az autók fogyasztását, de mindannyian úgy láttuk, kellett volna még pár százalék az aksikba az üdvösséghez, ezért úgy döntöttünk, Siófokig picit óvatosabban megyünk, a 100-110 körüli tempó úgysem okoz jelentős időveszteséget, hisz a völgyhídon és környékén eleve csak 110-zel szabad haladni. Azon a 40 kilométeren ez nagyjából 5 perc különbséget jelent a 130-hoz képest.

Ezután a kis kompromisszum után úgy nézett ki, a siófoki Aldi parkolójában lévő EDRI töltő elérése senkinek nem okoz majd gondot.

Szegény Andris azonban csak 85 százalékra töltve kapta meg az Instert Budapesten a Hyundaitól, és hogy ne induljunk még később a délutáni dugóban, úgy döntöttünk, töltés nélkül megyünk el Balatonra ezzel az autóval is. Ha 85-ről százra töltöttük volna Budapesten, akkor akár egy 25-30 percet is elszúrhattunk volna, ennyit pedig nem akartunk várni.

Szégyen, hogy ez a siófoki Lidl töltő hónapok óta ilyen állapotban van. Forrás: Plugshare

Menet közben már látszott, hogy ez könnyelmű lépés volt, ugyanis Zamárdi előtt az Inster kijelzője már azt tippelte, Andris csak nulla százalékkal érkezett volna Siófokra, amit nem igazán mertünk megkockáztatni. Így ő egy kijárattal előbb lement a pályáról, hogy a 7-es úton a közeli Lidl DC töltőjén kicsit rátöltsön a kocsira.

Villanyautó teszt: Hyundai Inster – kisautózni jó!

Persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, a két oszlop közül csak az egyik működött.

Ha a Hyundai Inster 100 százalékról indul, akkor az a négy kiskocsi közül egyedüliként sebességcsökkentés nélkül beért volna Siófokra. Ez a diadal azonban most elmaradt.

Míg Andris az élete rossz döntésein gondolkodva örült a videója szempontjából izgalmas fordulatoknak, Szöcske, Tibor és én nagy magabiztossággal közelítettük meg az EDRI 300 kilowattos töltőit Siófokon – mindegyik autóban maradt még 5-6 százalék tartalék, hála annak, hogy egy kicsit csökkentettük a tempót a pályán. Valószínűleg tényleg a szembeszél és a domborzat miatt volt az első szakaszon a vártnál magasabb a fogyasztásunk.

Ám az igazi dráma csak ezután következett.

*A Hyundai Inster jelentős hátrányban van ezen a grafikonon, mert fogyasztási és töltési tesztünk télen, kettő fokban történt, ez az ábra pedig ezek kombinációja. Nyáron ennél csak jobb lenne ez a típus.

És ilyenkor mi van?

Mind a négy töltő szabad volt, úgyhogy a három autóval gond nélkül beálltunk és a BYD, illetve a Leapmotor kisautói azonnal el is kezdtek tölteni.

De a Citroënnel nem várt bonyodalmak kezdődtek.

Már a töltés sem indult simán, de végül csak felzúgtak az oszlop hűtőventilátorai – ám egy százalék sem ment bele a kocsiba, amikor a folyamat megszakadt. Az autó képernyője is baljós üzenetet küldött: az elektromos rendszer hibáját jelezte és szerelőt kért.

Gondoltuk, az évek meg a rutin csak segít, kihúzzuk-bedugjuk, kezdjük újra. Ám ekkor jött a meglepetés: nem oldott a retesz.

Persze követtük a kocsi töltőnyílásán lévő tippeket, még az importőr szakemberét felhívtuk, de sehogy nem akarta elengedni a zsákmányt az elektromos Citroën.

Felhívtuk az EDRI-t is, hogy megkérjük őket, indítsák már újra az oszlopot. Azt reméltük, hogy ha egy pár másodpercre teljesen áramtalanítják a töltőt, akkor talán elengedi a C3 a pisztolyt. Ez persze azt is maga után vonta, hogy az erről az oszlopról, a másik csatlakozón táplálkozó Leapmotor T03 töltése is leáll egy percre, de ez lett volna a legkevesebb.

Végül az újraindítás meghozta a sikert, oldott a retesz, kiszabadult a töltőpisztoly – aztán rögtön vissza is zárt, így viszont nem lehetett bedugni többé semmilyen töltőt, se AC-t se DC-t.

Persze nem hagyhattuk ennyiben, hiszen a Citroën ë-C3 Siófokon volt és csak 6 százalékon állt, Tibor pedig szeretett volna hazajutni vele Veresre. Megpróbáltuk azt az ősi indián trükköt, hogy a 12 voltos kisakku kikötésével teljesen újraindítjuk az autó rendszereit, hátha ez megoldja a problémát, de ez sem segített.

Végül egy a környéken élő villanyautós olvasónk jött oda hozzánk köszönni és kiderült, volt nála egy vékony csavarhúzó – ezzel sikerült alányúlva visszapöckölni a reteszt a helyére. (Figyelmeztetés: don’t try this at home!)

Ezután persze megpróbáltuk újra a töltést, de az autó csak hibaüzenetet küldött, nem töltött.

Nem volt mit tenni, az importőrrel konzultálva Tibor az utolsó százalékokkal elgurult a helyi márkaszervizig. Persze amilyen formánk van, ők már bezártak mire ezzel a kis mutatvánnyal végeztünk, így a kocsi ott töltötte az éjszakát, Tibort pedig Szöcske vitte haza a Leapmotor T03-mal.

Minden jó, ha…

Így végül a négyes befutó elmaradt Budapesten, Siófokról a tervezettnél jóval később hazaindulva mindenki ment dolgára. De azért az alapvető kérdésre választ kaptunk:

nem, ezek az elektromos kisautók nem csak a városban állják meg a helyüket, nyugodtan el lehet velük menni hosszabb útra is.

Persze egyiknek sem az autópálya a természetes környezete, megnő a menetzaj és a fogyasztás is a pöttöm mérethez méltatlan mértéket ölt. De ez igaz lenne akkor is, ha ezekben az autókban hagyományos erőforrás lenne. Egy balatoni kiruccanás  azonban simán belefér, akár oda-vissza meg lehet járni az első strandot is – bár a T03-mal ehhez némileg vissza kell venni a tempóból.

A vezetéstámogató rendszerek eltérő képességűek, de azért a sávtartás és az adaptív tempomat annyira mindenképp működik, hogy segít biztonságosan elérni a tóhoz. A vasárnapi dugóban hazafelé araszolva is biztosíthatják ezek a rendszerek, hogy még véletlen sem érjük utol az előttünk megálló autót, ha elbambulunk. Az is megnyugtató, hogy a kis méret nem jelent feltétlenül kis biztonságot, a Dolphin Surf például most kapott öt csillagot az EuroNCAP töréstesztjén.

Csak élnénk már meg, hogy valaki megszórja kis teljesítményű célállomástöltőkkel a balatoni strandok és városkák parkolóit és akkor abszolút nem érdekelne senkit a hatótáv, hiszen amíg pihenünk, az autó nyugodtan tölthetne a hazaútra.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.