Erdély Nissan LEAF-fel

Mivel a szlovák utunk után még néhány napig nálunk volt a 30 kWh-s Nissan LEAF, úgy döntöttünk, hogy péntek délután rokonlátogatóba megyünk Erdélybe. A végcél Zilah, de opcionálisan betettük Kolozsvárt is, ha úgy adódik a dolog.

Tervezett útvonalunk: Veresegyház-Szolnok-Debrecen-Zilah

Románia egy éve még rettentően el volt maradva elektromos autó töltő fronton nem csak a fejlett világtól, de még Magyarországtól is. Azóta azonban, elsősorban a Kauflandnak hála, kezd az ország felzárkózni. Persze bőven van még hova fejlődni, de a 16 db három szabványos villámtöltőből 8 db vidéken található (Kolozsvár, Déva, Nagyszeben, Brassó, Temesvár (2), Pitești, Ploiești), így egy 30 kWh-s autóval már a Magyarországnál 2,5× nagyobb ország jelentős része bejárható. Ráadásul az összes vidéki villámtöltő három szabványú, így nem csak CHAdeMO, hanem CCS rendszerű autókkal is megoldott a közlekedés.

Villámtöltők Romániában 2017. augusztus

Hogy kicsit nehezebb legyen a dolog, pénteken reggel még munkába mentünk a LEAF-fel, így indulás előtt már beletoltunk 86,9 km-t az autóba. Zilahra a Google szerint az M3-ason és Nyírbátoron keresztül vezet a legoptimálisabb út (4 óra 10 perc és 363 km), ami sajnos a szégyenletes hazai töltőinfrastruktúra miatt nekünk nem opció. Marad a Veresegyház-Szolnok-Debrecen-Zilah útvonal, hiszen csak Szolnokon és Debrecenben van megfelelő villámtöltő. Ez a Google szerint közel négyszáz km és 6 óra. Ennyit jelent, hogy nem épült meg egy sem abból a 150 villámtöltőből, amivel etettek bennünket éveken keresztül.

Egy gyors villámtöltés után (Lukoil M3 Szentjakab pihenő) 96%-os akkuval és 165 km-re elegendő árammal indultunk Szolnokra. A 105 km-t kicsit több, mint másfél óra alatt teljesítettük, ami nem rossz, annak ismeretében, hogy a Google is 1 óra 40 percet ír erre a szakaszra. Mivel még 105 km-re volt áramunk (50%-os akku), Szolnokon csak 16 percet töltöttünk (10,6 kWh áramot felvéve), amivel 189,6 km-re tornásztuk fel a megtehető hatótávot.

Debrecenig 137 km volt hátra, amit 2 óra 18 perc alatt úgy is sikerült teljesíteni, hogy Debrecenben még egy gyorséttermet is útba ejtettünk vacsora céllal. Ha a töltőket nem stadionok mélygarázsaiba tennék, hanem éttermek és kávézók mellé, akkor itt egy jó 20-25 percet lehetne spórolni. A debreceni villámtöltés már a harmadik volt pénteken, amit a LEAF nem annyira díjazott (pláne, hogy a töltések között még tempósan mentünk is vele). A túlmelegedő akku miatt a szokásos 40+ kW teljesítmény helyett átlagosan „csak” 30 kW-tal töltött.

Az autóba így is belekerült 42 perc alatt 20,7 kWh áram, ami már bőven elég volt ahhoz, hogy a Debrecennél magasabban fekvő célpontunkat is gond nélkül elérjük. Egy közepesen gyors határátlépés után (Románia még nem schengeni ország) Zilahra 11%-os töltöttséggel magyarországi idő szerint fél 12-re értünk .

Így pénteken összesen 476,8 km-t tettünk meg, ráadásul ebből közel négyszázat a normális napi rutinon felül, úgymond váratlanul. Ez az út már a hosszú távú villanyautós utak kapcsán alapvetően szkeptikus feleségemet is meggyőzte, hogy egy 30 kWh-s vagy nagyobb akkuval szerelt villanyautó akár elsődleges autóként is megállja a helyét.

Mivel megérkezésünkkor ott már hajnali fél 1 volt, nem vacakoltunk a töltéssel, csak megálltunk a szállásunkként szolgáló társasház előtt. Töltés kapcsán másnap kezdtünk csak el nézelődni. Nyilvános töltő Zilahon még nincs, de mint kiderült épület külső falára szerelt konnektor sincs sok. Így 2-3 lehetséges töltőpont felkutatása után egy rokon családi házában töltöttünk, amíg a grillen sült a jóféle mics.

A hazaút Szolnokig rendkívül eseménytelenül telt, hiszen ismertük már jól az útszakaszt. Az egyetlen kellemetlenség a szolnoki töltőnél ért.

A debreceni villámtöltő környéke: szép és jó hely is lehetne, kár hogy nehéz megközelíteni és nincs a környéken gyorsétterem

A DBT oszlop ugyanis egy korábbi kommunikációs hiba miatt letiltotta magát, így bármit csináltam, nem tudtam működésre bírni. 34 km-re volt még áramunk, így 1-2 óra AC töltéssel és óvatos haladással elérhettük volna a ferihegyi töltőt, de inkább a villámtöltőt akartam működésre bírni.

Ez az a képernyő, amit egy villanyautós sem szeretne látni

A hibát állítólag az újabb Tesla CHAdeMO adapterek okozzák, amelyekre a villámtöltők egy része nincs felkészülve (szoftverfrissítéssel állítólag orvosolható lesz), az oszlop áramtalanítás és visszakapcsolás után újra működik. Szerencsére el tudtam érni a szolnoki önkormányzat illetékesét, aki volt olyan kedves, és vasárnap esti programját megszakítva eljött újraindítani a töltőt. Óriási segítség volt ez nekünk, de jól mutatta azt is, hogy mennyire le vagyunk maradva a szlovákoktól, ahol egy ilyen újraindítást távolról is meg tud oldani a hivatalos ügyfélszolgálat.

Ez most lassú volt, de örültünk, hogy a hiba ellenére kevesebb mint másfél óra alatt tovább tudtunk indulni.

A töltőhöz este 7 előtt 3 perccel érkeztünk, a töltést 39 perccel később tudtam indítani. Hogy az autó akkujának hőmérséklete vagy a töltő gondja miatt, de a töltés itt sem volt maximális teljesítményű. A hazaútig még szükséges 13,7 kWh áramot 43 perc alatt sikerült beletölteni. A töltőhöz érkezésünktől számított 82 perc múlva nekivághattunk a hazaút utolsó szakaszának, amin ismét sikerült elhasználni az akkuban lévő összes energiát.

Ezt az útszakaszt nagyon ismerjük

Kalandos volt? Részben. Az elektromos meghajtás a 35-38 fokos hőségben is tökéletesen vizsgázott. Napi többszöri újratöltés sem okozott gondot a 30 kWh-s Nissan LEAF-nek, így könnyedén teljesítettünk közel 500 km-t is vele egyhuzamban. A nem pont ideális útvonalválasztás, és az utolsó problémás töltés pedig csak hazánk emobilitás terén elszenvedett szégyenletes lemaradásának eredményei. Ausztriában, Szlovákiában vagy Szlovéniában (hogy csak a hozzánk közeli országokat említsem) mehettünk volna autópályán, a töltőket irányító távfelügyeleti rendszerek miatt pedig egyik országban sem kellett volna töltőleállás miatt aggódni. Az emobilitás terén fejlődést mutató országokban a töltők meghibásodásáról az autós (is) értesül, így a sűrű töltőhálózat mellett még időben át tudja tervezni a töltéseit. De ahol hálózatot üzemeltetnek, ott fontos a lehető legmagasabb rendelkezésre állás is, így a meghibásodott töltőket a lehető legrövidebb időn (órákon) belül meg is javítják.

A péntek délutáni, munka utáni indulás azt is jól demonstrálja, hogy ha a tervezettnél többet kell menni egy nap, akkor sincs gond, hiszen ha a következő villámtöltőhöz el tudunk jutni, akkor ott 20 perc alatt megfelelő szintre lehet tölteni az autót.

(A mostani kirándulásból az opcionális Kolozsvári kitérő kimaradt, mert egyszerűen túl zsúfolt lett volna a program, de legközelebb bepótoljuk.)

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.