Megéri-e használt elektromos autót venni?

Az első modern kori elektromos autók elérték az 5-6 éves kort, így szép számmal jelentek meg a használt autó piacon is. Lehet már idehaza is nyugatról behozott, használt elektromos autókat kapni, így joggal merül fel a kérdés mindenkiben, hogy megéri-e. Szerencsére a témára ráakadt Miklós, az ismert Kiszámoló blog szerzője is, majd a szokásos alapossággal megosztotta az eredményeket az olvasóival.

A cikk tényleg nagyon alapos, látszik rajta, hogy a szerző többféle forrásból is utánanézett nem csak a használt villanyautóknak úgy általában, hanem az egyes típusoknak is. Teljesen jogos és ésszerű az is, ha valaki szeretne racionális döntést hozni, így anyagi oldaláról közelít meg egy ilyen döntést. Baj is lenne, ha egy pénzügyekkel foglalkozó blog szerzője nem így tenne.

A felvezetésből valószínűleg már sejthető, hogy a korrekt okfejtés ellenére nem értek mindenben egyet a szerzővel. Ezek többnyire nem számszaki vagy logikai nézeteltérések, inkább megközelítésbeliek. Más részük a különböző élethelyzetekből, elvárásokból és jövőbeni várakozásokbeli különbségekből fakad.

Semmiképp sem célom, hogy bebizonyítsam, hogy Miklóséknak jó választás lenne akár a tisztán elektromos, akár valamelyik hibrid hajtás. Ha egy ilyen alapos vizsgálódás után ő úgy ítélte meg, hogy még nem nekik való, akkor az úgy is van. Inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy lehet más megközelítés is. Nem létezik egyetlen abszolút igazság. Minden élethelyzet, minden igény más. Ezeket egyénileg érdemes végiggondolni, átszámolni.

Az első, ami nem ehhez a cikkhez tartozik, de az alapvető megközelítést mutatja, az rögtön az első mondatban jön szembe velünk: „megtérül-e bármikor is egy új elektromos autó”. Ez egy igen népszerű hozzáállás. Olyan, mintha az emberek egy befektetést vizsgálnának. Egy fuvarozótól ez egy érthető kérdés, de az átlagember számára, akinek nem az autózásból van a bevétele, annak az autózás nem térül meg. Az autózás az egy kényelmesebb formája a közlekedésnek, amiért többlet pénzt fizetünk. Mehetnénk gyalog, kerékpárral, robogóval vagy tömegközlekedéssel, de mivel az időnk és a kényelmünk fontosabb, ezért autót veszünk. Ha úgy tetszik, akkor ez egy luxus cikk.

Emiatt véleményem szerint nincs sok értelme azt számolgatni, hogy megéri-e a villanyautó egy benzinessel vagy dízellel szemben. Amikor valaki Golfot vesz egy Dacia helyett, akkor sem áll neki agyalni, hogy mikor fog megtérülni az árkülönbözet, hiszen tudja, hogy sosem. A magasabb vételárat a jobb felszereltségért, a magasabb presztízsért és a talán a jobb esztétikai élményért fizeti ki.

Miért ne lehetne ugyanígy beárazni a villanyautózással járó előnyöket? Jobb gyorsulás? Csendes üzem? Rezonanciamentes működés? Nem büdös, nem szennyezi azt a környezetet, amiben élünk? A hétköznapokban sokkal kényelmesebb használat? Nem kell kuplungolni, váltani, nem rángat? Vannak, akiknek ezek bármelyike (vagy több ezekből), többet ér, mint a bőr belső vagy a napfénytető.

Ettől függetlenül számtalan olyan példa akad a Villanyautósok Közösségében, ahol az illető korábbi autójával vagy leendő autójával összevetve a villanyautó teljes életciklusára vetítve olcsóbb. Olcsóbb az energia, kisebb a szervizigény, nincs parkolási díj, nincs súlyadó, átírási illeték, gépjárműadó, stb. Az ilyen jellegű gazdasági számításoknak szinte minden esetben feltétele még, hogy az autóval évente legalább 20 ezer km-t menjenek. Amelyik autóval ennél kevesebbet mennek, ott az üzemanyagra és a karbantartásra költött összeg az autó értékéhez (és értékvesztéséhez) képest relatíve alacsony, így az olcsóbb üzemanyagon valóban nehéz behozni a magasabb vételárat.

A szerző esetében tehát a 10 ezer km-es éves futás miatt az új villanyautó egyértelműen kilőve. Nem mennek annyit az autóval, hogy eleget tudjanak spórolni. De nekik igazából egy új benzines autó sem éri meg (ha már mindenképpen anyagi oldalról nézzük). Az értékvesztést egy km-re lebontva irreálisan magas értékek jönnének ki.

Marad tehát a villanyautók közül a használt. Ezek egyik legjobb tulajdonsága, hogy az áruk 4-5 éves korban akár kevesebb mint fele is lehet az újkori áruknak, miközben a legfontosabb alkatrészük az akkumulátor ilyenkor még általában 80% körüli. (Tudom, a Tesláknál 10% alatti akkuvesztésekről szólnak a hírek, de a Tesla elektronikája valószínűleg nem teljesen őszinte.) Tehát az eredeti hatótáv 80%-ára képes. Ha egy 2013-as Nissan LEAF újkorában meg tudott tenni 150 km-t, akkor 120-ra 4-5 évesen is minden további nélkül képes. A tapasztalat azt mutatja, hogy 90-100 ezer km-rel is nagyon pontosan kihasználhatók az utolsó wattórák is az akkumulátorból. A saját tapasztalatom az, hogy az ilyen LEAF nem csak 120, de 130-135 km-re is könnyedén képes, de legutóbb egy ilyennel mentem 196 km-t is (tudom, nem reális körülmények között).

Ha már körülmények. A legutóbbi tél nagyon kegyetlen volt, de -20 fokos külső hőmérséklet mellett, kellemesen fűtött utastérrel is képes volt az autó 100 km-re egy töltéssel. Nekem napi 70-80 km is elég, így bőven jó volt. Nyáron a légkondi alig fogyaszt, megfigyeléseim szerint 10 foknyi hűtésnél kb. 5%-ot vesz le a hatótávtól (persze egy nagyon sok mindentől függ). Az eső, a téli gumi és a szembe szél tényleg kellemetlen tud lenni, de érdekes módon esőben sem szoktunk út szélén elakadt villanyautósokat látni.

Az autó akkuja valóban öregszik. Egyelőre még nincsenek igazán jó adatok arra, hogy milyen az egyes típusok elhasználódási üteme, de a 200 ezer km illetve 10 év utáni 50% akár még reális is lehet. Viszont nem biztos, hogy akkor cserélni kell az autót. Az 50%-os akkumulátor még pont megfelelő lehet egy olyan családban második autónak, ahol azzal a kocsival nem mennek többet napi 15-20 km-nél. Az autó ára akkor már tényleg alacsony lesz, de nézzük meg, hogy mennyiért adják-veszik az új korukban 8-10 milliós hagyományos autókat 10 évesen. Azok ára is 1-2 millió forint között mozog. (A megtett km-eket most ne nézzük, mert a legtöbb esetben köszönőviszonyban sincs a valósággal.) A lényeg, hogy a villanyautó különböző akkumulátor állapotokkal különböző igények kielégítésére lesz alkalmas. Egy 50%-os akku nem fogja azt jelenteni, hogy az autót el kell dobni. Így egy 80 ezer km-t futott, most 80%-os 4 éves Nissan LEAF a szerzőnél még vígan elmehetne 4 évig. Lenne benne a végén 120 ezer km, és 8 évesen biztosan ér majd annyit, mint a mostani környezetszennyező autója.

Abban Miklósnak teljesen igaza van, hogy a hazai töltő infrastruktúra botrányos. Nincs elég töltő, illetve ami van az is rossz helyre került. Ez külön cikksorozatot is megérne, így nem megyek bele. Ma még bizonyos útvonalakon kényelmetlen a villanyautózás, de ez nem marad így örökre.

Az viszont nem igaz, hogy a Nissan LEAF-et és a Teslát sok helyen nem lehet tölteni. Pont ezek az autók azok, amikhez sokkal több töltőpont akad országszerte, mint a CCS rendszerű autókhoz. A Nissan tucatnyi töltőt adott különböző célokra önkormányzatoknak és egyéb szervezeteknek, melyek egy része nyilvánosan elérhető, és biztosít az országban egy bizonyos fokú átjárhatóságot. Óriási hozzájárulás ez a Nissantól, amit persze valóban az early adopterek fizettek meg az autó vételárában.)

Bár az elején azt mondtam, hogy leginkább nem számszaki tévedések vannak, azért akad olyan is. Egy Nissan LEAF-fel 130 km megtételéhez nem kell útközben 40 percet lógni a töltőn. Nyáron a 4-5 éves LEAF is elmegy 130 km-t egy töltéssel, de télen vagy nem ideális körülmények között is elég 10-15 perc töltés egyetlen megálló alkalmával. Budapesttől Debrecenig elég egyszer tölteni Szolnokon, nem kell kétszer megállni. Ráadásul Szolnokon én még szinte sosem vártam a töltőre.

Ahogy az elején mondtam, az autó megválasztásakor arról döntünk, hogy mennyire fontos nekünk a kényelem, az esztétikum vagy a presztízs. Miklós nem szeretne egy 200 km-es úton egy percre sem megállni. Elfogadható és érthető hozzáállás. Az én tapasztalatom az, hogy még ha én nem is, de a sokkal mozgékonyabb gyerekeknek nem árt, ha egyszer kiszállhatnak. De nyilván gyereke válogatja.

Erős csúsztatásnak érzem, amikor azt írja, hogy a 400 km-es hatótávval hirdetett Zoeval „tavasztól őszig leérnénk Szegedre töltés nélkül, ha lassan mennénk”. Az az autó légkondival, fűtéssel, autópálya tempóval is meg fogja tenni a 200 km-es Budapest-Szeged távot (persze nem tudom, hogy a szerző honnan indul). A célállomáson lehet használni a nyilvános töltőket, de hacsak nem társasházba mennek vendégségbe, az otthoni konnektorról sokkal egyszerűbb feltölteni az autót. A fél napos töltés meg nem lehet gond, ha úgyis maradnak néhány napot. Én Veresegyház-Hódmezővásárhely távot tettem mostanában meg többször is úgy (80%-os 4 éves LEAF-fel), hogy délelőtt mentem, délután jöttem. A célállomáson mindössze 2-2,5 órát töltöttem konnektorról 16A-en (egy darab nyilvános töltő sincs a városban), és 75-80%-os töltöttséggel indultam is vissza. Légkondi végig ment, és a vidéki utaknak megfelelő tempóval haladtam. Kompromisszum az autópályázáshoz képest? Igen. De korántsem akkora, hogy évi néhány alkalommal ne tudjam elfogadni a mindennapokban élvezett előnyökért cserébe.

A második döntési faktornál javaslom, hogy nézzen meg a szerző egy Nissan LEAF-et élőben, aztán beszéljünk a méretekről. A LEAF sok minden, csak nem kis autó. Nem cirkáló, de a legtöbb négytagú családnak nyaraláshoz is megfelel. A csomagtartóból az akku nem vesz el semmit, mert eleve elektromosnak tervezték, így az akkut nem oda tették. Az viszont igaz, hogy egyelőre nincs óriási választék a használt elektromos autók terén.

A cikk vége felé a szerző már eldöntötte, hogy nem vesz elektromosat, és ha törik, ha szakad bebizonyítja, hogy csak a bolondok járnak villanyautóval. Ennek megfelelően a cikk néhol kicsit demagógra is sikerült.

Több helyen is előjön, hogy mennyit veszít egy-egy ilyen autó az értékéből 4-5 év alatt. Mintha a hasonló árú hagyományos autóknak nőne az értékük. Érdemes megnézni, hogy a 10-15 milió forintos hagyományos autók ára ugyanúgy kb. felére, vagy még kevesebbre esik le 4-5 év alatt, mint a villanyautók ára. Nincs jelentős különbség ebben a tekintetben. A nagy különbség az, hogy a 4-5 éves hagyományos autókra pont abban a korban kell az első komoly összegeket költeni, addig a villanyautó akkor még nem igényel különösebb ráfordítást.

Még egy tényszerű korrekció: Az Opel Ampera akkumulátora az összes ma elérhető elektromos és plugin hibrid autónál sokkal jobban bírja a strapát, mert hihetetlen mértékben túl van méretezve. A 10,5 kWh használható kapacitást egy 16 kWh-ás akkumulátorral intézik el. Így az akku sosem éri el a teljesen teli és a teljesen lemerült állapotot, ami a lítium-ion akkumulátorcelláknak a lehető legideálisabb. Ráadásul a természetes elhasználódást az elektronika pedig évekig képes lesz a tartalékok „felszabadításával” kompenzálni, így az autós számára felhasználható kapacitás az autó hasznos élete végéig azonos marad. A 200-300 ezer km-t futott Amperák ma is tudják a 70-90 km-es hatótávot, mint újkorukban. Az persze más kérdés, hogy ilyen futásteljesítményű autóból kevés van idehaza, mert mindnek visszatekerték már az óráját.

A szerző úgy áll a villanyautózáshoz, mint sokan a számítógépekhez és a digitális fényképezőgépekhez álltak annak idején: mindig csak vár, mert úgyis jön egy jobb, nagyobb hatótávú, olcsóbb modell. Így is lehet csinálni, és nincs is ezzel semmi baj. De ettől az elektromos autók már ma is használhatók és bizonyos élethelyzetekre ideálisak is. A szerzőnek lehet, hogy most még nem megfelelő, de ettől még vannak olyan szituációk, amikor ideális és igenis racionális döntés.

Becsülendő, hogy Miklós ilyen komolyan utánajárt az elektromos autók kérdéskörének és tanulmányozta az egyes autók jellemzőit is. Azt viszont már kevésbé értem, hogy miért nem linkelte be azokat a forrásokat, ahonnan ezeket az információkat gyűjtötte, és amelyekre több helyen is hivatkozik.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.