HALLASSUK A HANGUNK!

Írd alá Te is a GEVA (Global EV Alliance) nyilatkozatát!

Fosszilis energia: túl a csúcson

Minden technológia végigjárja a maga életpályáját: a kezdeti felívelő szakaszt a tetőzés, majd végül a hanyatlás követi. Ez utóbbi olykor meglehetősen gyorsan le tud zajlani, mint ahogyan ezt a lovas közlekedés esetében láthattuk. Nincs ez másként a fosszilis energián alapuló technológiák esetében sem.

Bár a megújuló energiák és elektromos autók piaci részesedése ma még igen alacsony, mégis komoly kihívást jelentenek azon cégek számára, amelyek a fosszilis energiahordozók kitermelésével és értékesítésével foglalkoznak. Ebbe a folyamatba enged betekintést a Carbon Tracker elemzése, a következőkben ebből a tanulmányból fogunk kiemelni néhány részletet, amelyek fontos összefüggésekre világítanak rá.

A fosszilis energiahordozóknak három fundamentális problémával kell szembenézniük, amelyek kiszolgáltatottá teszik az érintett szektorokat a kihívásokkal szemben.

  • Lassú növekedés: míg a megújulók évről évre robbanásszerűen képesek növekedni, addig a fosszilis energiák növekedése – mint minden érett technológiáé – lassú. A Nemzetközi Energia Ügynökség tavalyi előrejelzése például 0,5%-os éves növekedéssel számolt a következő húsz évben. A lassú növekedés pedig sebezhetővé teszi a szektort, hiszen egy egészen kicsi változás is csökkenésbe billentheti át az eladásaikat.
  • Alacsony hozamok: a fosszilis energiahordozók bányászata, szállítása és feldolgozása rendkívül tőkeigényes, gondoljunk csak az olajvezetékek és finomítók infrastruktúrája. A hatalmas beruházási szükségletek mellett az elérhető haszon, ha százalékosan nézzük, már nem is olyan kecsegtető, a Bloomberg számításai szerint a 10%-ot sem éri el. Egy szoftvercég ehhez képest összehasonlíthatatlanul jobb megtérülést képes biztosítani a befektetők számára.
  • Növekedési várakozások: az olyan szervezetek, mint az OPEC vagy a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzéseikben rendre alábecsülik a megújuló energia és az elektromos autók növekedését éppúgy, mint az energiahatékonyság javulását, így előrejelzéseikben véget nem érő növekedést prognosztizálnak a fosszilis energiahordozók számára. Az érintett cégek és államok pedig ezeket az előrejelzéseket figyelembe véve hoznak beruházási döntéseket, a jövőbeli növekedés reményében bővítik a termelési kapacitásaikat, amit nagyon gyakran hitelből valósítanak meg. A várttól elmaradó ütemű növekedés, vagy a kereslet csökkenése pedig ellehetetlenítheti a hitelek törlesztését.

A gyenge fundamentumokhoz hozzáadódik még néhány olyan öngerjesztő folyamat, amelyek tovább súlyosbítják a szektor amúgy sem túl rózsás helyzetét.

  • Az új technológiák konvergenciája: az akkumulátorok olcsóbbá válása lehetővé tette az elektromos autók tömeggyártását, ami még olcsóbbá tette az akkumulátorokat, így lehetővé vált az energiatárolás, ennek révén pedig a megújulók arányának növelése. Az okos technológiák pedig az energiahatékonyságot javítják.
  • A szektor csökkenő jövedelmei korlátozzák a feltárásokra és a fosszilis infrastruktúra fejlesztésére fordítható források mennyiségét.
  • A tőkepiacok kivonják a forrásaikat a hanyatló szektorokból, hogy más, gyorsabb növekedést biztosító lehetőségeket keressenek. A tőke kivonása miatt pedig az adott területen tevékenykedő cégek számára emelkedik a tőke költsége.
  • A tehetséges szakemberek más, vonzóbb területekre áramlanak, a cégek számára nehézséget okoz megfelelő tudású alkalmazottakat toborozni.

Hogyan zajlik le a gazdasági átrendeződés?

Új technológiák jelentek meg kihívóként (megújuló energia, elektromos autó), amelyek gyorsan haladnak előre a tanulási görbéjükön, a csökkenő áraikkal pedig piaci részesedést vesznek el a régi technológiáktól, amelyek iránt tetőzik, majd csökkenni kezd a kereslet, ez pedig az energiahordozók árának csökkenéséhez vezet.

Az innováció által okozott keresletcsökkenés szektorról szektorra és országról országra halad, egyiket a másik után éri el. Ahogyan növekednek az új technológiák, úgy veszik el a növekedési lehetőségeket a régiektől, és már egészen kis részarány mellett képesek átbillenteni őket a csökkenő szakaszba. Például ha a megújulók aránya 5%, és évente 20%-kal nőnek, akkor egy év alatt 1 százalékpont növekedést tudhatnak magukénak. Egy olyan szektorban, ahol a növekedés évente mondjuk 1%, ezzel máris elérte a fosszilis energia a kereslet csúcsát. Európában pontosan ez zajlott le: a villamosenergia termelésben 2007-ben érték el a fosszilis energiahordozók a mindenkori csúcsukat, amikor is a szél és a napenergia aránya még csak 4% volt.

A kereslet csökkenésének hatására csökkenni kezd az energiahordozók ára is. A piacon túlkínálat alakul ki, amit tovább fokoz, ha egy szektor a növekedésre vonatkozó várakozások miatt bővítette a kapacitásait. Mindezek mellett pedig az olcsó megújulókkal kell konkurálniuk, egy esetleges áremelés javítaná a megújulók megtérülését, ezáltal a piaci részesedésüket is, így az árak tartósan nyomottak maradnak.

Az energiahordozók árának csökkenése egy jól definiálható kényszerpályára tereli az érintett cégeket, melyet az alábbi ábra szemléltet.

Ahogyan az árak egyre alacsonyabbak lesznek, először a profitot kezdik csökkenteni. A befektetési alapkezelők eladják részvényeiket, hogy jobb növekedési kilátásokkal rendelkező eszközökbe helyezzék a pénzüket. A részvényárfolyamok esni kezdenek, a kifizetésre kerülő osztalékok csökkennek, végül teljesen megszűnik az osztalékkifizetés, ezzel pedig oda a jövedelmezőség is.

Az energiahordozók árának további csökkenésével a beruházásokat is vissza kell vágni, így a növekedés lehetősége is szertefoszlik.

Következő lépésként jönnek a megszorítások, a termeléshez nem kötődő fix kiadások visszavágása, például kisebb irodaház bérlése, a nem létfontosságú szolgáltatások lemondása, stb. Ezen a ponton a hitelezők kezdenek idegesek lenni.

A folyamat következő lépcsőfokán már a hitelek törlesztése is gondot okoz, ezért az értékesíthető eszközök eladásra kerülnek. Végül az árak már a működési költségeket sem fedezik, bekövetkezik a csőd, elkezdődik az egyezkedés a hitelezőkkel.

Az olaj ára aranyban mérve évek óta egyre alacsony szinten mozog. Azért érdemes aranyban számolni, mert ilyen hosszú távon sokkal jobban tartja az értékét a dollárnál. Forrás: pricedingold.com

Tehát ez vár majd a fosszilis energiában utazó cégekre a következő évtizedekben?

Ami azt illeti, ez a folyamat már másfél évtizede tart. Itt fontos megjegyezni, hogy egyes szektorok és régiók között különbség van abban, hogy hol járnak az előbb ismertetett pályán: míg Szaúd-Arábiában 8 dollárba kerül egy hordó olaj kitermelése, így a jelenlegi árak mellett is profitábilisak, addig az Egyesült Államokban a palaolaj kitermelésével foglalkozó cégek tucatjával mennek csődbe. Az alábbi ábra szemlélteti, hogy az egyes technológiák régiónként vagy globálisan életpályájuk melyik szakaszán járnak.

Az OECD országaiban már 2005-ben tetőzött a fosszilis energiahordozók felhasználása.

Az európai áramtermelésben – mint korábban említettük – 2007 hozta el a fordulópontot.

A fosszilis energiával működő turbinák gyártása 2011-ben érte el a csúcsot. A General Electricet, az iparág legnagyobb cégét erősen megtépázta a kereslet visszaesése, piaci kapitalizációja 90%-kal csökkent az elmúlt 20 évben.

A szén globális felhasználása 2013-ban tetőzött, a fosszilis energiahordozók feltárásának és kitermelésének területén befektetett tőke 2014-ben érte el a csúcsot.

2017 óta folyamatosan csökken a belsőégésű motorral szerelt autók gyártása, az akkori szintre pedig igen nagy valószínűséggel már sohasem fog visszatérni.

2018-ban tetőzött a globális áramtermelésben a fosszilis energiahordozók felhasználása, és a CO2 kibocsátása. A megújulók agresszív növekedését elnézve szinte bizonyos, hogy a két évvel ezelőtti volt a történelmi csúcs.

Valamivel kevésbé biztos, de elég valószínű hogy tavaly tetőzött az olaj és a fosszilis energia globális fogyasztása. Ha nem jött volna a COVID, még lehetett volna egy, legfeljebb két jó éve az olajszektornak, a járvány miatt azonban előre ugrottunk néhány évet az időben.

Néhány szektor ugyanakkor még nem érte el a növekedési pályája csúcsát, ilyenek például a közúti és tengeri áruszállítás, a repülés, az acélgyártás és a földgáz.

A Hanyatlás és bukás” címet viselő tanulmány itt olvasható teljes terjedelmében, ez a cikk csak egy szűk kivonata volt az ott leírtaknak, akit érdekelnek a kérdés pénzügyi és gazdasági vonatkozásai, annak érdemes lehet elolvasnia. Egy olyan fontos részletet emelnék ki belőle, amely fölött könnyű átsiklani, pedig döntő jelentőséggel bír.

Ha nem ismerjük a mögöttes gazdasági folyamatokat, hajlamosak vagyunk alábecsülni a megújuló energiákat és az elektromobilitást az alacsony piaci részesedésük miatt. Pedig valójában a robbanékony növekedésüknek köszönhetően már ilyen kis részarány mellett is képesek aláásni a fosszilis energia jövedelmezőségét. A koncessziók tulajdonosai természetesen szeretnék az utolsó csepp olajat is kisajtolni a földből, a befektetők azonban egyre kevésbé partnerek ebben. Pénz nélkül nem lehet bányászni, a tőke viszont a nagyobb megtérülést biztosító megújuló energiák irányába kezdett el áramlani, tovább fűtve azok növekedését. Gondoljunk csak arra, hogy a Tesla részvényein mennyivel többet lehetett keresni az elmúlt években, mint az Exxonén. Ironikus módon tehát pont ugyanaz az emberi kapzsiság hozza el a megoldást a klímaválságra, amely korábban előidézője volt annak.

Nincs időd naponta 8-10 hírt elolvasni? Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, és mi minden szombat reggel megküldjük azt a 10-12-t, ami az adott héten a legfontosabb, legérdekesebb volt. Feliratkozás »

Elektromos autót használsz?

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.