A G20 országai elképesztő összegeket költöttek a fosszilis energia támogatására
A 19 legnagyobb gazdasággal bíró országot és az EU-t magában foglaló G20 országok csoportja 3,3 billió (billió = milliószor millió vagy 1000 milliárd vagy 1 000 000 000 000) dollárral támogatta a fosszilis energia felhasználását a 2015-től 2019-ig terjedő időszakban, annak ellenére, hogy 2009-ben elkötelezték magukat a klímaváltozás elleni küzdelem mellett.
A BloombergNEF által nemrég megjelentetett klímaügyi ténykönyv azt a kérdést vizsgálta, hogy a párizsi klímaegyezmény aláírását követő években a világ legnagyobb gazdaságai milyen mértékű támogatásokat nyújtottak a legszennyezőbb energiaforrásoknak. A megállapításaik pedig nem túl hízelgőek a tagországokra nézve: a vizsgált 5 év során ugyanis összesen 3,3 billió dollár állami támogatást nyújtottak a fosszilis szektor részére. Ez a becslés sajnos még konzervatív is, mivel jó néhány ország nem túl transzparens az adatokat illetően, de az sem túl biztató, hogy 2015-ről 2019-re mindössze 10%-kal csökkent a támogatások éves összege.
Az állam által nyújtott szubvenciók a fejlődő országokban leginkább az állami tulajdonban lévő energiacégek befektetéseit (45%), és a fogyasztókat terhelő energiaárak támogatását (21%) foglalják magukban, míg a fejlett országokban inkább a közvetlen állami juttatások (8%), az adókedvezmények (14%), és a piacinál kedvezőbb finanszírozási lehetőségek (12%) a jellemzőek.
Ha a célcsoportot nézzük, 2019-ben a támogatások 60%-a az energiacégeknél landolt, és 38%-át kapták a fogyasztók, a 2%-a pedig mindkét csoportot érintette.
Az egyes energiahordozók közül a szén támogatása még nőtt is az 5 év alatt, és 8%-ot ért el 2019-ben, a torta legnagyobb szelete az olajnak és a földgáznak jutott 82%-kal, a fosszilis alapú áramtermelés pedig 14%-ot kapott.
A támogatások összegének tekintetében Kína áll az élen 797 milliárd dollárral, a második helyezett Szaúd-Arábia 440 milliárddal, a harmadik pedig Oroszország 405 milliárddal. Más lesz azonban a sorrend, ha az egy lakosra jutó összegeket nézzük, mert ekkor már Szaúd-Arábia fog az élen állni 1962 dollárral, a második Argentína 734 dollárral, és itt is Oroszország fut be a harmadik helyen 523 dollárral, míg az egy kínai lakosra jutó támogatás összege csupán 104 dollár. Európa országai közül egyébként Franciaország volt a legbőkezűbb a maga 112 milliárd dolláros részesedésével, ami némileg árnyalja az atomenergia hívei által az országról, mint követendő példáról alkotott képet.
Az 5 évet felölelő időszak során egyes országok csökkentették, míg mások növelték a dotációk nagyságát. Ezen a téren Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok került a szégyenpadra, míg a legnagyobb javulást Szaúd-Arábia, Dél-Afrika, és Olaszország mutatta fel.
A BloombergNEF azt is kiszámolta, hogy a 3,3 billió dollárból mai árakon 4232 gigawattnyi naperőművet lehetne telepíteni, ami körülbelül hatszorosa a tavaly év végi globális kapacitásnak. Ennyi naperőmű, némi energiatárolási kapacitással megtámogatva már elég lenne arra, hogy kiváltsuk a szénalapú áramtermelés 40-45%-át.
De úgy is érzékeltethetjük az összeg nagyságrendjét, ha összevetjük a pandémia utáni gazdaságélénkítő programoknak a megújuló energia fejlesztésére fordított részével. Az energypolicytracker.org adatai szerint 2020 eleje óta a G20 országai 227 milliárd dollárt szántak erre a célra, ami csak alig 7%-a az 5 év alatt a fosszilis energiára költött 3,3 billió dollárnak. Szerencse azonban a szerencsétlenségben, hogy a megújuló energia ma már egyre kevésbé szorul rá az állami pénzekre, így egy egységnyi támogatás egyre több beruházást képes generálni.
