Még hogy az értékesítőnek nem jó a villanyautó!

Mindig szívesen számolunk be olyan hazai kis és közepes vállalkozásokról, amelyek jelentős lépéseket tesznek az elektromobilitás, illetve a megújuló energiák használata terén. Egy nagy multinál még akár az is belefér, ha egy-egy üzleti döntés nem feltétlenül éri meg anyagilag, de jó a vállalat imázsának, vagy belesimul egy feneketlen költségvetéssel megáldott globális programba.

Egy kis hazai cégnél viszont, bármennyire is zöld a tulajdonos szíve, az Excel tábla az úr.

Ezen a ponton szeretnénk kiemelni, hogy ez a cikk nem egy fizetett hirdetés, egyszerűen csak példaértékűnek tartjuk a történetet, ezért mutatjuk be.

Berántotta az X

Kummer Zoltán a United Shipping Hungária tulajdonosa és ügyvezetője 2019 végén az autója utódját kereste, amikor az egyik hazai nem-hivatalos Tesla viszonteladó szalonjában beleült egy Model X-be. A kocsi, ahogy mondani szokták, kilóra megvette, és mivel akkor még létezett a TAO kedvezmény elektromos autó vásárlására, a matek elég hamar kiadta, hogy az elektromos nem is kerül sokkal többe, mint egy hasonló tudású benzines. A környezetkímélő autók beszerzését további kedvezményekkel, így a regisztrációs adó nullázásával, valamint ingyenes parkolással is támogatta az állam és számos önkormányzat, ráadásul úgy kalkuláltak a cégnél, hogy az üzemetetési költségek is jóval alacsonyabbak lehetnek, mint egy benzinesé, vagy dízelé, így 2-3 éven belül pozitívba fordulhat a mérleg. Így is lett, Zoltán autója még soha nem volt szervizben, benzint pedig 2019 óta nem tankolt a cég tulajdonosa.

Ahogy ez lenni szokott, az autó használata után egyre tovább zöldül az ember, így Zoltán is csakhamar napelemeket tetetett a háza tetejére. De történt még valami, ami ennyire azért nem gyakori. A cégvezető fejébe vette, hogy ahogy az akkor még három fős cége növekedni fog, a flottát is elektromosra akarja cserélni, bővíteni.

Ma negyvenen dolgoznak a szállítmányozó cégnél, és 20 zöld rendszámos autójuk van mindössze négy hagyományossal szemben.

A zöld rendszámosok túlnyomó többsége is tisztán elektromos, mindössze két konnektoros hibrid van a flottában, és Zoltán szerint ezekkel van inkább baj, a javítani való – a villanyosok eddig csak a garanciálisan kötelező szervizeken voltak.

Az autókat kezdetben a TAO adta lehetőségeket kihasználva szerezték be, amelyek jelentősen lerövidítették a megtérülési időt. A cégnél zömében B2B, üzleti értékesítők dolgoznak, akik sokat autóznak, így nyilván az üzemeltetési költségek is javították a kalkulációk eredményét. A TAO kedvezmény azonban már nem él, a program mégis folytatódott a cégnél, mivel addigra már megszerették az elektromos alternatívát és nem akartak váltani. Az is szempont volt, hogy ez a jövőbe mutató gondolkodás növeli a cég presztízsét, az ügyfelek is pozitívan fogadják majd a változást.

Nem mindenki örült

Amikor Zoltán elmondta a csapatnak mire készül, nem mindenki volt azonnal vevő az elektromos jövőre. Nem meglepő módon a kollégák egy része amiatt aggódott, hogy nem tudja majd tölteni az autót, mások meg attól féltek, el sem jutnak majd a távolabbi ügyfelekig. Volt aki igazi 1000 kilométeres dízel kombiról váltott, és el nem tudta képzelni, hogyan szokja majd meg a 200-300 kilométeres hatótávot.

De nem csak a csapatban akadtak szkeptikusok. Kezdetben az autók beszerzése sem ment simán.

Volt olyan biztosítótársaság, amelyikkel már egészen előrehaladott tárgyalásokat folytattak a flottával kapcsolatban, de amikor kiderült, hogy elektromos autókról van szó, visszadobták a szerződést, mondván ők ilyennel nem foglalkoznak. De nem csak biztosítót, finanszírozót sem volt egyszerű találni, ugyanis több lízingcég is húzódzkodott a zöld flottától.

Zoltán azonban nem adta fel, végül talált bankot és biztosítót is, és idő közben a kollégák is egyre jobban megkedvelték az új autókat. Ebben valószínűleg sokat segített az, hogy voltak akinél a cég támogatta az otthoni napelemek felszerelését, vagy a fali töltő telepítését, de a cég irodájának mélygarázsában is lehet már tölteni. A csapat tagjai telefonos applikációval tudják használni a Mobiliti és a MOL Plugee oszlopait, de van aki a Tea, az Aldi, vagy épp a Lidl hálózatát használja, mert épp az kényelmes neki. Ezeket az appokat természetesen céges bankkártyával regisztrálták be, így a töltést is a cég fizeti.

A vállalat flottája jelenleg egy hibrid Transit kisbusz mellett személyautókból áll, a teherszállítást harmadik fél végzi, de a távlati tervekben szerepel, hogy ha elérhető áron lesznek elektromos kamionok, akkor azokat is szeretnének majd beszerezni.

Alexandra

A találkozó során nem csak a tulajdonossal, de a cég csapatának pár tagjával is tudtam beszélgetni, akik őszintén elmondtak mindent, jót, rosszat is. A sofőrök többsége országos értékesítő, nincs kimondott régiója, és sokat járnak Kelet-Magyarországra is, ahol tudjuk, hogy még hagy kívánnivalókat maga után a töltőhálózat.

Alexandra is értékesítő, sokat van úton, és saját bevallása szerint kezdetben nagyon ellene volt a villanyautós váltásnak – korábban még nem használt ilyet.

Hosszú emaileket írt Zoltánnak a témában, próbálta lebeszélni róla, mert attól félt, hogy nem tudja majd elvégezni a munkáját. Aztán úgy döntött, hogy azért sokkal rosszabb dolgok is tudnak történni az emberrel, minthogy a cégnél egy vadonatúj autót kap, így adott egy esélyt a 40-es akkuval szerelt Nissan Leafnek.

Az elmúlt 2,5 év amióta az autót használja átformálta Alexandra gondolkodását. Voltak olyan dolgok, amelyek rögtön nagyon tetszettek neki, így például az autó gyorsulása, az, hogy ahogy a lámpa zöldre vált, mindenkit maga mögött hagy a Leaf.

Mostanra már teljesen megszokta a villanyautózást, és bár ha nagyon kell, egy hosszabbítóval otthon is tud tölteni, inkább beépítette napi munkamenetébe a töltést. Ha esetleg távolabbi, az autó hatótávján túli ügyfelekhez megy, akkor a villámtöltést arra használja ki, hogy ilyenkor válaszoljon emailekre, intézze a telefonokat. Ő az a típus, aki kifejezetten élvezi, hogy előre kell gondolkodni, meg kell tervezni a dolgokat, de az is igaz, hogy az ismerekedés időszaka már elmúlt, mostanra már sokkal lazábban kezeli ezeket a dolgokat, nem aggódja túl az útitervet, a töltést.

Ha magénak kellene autót vennie, és a pénz nem lenne akadály, most már elektromosat választana magánemberként is.

Márta

Mártának az volt az első napja a cégnél, amikor találkoztunk. Eleinte nem voltam benne biztos, hogy így mennyi értelme lesz a beszélgetésnek, hiszen nincs olyan tapasztalata amit megoszthat, de aztán rájöttem, hogy igenis érdekes lehet olyasvalakinek a gondolatait meghallgatni, aki most szembesül vele, hogy életében először elektromos autót használ majd munkája során.

Az új értékesítő kolléga egy Peugeot e2008-at kapott, amit tud garázsban, illetve nyilvános oszlopokon is tölteni. Márta azt mondja, hogy meg kell majd tanulnia a villanyautózást, mert soha nem használt még ilyen autót. Eleinte azon gondolkodott, honnan fogja majd tudni, hogy merre vannak a töltők, hiszen a benzinkutakat táblák, piktogramok jelzik már kilométerekkel előre az utak mentén, de elektromos töltőnél ilyet még nem látott.

Amikor azt kérdeztem, nem fél-e attól, hogy majd valahol út közben lemerül, a napjait pedig a töltőhálózathoz kell terveznie, az új kolléga meglepett válaszával, mert ebből az irányból még nem hallottam megközelíteni a témát.

A benzinesből is kifogy egyszer az üzemanyag, ott is figyelni kell a tank állására, ráadásul mivel az előző cégénél is benzinkártyát kapott, ott sem lehetett bármelyik hálózatnál tankolni, tudnia kellett merre vannak a megfelelő logóval ellátott benzinkutak – válaszolta.

Villanyautót még nem vezettet, de ült már benne, és azt tudja, hogy olyan kényelmes használni, mint egy automata váltósat, és nagyon jól gyorsul.

Tamás

A nap során két Tamással is beszélgettem, közülük az első három hete használ egy Peugeot e2008-ast. Eleinte ő is elég szkeptikus volt, mivel korábban egy hagyományos kombit használt, ami tágas volt, és nagy hatótávval bírt.

Az elmúlt hetek során, azonban egyre jobban megkedvelte a villanyost, igaz a töltés egy olyan dolog, amit még szoknia kell. Többnyire a Mobiliti applikációjában tervezi meg az útjait.

Ha kell, tud otthon is tölteni az udvarban, 230 voltról, fali konnektorról, de általában nyilvános töltőket használ. Ezekről viszont nem túl jó a véleménye.

Többször előfordult már vele, hogy a töltés megszakadt, és egy sporteseményen ülve azzal szembesült, hogy ki kellett mennie újraindítani azt. Máskor több sikertelen kísérlet után a töltőszolgáltató ügyfélszolgálatát kellett felhívnia, hogy indítsák újra az oszlopot. Az is meglepetésként érte, hogy a töltők teljesítménye nagyon változó, és volt, hogy amikor egy 10 kilométeres futás idejére csatlakoztatta a kocsit egy oszlophoz, mire visszaért, mindössze 60 kilométerrel nőtt a hatótáv.

Városban nagyon szereti az autót, mindig használja a visszatöltést is, de az meglepte, hogy autópályán 100 kilométer alatt 200 kilométer hatótávot evett meg a 2008-as.

Egyelőre azt is emésztgetnie kell még, hogy egyes szolgáltatóknál nem a betöltött energia mennyisége után, hanem perc alapon kell fizetni – ez rendkívül furcsa, teszi hozzá, miközben együttérzően bólogatok.

Attila

Attila a harmadik Peugeot e2008 sofőr akivel beszélgettem, ő egy hónapja kapta az autót, korábban pedig még csak nem is ült elektromosban.

Alapvetően a nagyobb autókat szereti, de egyre szimpatikusabb neki a francia villanyautó, különösen a rugalmas teljesítményt, a gyorsulást emelte ki ő is.

Azt mondja, a mai világban már egyre kevésbé jellemző az a tipikus, tradicionális sales munka, amikor egész nap úton van az ember, és ajtóról ajtóra jár. Inkább az a gyakori, hogy a hét nagyobb részén irodában dolgozik és napi maximum 50 kilométert vezet, aztán összetömöríti az utazásos napokat – három hét alatt nagyjából 2000 kilométert rakott a kocsiba.

Attila Kecskeméten lakik, onnan jár fel Budapestre, illetve az ügyfelekhez is. A töltésre egyelőre nincsen panasza, mivel lakóhelye közelében 3-4 villámtöltő is van. Legjobban a MOL oszlopait kedveli, ezek megbízhatóak és útba esnek neki. Arra viszont rájött már, hogy érdemes úgy tervezni a bevásárlást, hogy az áruház parkolójában tudjon tölteni, hiszen így erre nem kell plusz időt szánnia, így ő már úgy választ boltot, hogy legyen ott töltő is.

Egyelőre egyébként még óvatos duhaj, nem szokta kicentizni az akku töltöttségét, nem az a típus, aki nulla százalékkal esik be az oszlophoz. Az elektromos váltásra anno rákészült, mielőtt megkapta a kocsit sok YouTube videót, tesztet nézett és olvasott az e2008-ról, úgyhogy felkészülten vágott bele a kalandba.

Az elmúlt hetekben egy érdekes élményben is volt része, ugyanis amikor Gyöngyösre mentek, kicsit megfeledkezett magáról, és nem figyelte annyira a kocsi fogyasztását, hatótávját. Eredetileg Hatvanban akart tölteni, de már az M0-áson látta, hogy csak 120 kilométer hatótáv van hátra, ami az ő biztonságérzetéhez kevés volt.

Ezért kisorolt a külső sávba, a 110-el közlekedő autósok közé, és így mindössze 75 kilométer fogyott az aksiból, mire a kiszemelt hatvani töltőhöz ért. Nem csak az lepte meg, hogy mennyivel jobban fogyasztott az autó a viszonylag szerény sebességcsökkentés hatására, de ahogy mondta, soha nem gondolta volna, hogy ennyi belsőégésű motoros autóstársa megy ilyen „lassan” a külső sávban.

Na ja – teszem én hozzá ahogy beszélgetünk-, ők valószínűleg maguknak tankolják az 500 forintos üzemanyagot.

Tamás Bécsből

A második Tamás akivel beszélgettem Bécsben lakik, onnan jár az ügyfelekhez is, zömmel Nyugat-Magyarországra, de keleten is vannak partnerei. Hetente 3-4 napot dolgozik home office-ban, a maradék időben pedig a Kia e-Niro nagyobbik, 64 kWh-s akkuval szerelt változatát hajtja.

Tamás 2021 áprilisa óta vezet elektromos autót, és imádja a Nirót, csak jókat tud róla mondani, már nem cserélné el a villanyautós vezetési élményt. A hatótáv teljesen rendben van, ahogy mondja, tempós autópályázás mellett is megvan a 250 kilométer, a Budapest-Bécs távot pedig 80-85%-kal teszi meg, út közben töltenie sem kell.

Nemsokára már lesz otthon, Bécsben is töltője, de egyelőre út közben, nyilvános hálózatokat használ, amelyekről nem túl jó a véleménye.

A városokban járva azt látja, hogy egyre több a zöld rendszámos autó, de a magyar töltőhálózat ezzel a növekedéssel nem tartott lépést. Bár, ahogy mondja, a Niro egyedüli hátránya, hogy maximum 80 kW-tal tud tölteni, ő már ezzel is kiegyezne, de itthon a villámtöltőkből nem csak, hogy kevés van, de általában maximum 50 kW a teljesítményük.

Nemrég Egerben járt, és végül csak egy 11 kilowattos utcai töltőt talált, ahol éjszaka feltöltött az autó, de azért hajnalban nem kelt fel, hogy visszamenjen és odébbálljon. A városban vele lévő barátai kicsit furán néztek rá, hogy neki töltőket kell keresgélnie, és oda kell parkolnia, majd sétálhat vissza hozzájuk az étterembe, szállásra.

De persze külföldön sincs kolbászból a kerítés, Tamás szerint Ausztriában is sok nem működő töltővel találkozni. Egyik alkalommal például úgy tervezte az utat, hogy majd ebéd közben feltölti a kocsit, de a négy oszlopból egyik sem működött. Ehhez képest, mondja, az Ionity oszlopai drágák ugyan, de legalább jók és gyorsak. De tud jó példát is mondani, St. Pölten városában például olyan töltőponton jártak, ahol egy konténerben kávézó is volt, kényelmes kanapékkal.

Tamás annyira villanyautós lett már, hogy Legutóbb, amikor Lisszabonban járt, Ubert is úgy rendelt, hogy kifejezetten elektromosat kért, ami ráadásul még olcsóbb is volt.

Fontos tapasztalatok

Kifejezetten feltöltődve indultam útnak a beszélgetések után – ha élhetek ilyen olcsó poénnal. Egyrészt jó volt látni, hogy vannak olyan magyar KKV-k ahol már kiadja a matek, hogy megéri elektromosra váltani. Az pedig mindenképpen bónusz, hogy a cégvezető annyira elszánt volt, hogy gyakorlatilag az egész flottát villanyosra cserélte. Zoltánnal beszélgetve az is nyilvánvalóvá vált, hogy a gyakorlat is igazolta azokat a feltételezéseket, hogy az elektromos flotta üzemben tartása jóval kevesebbe kerül, mint a belsőégésű autóké.

Aminek viszont igazán örültem, az az volt, hogy a munkatársak nyíltan és őszintén osztották meg gondolataikat. Gyakorlatilag mindenkinél azt láttam, hogy a személyes tapasztalatok alapján nagyon megkedvelték az elektromos autójukat, és ma már máshogy állnak a témához, mint tették azt korábban, amikor még csak a félelmeik voltak meg, de soha nem vezettek elektromos autót. Másrészt viszont kis önigazolás is volt, hogy a negatívumok kapcsán azokat a dolgokat hallottam vissza, amit mi is rendre felhozunk itt ezen az oldalon, illetve a podcastban:

Az elektromos autók hazai terjedésének nem elsősorban az áruk fog határt szabni, hiszen finanszírozás esetén a felárat kompenzálják a kisebb fenntartási költségek. De ha a töltőhálózat nem tart lépést az autók számának megugrásával, ha az útitervbe iktatni egy távoli töltőt a szerencsejátékkal egyenértékű, mert lutri, hogy működik-e vagy nem, ha háromszor ki kell mennem a meccsről, mert az oszlop ledobja az autót, és ha a 18 perces töltést hirdető óriásplakátokkal szemben 50-es töltőkből áll a magyar rögvalóság, akkor könnyű elvenni az autósok kedvét.

A villanyautózásnak nem kellene ennyire komplikáltnak lennie, úgyhogy remélhetőleg egyre több tőkeerős cég látja majd meg a fantáziát a magyar töltőhálózat fejlesztésében.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.