Ezért nem mindegy, hogy mivel fűtünk
A közbeszédben rengeteg szó esik a villamosenergia-termeléshez és a közlekedéshez kapcsolódó kibocsátásról, illetve arról, hogyan tehetjük zöldebbé ezeket a szektorokat. Miközben rendszeresen késhegyig menő viták folynak az atomenergiának, vagy a lítiumion-akkumulátoroknak a dekarbonizációban betöltött szerepéről, jóval kevesebben beszélnek a fűtés kérdéséről, pedig ezen a téren is lenne tennivaló bőven, hiszen a fűtés maga is egy jelentős energiafelhasználó, ráadásul ugyanúgy a közvetlen környezetünket szennyezi, mint az autók.
A Twitteren kering egy karikatúra, amelyen az emberek a napelemekről, a hidrogénről, az akkumulátorokról és az elektromos autókról beszélgetnek, miközben a fűtést reprezentáló elefánt agyonnyomja a klímavédelmi célokat és az energiabiztonságot. A következőkben azt fogjuk néhány adat segítségével megmutatni, hogy mennyire valós ez az ábra, mekkora a fűtés szerepe a globális energiafelhasználásban, és mivel is fűtünk jelenleg.
Heating has been the elephant in the room for too long. pic.twitter.com/rU70CDJaha
— Dr Jan Rosenow (@janrosenow) March 28, 2023
Tavaly nyáron egy cikkünkben már bemutattuk a BP-nek a világ energiafelhasználásáról szóló jelentését, amely szerint 2021-ben körülbelül 165 PWh energiát (595 EJ) használt fel az emberiség. Ebből a 165 PWh-ból az áramtermelés hozzávetőleg 55 PWh-t tett ki (ha a hőerőművek által elpazarolt energiát is beleszámoljuk)*, a közúti közlekedés pedig a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint 23 PWh-ért volt felelős. Ehhez képest a fűtés és a vízmelegítés 17 PWh-t használt fel.
Ha az üvegházhatású gázok kibocsátását nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése évente nagyjából 40 gigatonna szén-dioxid-kibocsátást okoz. Ebből az áramtermelés 12 gigatonnáért, a közúti közlekedés 6 gigatonnáért, a fűtés 4 gigatonnáért felelős.
A fenti számok tükrében tehát némileg túlzás elefántként ábrázolni a fűtést, egy 160 kg-os gorilla rajza talán helytállóbb lenne, ugyanakkor az is tény, hogy a szektor megkerülhetetlen a dekarbonizációs célok elérése szempontjából, és ahhoz sem kell orvosi diploma, hogy kijelentsük: a szeméttel történő fűtés nem tesz jót az egészségünknek.
Mivel fűtjük a bolygót?
A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint jelenleg az emberiség 40%-a él olyan területen, ahol legalább az év egy részében szükséges a fűtés. Az energiaigény szintje háztartásonként jelentősen eltér az egyes országokban és régiókban, illetve attól függően, hogy milyen az éghajlat, mekkora a lakóterület, milyen az épületek szigetelése, illetve mennyire hatékonyak a fűtőberendezések.
A teljes fűtési igény mintegy 70%-át a helyiségek fűtése teszi ki, a fennmaradó részt pedig a meleg víz előállítása. A fűtési energiamix is változó. Az első számú energiaforrást a földgáz jelenti, amely a fűtési energiaszükséglet 42%-át fedezi világszerte. A globális földgázszükséglet egyhatoda az épületek fűtésére szolgál - az Európai Unióban ez a szám eléri az egyharmadot. Ezt követi az olaj 15%-kal, majd a villamos energia 15%-kal, és a távfűtés - elsősorban Kínában, Észak- és Kelet-Európában, valamint Közép-Ázsiában - 11%-kal, a maradék 17%-on pedig a biomassza és a szén osztozik. A tüzelőanyag-összetétel jelentősen eltér a főbb fűtési régiókban, bár Kelet-Ázsia kivételével mindenhol a gáz dominál.
Hogyan lehet javítani a helyzeten?
A fűtési szektor tüzelőanyag-felhasználása három faktornak köszönhetően csökkenhet. Az elsőt akár ironikus ellenhatásnak is nevezhetnénk: a fosszilis energia növekvő felhasználása miatt melegszik a klíma, így kevesebb fűtésre, és kevesebb fosszilis eredetű fűtőanyagra van lesz szükségünk.
Ennél jóval szerencsésebb megoldás az épületek szigetelése, aminek az első és a legfontosabb lépésnek kellene lennie, mivel a legolcsóbb, és a legtisztább energia a fel nem használt energia.
A harmadik módszert a megújuló energiára történő átállás jelenti, ami lehet például geotermikus energia is, de a hőszivattyú egy jóval szélesebb körben alkalmazható technológia.
Hogyan áll a hőszivattyúk piaca?
A hőszivattyúk globális értékesítése 2021-ben 13%-kal haladta meg a 2020-as szintet, a leggyorsabb, mintegy 35%-os növekedés az Európai Unióban volt tapasztalható. Az elmúlt évek növekvő eladásainak köszönhetően a hőszivattyúk 2021-ben a globális fűtési igény mintegy 10%-át fedezték. A lakó- és nem lakóépületekben elhelyezett hőszivattyúk kapacitása ma több mint 1 000 gigawatt, amelynek közel felét Észak-Amerikában telepítették. Sok egység enyhe vagy meleg éghajlaton üzemel, ahol elsősorban hűtésre használják őket, de az év néhány hónapjában fűtenek is velük. A hőszivattyúk elterjedtsége azonban ma Európa leghidegebb részein a legnagyobb, Norvégiában az épületek teljes fűtési szükségletének 60%-át, Svédországban és Finnországban pedig több mint 40%-át fedezik, köszönhetően a régóta tartó állami támogatásnak.
Ma már a hőszivattyúk telepítéséhez számos országában elérhető valamilyen támogatás, így elmondható, hogy a különböző támogatási rendszerek által lefedett régiók adják a globális fűtési igény több mint 70%-át. Emellett számos országban vezettek be az épületek energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelményeket, több országban pedig a gázkazánok tiltására vonatkozó szabályok is érvényben vannak, így például Dániában, Franciaországban, Hollandiában, Norvégiában, illetve állami szinten az Egyesült Államokban és Kanadában.
Nagyvonalakban így áll most a fűtési szektor, amely előtt óriási kihívások állnak még a klímaváltozás és a légszennyezés elleni küzdelem során, ezért a villanyautózás és az energiatermelés mellett mindenképpen érdemes lesz szorosabb figyelemmel kísérnünk ezt a területet is.
* Az eredeti, 2023 május 14-én megjelent cikkünkben még 29 PWh-s áramfelhasználás szerepelt, ez a szám azonban csak a nettó felhasznált villamos energiát jelenti. A hőerőművek, amelyek körülbelül 17 PWh villamos energiát állítanak elő, a BP szerint csak 40% körüli átlagos hatásfokkal rendelkeznek, így a ténylegesen felhasznált fosszilis energia ennek a két és félszerese lehet. A 29 PWh-t ennek megfelelően 55 PWh-ra módosítottuk.
