A megújulók miatt kellett leszabályozni a frissen átadott finn atomerőművet

Finnország legújabb atomreaktorának, az Olkiluoto 3-nak május 17-én jelentősen csökkentették a teljesítményét, mert az áram több órán keresztül negatív áron forgott a tőzsdén – közölte az erőmű tulajdonosa, a Teollisuuden Voima (TVO).

„A villamosenergia-termelésnek az atomerőművek számára is nyereségesnek kell lennie, és amikor az ár különösen alacsony, előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a teljesítményt korlátozzák” – nyilatkozta az esettel kapcsolatban Johanna Aho, a TVO kommunikációs vezetője.

Május 17-én kora reggel a villamos energia piaci ára kilowattóránként nulla cent alá esett, és az ezt követő órákban az ár a legmagasabb értéken mindössze 0,3 cent volt – közölte az ország hálózatüzemeltetője, a Fingrid.

Az ország délnyugati részén található, 1,6 GW-os Olkiluoto 3 atomreaktor idén április közepén kezdte meg a folyamatos áramtermelést, mintegy 13 éves késéssel az eredetileg tervezett határidőhöz képest.

A Finnországban termelt villamos energia mennyiségét általában a vízerőművek termelésének növelésével vagy csökkentésével szabályozzák, az észak-finnországi árvizek miatt azonban a vízenergia csökkentése jelenleg nehezen megoldható.

Aho szerint az atomenergia-termelés visszafogása a túlságosan alacsony villamosenergia-árak miatt nagyon ritka, de nem ismeretlen eset. Janne Kauppi, a Finnish Energy energiapiaci tanácsadója egyetértett ezzel a véleménnyel. „Korábban nem sok olyan helyzet volt, amikor az atomenergia termelését kifejezetten az alacsony árak miatt szabályozták volna” – magyarázta Kauppi.

Az Olkiluoto 3. Kép: TVO.

A termelési szinteket gyakrabban szabályozzák olyan helyeken, mint Franciaország, ahol az ország villamosenergia-termelésének nagy részét az atomenergia biztosítja. „Amikor a villamosenergia-piacon az árak negatívba fordulnak, alapvetően mindenki, aki képes kiigazítani a termelését, megteszi, hogy ne kelljen fizetnie a saját termeléséért” – jegyezte meg Kauppi.

Az új atomerőmű építésének kezdete óta több, mint 5 gigawattnyi új szélerőműves kapacitást kapcsoltak be az országban, ami csak az idei évben 500 MW-tal gyarapodott. Ez a gyors növekedés azzal fenyeget, hogy a jövőben a villamosenergia-piaci árak a jelenleginél gyakrabban süllyedhetnek a negatív tartományba, leszabályozásra kényszerítve az atomerőműveket.

Persze a finnek mentségére legyen mondva: amikor 18 évvel ezelőtt elkezdték építeni az Olkiluoto 3-as reaktorát, még senki nem gondolhatta, hogy mostanra ilyen szintre fog fejlődni a megújuló energia. A hosszúra nyúló építkezésnek azonban nem a kiszámíthatatlanság az egyetlen negatív hozadéka.

Finnország szélenergiás kapacitásának alakulása.

A TVO 2005-ben szerezte meg a reaktor építéséhez szükséges engedélyeket, ekkor még 2010-es befejezési dátumra számítottak. A kivitelezéssel a francia állam tulajdonában álló Areva által vezetett konzorciumot bízták meg, az építkezést azonban a kezdetektől fogva csúszások jellemezték. A TVO 2012-ben úgy nyilatkozott, hogy 2015 előtt már biztosan nem fog elkészülni a beruházás, és tájékoztatást várnak a kivitelezőtől az átadás várható időpontját illetően. Az Areva azonban nem volt képes megmondani, hogy az mikorra várható, sőt, 2014-ben ideiglenesen le is állította a munkálatokat, mert elszámolási vitába keveredett a TVO-val. 2019-re azonban már látszott a fény az alagút végén, és azzal kalkuláltak, hogy 2020-ban beindulhat a termelés. Ez végül nem jött össze, és az elhúzódó tesztelések, illetve a hibák kijavításának időigénye miatt előbb 2022-re, majd 2023-ra csúszott a kereskedelmi működés megkezdése, amely végül idén tavasszal indulhatott el.

A 18 évnyi építkezés, és a 13 éves csúszás a költségekre is hatással volt. A kivitelező eredetileg 3 milliárd euróért vállalta a beruházás megvalósítását, egy fix áras szerződés keretében, ám 2012-ben már 8,5 milliárd euróra becsülte a valós költségeket. Az Areva az előre nem látható kiadásokra hivatkozva kompenzációt követelt a TVO-tól. A TVO a késedelmes teljesítésből eredő költségek, és az elmaradt haszon miatt kártérítést követelt az Arevától. A két cég a Nemzetközi Választottbírósághoz fordult, ahol kölcsönösen beperelték egymást. Az eljárás végül egyezséggel zárult: az Areva 450 millió eurót fizetett kártérítésként, és a felek kölcsönösen lemondtak az egymással szembeni további követeléseikről.

A TVO-nak a saját bevallása szerint 5,5 milliárd euróba került a „fix áras” reaktor, az Areva pedig 5,5 milliárd eurós veszteséget szenvedett el beruházáson, így a szakértők 11 milliárd euróra becsülik a tényleges költségeket. 2016-ra az Areva már a csőd szélére került, amiből csak úgy tudott kikecmeregni, hogy az állam 4,5 milliárd eurós tőkeemelést hajtott végre a cégben, az EDF pedig megvásárolta a nukleáris portfóliója nagy részét. A történetet ezek után akár úgy is interpretálhatnánk, hogy a finnek a francia adófizetők jóvoltából féláron jutottak hozzá egy atomreaktorhoz, ami még így is többe került nekik, mint amennyit eredetileg rászántak.

Az Olkiluoto 3 a TVO pénzügyi jelentése szerint 40 EUR/MWh körüli áron termel, ami egy viszonylag jó ár. Ne felejtsük el azonban, hogy ezt 90%-os kihasználtságot alapul véve számították ki. Vagyis ha rendszeresen le kell szabályozni az erőművet, akkor a fajlagos megawattóránkénti ár magasabb lesz. Minél gyakrabban kell a leszabályozás eszközéhez nyúlni, annál drágábbá válik a reaktor által előállított energia, és mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, májusban, illetve júniusban is jó pár alkalommal kellett visszafogni a termelést.

A reaktorblokk napi átlagos teljesítménye. Forrás: TVO.

Néhányan, köztük a magyar kormány is, úgy gondolja, hogy a problémára az energiatárolás jelenti a megoldást, ez azonban újabb kérdést vet fel: mi teszi szükségessé a lassan megépülő, drága atomerőműveket, ha a megújuló energia mellett van hálózati léptékű energiatárolás is a rendszerben? Ezzel az ellentmondásos logikával az alábbi cikkünkben foglalkoztunk részletesebben:

Ezért rossz ötlet alaperőművet építeni

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.