Kijózanító számok: az atomenergia nem is olyan olcsó

A francia EDF Energy januárban bejelentette, hogy az Egyesült Királyságban épülő Hinkley Point C atomerőműve – jelenlegi állás szerint – várhatóan 2031-re készül el, és akár 35 milliárd fontba is kerülhet – adta hírül a The Guardian.

A sorozatos határidő-módosítások közül a legutóbbi hatalmas késést jelent a projekt eredeti ütemtervéhez képest. 2007-ben az EDF akkori vezérigazgatója, Vincent de Rivaz azt ígérte, hogy 2017-ben a karácsonyi pulykát már a Hinkley atomerőműben termelt villamos energiával fogják sütni. Amikor a projekt végül 2016-ban zöld utat kapott, a költségeket 18 milliárd fontra becsülték.

A francia vállalat később azt mondta, hogy az atomerőmű első reaktorblokkja 2027 júniusára fog elkészülni, a második blokk pedig egy évvel később. A költségeket akkor 25 és 26 milliárd font közé becsülték.

2023 februárjában azonban ismét módosult a menetrend, és az EDF három forgatókönyvet ismertetett, amelyek a 2029-es üzembe helyezéstől kezdve a 2031-ig tartó késedelemig terjedtek, a költségeket pedig 31 és 35 milliárd font közé lőtték be.

Idén, tehát a legutóbbi módosítás után alig egy évvel később, a két optimistább verziót már el is vetették. A 35 milliárdos összeg ráadásul 2015-ös fontban értendő, így ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor 46 milliárd fog az árcédulán szerepelni. Már ha nem lesz további költségtúllépés.

Kép: EDF

„Más nagy infrastrukturális projektekhez hasonlóan nálunk is lassabban haladnak az építkezések, mint reméltük, és a Covid illetve a Brexit okozta zavarok mellett inflációval, munkaerő- és alapanyaghiánnyal is szembesültünk” – magyarázkodott Stuart Crooks, a projekt ügyvezető igazgatója a vállalat munkatársainak küldött üzenetében.

Az erőmű költségeinek elszállása feszültséget okozott Nagy-Britannia és a francia kormány között.

Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter év elején azt mondta, hogy az volna igazságos, ha Nagy-Britannia osztozna a többletköltségek terhében. Francia tisztviselők lobbiztak az Egyesült Királyságnál, hogy nyújtson állami garanciát a Hinkley-projekthez kapcsolódó kölcsönökre, a kormány azonban mereven elzárkózik ettől a megoldástól.

„A Hinkley Point C nem kormányzati projekt, így minden további költség vagy ütemterv-túllépés az EDF és partnerei felelőssége, és semmiképpen sem az adófizetőkre hárul” – nyilatkozta a brit energiaügyi minisztérium szóvivője.

Az EDF, amely a projektben kétharmados tulajdoni hányaddal rendelkezik, egyedül viselheti a megnövekedett terheket, miután a fennmaradó egyharmadot birtokló kínai partner, a China General Nuclear Power Corporation (CGN) nem hajlandó további forrásokat biztosítani a beruházáshoz. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhat, hogy a CGN-t biztonsági okokból kizárták az erőmű testvérprojektjéből, a Suffolkban felépítendő Sizewell C-ből. Felvetődik a kérdés, hogy mennyire is volt okos döntés egy ellenséges hatalmat bevonni egy olyan stratégiai beruházásba, mint az atomerőmű-építés?

Végső soron tehát a francia államnak kell állnia a számlát, miután a kormány tavaly teljes mértékben államosította az akkor éppen nem túl stabil lábakon álló EDF-et (2022-ben 50%-kal nőtt a vállalat adósságállománya).

Nem ez az első eset, hogy a francia adófizetőknek kell finanszírozniuk egy másik országban épülő atomerőmű építését. A finnországi Olkiluoto 3-as reaktorának megvalósítása az eredetileg tervezett 3 milliárd helyett 11 milliárd euróba került, a kivitelezést végző francia Areva ennek következtében a csőd szélére került, amiből csak úgy tudott kikecmeregni, hogy az állam 4,5 milliárd eurós tőkeemelést hajtott végre a cégben, az EDF pedig megvásárolta a nukleáris portfóliója nagy részét.

De az sem egyedi eset, hogy egy atomerőmű építésébe belerokkan a kivitelező: az amerikai Westinghouse a V.C. Summer, és „testvérprojektje”, a Georgia államban épülő Vogtle atomerőmű kivitelezése során keletkező veszteségei miatt jelentett csődöt 2017-ben.

Az évszázad átverése: 9 milliárd dollárért kiástak egy gödröt, majd betemették

Egy átfogó kutatás szerint az atomerőművek építése menet közben átlagosan 120 százalékkal szokott drágulni, és az esetek 55 százalékára jellemző, hogy a költségek legalább 50 százalékkal lépik túl az eredeti büdzsét – de legyünk igazságosak, ezen a téren az ázsiai és az orosz kivitelezők azért jobban teljesítenek. A mögöttes okokról az alábbi cikkünkben írtuk részletesebben:

Egyre rosszabb ötlet atomerőművet építeni?

Hogy atomerőművet építeni drága mulatság, az régóta köztudott, ám ez csupán a képlet egyik része. A nukleáris energia ára ugyanis két fő költségelemből tevődik össze: a beruházási és a működési költségekből. Az általános bölcsesség szerint azonban egy atomerőművet csak megépíteni kerül sokba, de ha elkészült, akkor nagyon olcsón üzemeltethető (lásd: Paks 12 forintos, azaz 30 EUR/MWh-s termelési költsége).

Csakhogy a valóságban az olcsó üzemeltetés sem feltétlenül igaz. Az EDF esetében például biztosan nem. A francia energiaszabályozási hivatal tavaly szeptemberi jelentése szerint az atomenergia előállítási költsége az országban körülbelül 60 euró megawattóránként. Első ránézésre ez nem tűnik soknak, hiszen a tőzsdén is nagyjából ennyiért lehet villamos energiát venni. De ha már azt is hozzátesszük, hogy ez az atomerőműveknek csak a működési költsége – azaz a kisebbik költségelem –, akkor nem olyan rózsás a helyzet, hiszen a megújuló energiát hasznosító erőművek ennél jóval olcsóbban üzemeltethetőek (egy naperőmű például 10-20 EUR/MWh-ért), a fosszilis erőművek pedig ehhez hasonló árszinten termelnek.

Az EDF ráadásul 75 eurós árral számol, mint olyan összeggel, ami lehetővé tenné azt is, hogy képes legyen megújítani a nukleáris flottáját. És a megújítás itt elsősorban üzemidő-hosszabbítást jelent, hiszen csak 6 új reaktor megépítésével számolnak (illetve további 8 reaktorról később döntenek), miközben 56 működő reaktorral rendelkeznek.

Azt már tényleg csak érdekességképp jegyezném meg, hogy Paks II esetében (2013-as reálértéken) 50-57 eurós megawattóránkénti árakkal kalkuláltak, ami a működési és beruházási költségeket is magába foglalja. Hogy ezt a Roszatom hogyan fogja tudni ennyiből kihozni, az a jövő egyik nagy kérdése.

Fontos azonban azt is megemlítenünk, hogy a fenti számok csak akkor érvényesek, ha évente 360 TWh villamos energiát képesek termelni a francia atomerőművek, ellenkező esetben a fajlagos költségek még magasabbra kúsznak. Fizikailag erre általában képes is lenne az állomány, ám a megújuló energia terjedése miatt elképzelhető, hogy egyre gyakrabban kell majd leszabályozni az atomerőműveket. A leszabályozás elkerülése érdekében Franciaország gyakran kényszerül arra, hogy áramot exportáljon. Az egyik felvevőpiaca Spanyolország volt, amely az elmúlt években maga is exportőrré lépett elő, így rájuk már nem számíthatnak, de Svájc, Németország, Hollandia, Belgium és Nagy Britannia is egyre több nap- és szélerőművet állít szolgálatba, így az exportlehetőségek beszűkülnek, miközben a hazai terepen is növekednek a megújulós kapacitások. Ez mindenképpen kockázatot jelent az atomerőművek profitabilitására nézve.

Az EDF 2026-tól kezdődően (ekkortól szűnik meg a francia rezsicsökkentés jelenlegi rendszere) aukciók és kétoldalú megállapodások révén fogja értékesíteni a villamos energiát. Az aukciókon a termelésüket blokkokra osztják, és a nyertes licitálók több évre előre (jelenleg 2027-2029-re) megvásárolhatják az atomerőművek által előállított áramot.

A kiírások eredményeit ezen az oldalon teszik közzé.

Itt azt láthatjuk, hogy tavaly októberben még 80-90 eurós árakon köttettek üzletek, idén februárban azonban már csak 65-68 eurón lehetett vevőket találni – már ha egyáltalán lehetett, mert a legtöbb aukció sikertelen, vagyis vélhetően senki nem volt hajlandó megfizetni a kikiáltási árat (melynek összege nem nyilvános).

Az aukciók eredménye lényegében azt tükrözi, ahogyan az energiaválságból lassacskán kilábaló Európában csökken az áram piaci ára. A 65 eurós, vagy még alacsonyabb árak mellett pedig a francia atomerőművek aligha lesznek képesek értelmezhető nagyságú nyereséget termelni, vagy egyenesen veszteségesek lesznek, és támogatásra fognak szorulni, ahogyan az történt az Egyesült Államokban is.

A francia áramtőzsde havi átlagárai.

Egyes narratívák szerint az atomenergia a létező legolcsóbb energiaforrás az egész világon, mások szerint a legolcsóbb tiszta energiaforrás, a számok azonban azt mutatják, hogy ezek az állítások ebben a formájukban aligha állják meg a helyüket. De ami ennél is rosszabb, hogy az ára inkább felfelé tendál, miközben az alternatívák egyre olcsóbbakká válnak.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.