Ennyit változott a világ áramfelhasználása 1900 óta

Ricardo Pinto, a Lisszaboni Egyetem kutatója és a kollégái tavaly publikáltak egy tanulmányt, amely 1900-ig visszamenőleg vizsgálta, hogy hogyan változott a világ energiafelhasználása. A következőkben az ő munkájuk (amely ezen a linken érhető el), illetve a Visualising Energy nevű oldal grafikonjainak segítségével szeretnénk röviden bemutatni, hogyan alakult a világ villamosenergia-termelése az elmúlt több mint 120 évben.

1900-ban a világ villamosenergia-termelése összesen körülbelül 66 TWh-t tett ki, ami 2023-ra 29 471 TWh-ra emelkedett. Ez a növekedés jóval meghaladta a teljes energiafelhasználás növekedési ütemét, ennek eredményeként a villamos energia a globális primerenergia-felhasználás 0,1%-ról 22%-ra nőtt ebben az időszakban.

Kép: Visualising Energy

Közel fél évszázadon át szinte kizárólag szén- és a vízerőművek látták el a világot villamos energiával, melyek még 1970-ben is a teljes termelés kétharmadát adták. A második világháborút követően azonban a szénhidrogének gyorsan növelni kezdték részesedésüket a szén, de főként vízenergia rovására.

Az olajerőművek gyors bővülését az 50-es, 60-as években az olcsón kitermelhető olajmezők feltárásának felfutása és a stabil olajárak tették lehetővé, ami egyúttal a motorizáció előretörésének is megágyazott. Ekkoriban „koptak ki” a lovak a mezőgazdaságból, és ekkoriban vált általánossá a nyugati középosztály körében az autók birtoklása.

Kép: Visualising Energy

Ez a felívelés azonban hirtelen megszakadt az 1970-es évek olajválságának hatására. Az olaj helyett a legtöbb ország inkább a földgáz alapú és a nukleáris energiatermelés irányába fordult. Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína a 2000-es évektől kezdődően hatalmas gázerőműves beruházásokba fogott, ami a gyorsan felfutó kitermelés hullámát lovagolta meg.

Összességében azonban a fosszilis tüzelőanyagok aránya e változásokkal együtt is viszonylag stabil maradt az elmúlt 123 évben, és többnyire 60-70% között mozgott.

Az atomerőművek építésének is az olajválság adott komoly lökést a 70-es években, melynek eredményeképpen a nukleáris energia a 90-es évekre már 17%-os részesedést mondhatott magáénak, innen azonban  mára fokozatosan 9%-ra olvadt, mivel az atomerőművek egyre drágábbá és bonyolultabbá váló építése nem tudott lépést tartani a világ gyorsan bővülő energiafelhasználásával.

A megújuló energia aránya 1919-ben volt a legmagasabb, körülbelül 51%, amikor az első világháborút követő gazdasági válság egy a vízerőművek számára kiemelkedően kedvező évvel esett egybe. Ezt követően a fosszilis energia fokozatosan növelte a piaci részesedését, amely 1973-ban, az olajválság előtt érte el csúcspontját 75%-kal.

A szél- és a napenergia – melyeknek kutatás-fejlesztése szintén az olajválság idején indult be – a 2000-es évektől kezdődően gyorsan bővült, de a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest még ma is alacsony a részesedésük az össztermelésből.

Mint láthatjuk, a 20. század villamosenergia-termelésének egyik legmeghatározóbb eseménye az 1973-as olajársokkal kezdődő, és egy egész évtizeden át elhúzódó energiaválság volt. Ez a válság állította meg, és fordította vissza a fosszilis áramtermelés arányának növekedését, de ez a válság indította be a földgáz máig tartó karrierjét is, ez a válság adott egy komoly lökést az atomerőművek építésének első hullámához, és ez az esemény katalizálta a megújuló energia fejlesztését, amely épp most bontakozik ki a szemünk előtt.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.