Nem is igazi akkumulátor? Újabb elméletet tört rommá a finn szuperakku

A finn Donut Lab technológiai vállalat január elején egy egészen elképesztő szilárdtest-akkumulátort mutatott be, amely állítása szerint az első ilyen technológia sorozatgyártásra kész állapotban. Az, hogy egy bő egy éve működő start-up a világ legnagyobb autógyártóit és akkufejlesztő cégeit megelőzi a legígéretesebbnek tartott akkutechnológia iránti versenyben, már önmagában is meglepő, de a csapat látszólag minden olyan műszaki problémára választ talált, amire más riválisok eddig nem tudtak. A Donut Lab bejelentése természetesen rengeteg kritikát kapott, amire a cég az I Donut Believe kampánnyal reagált – ennek célja, hogy bizonyítsa, valóban működőképes, gyártásra kész szilárdtest-akkumulátoruk van.

Átverésnek hitték a csodaakkumulátort, most jönnek a bizonyítékok

A kampány során a start-up eddig három független, VTT által végzett tesztsorozatot publikált: az első a töltés sebességét, a második az akku magas hőmérsékleten való működését vizsgálta. A napokban közzétett harmadik teszt arra adott választ, hogyan tartja meg töltöttségét az akku, amennyiben napokig tétlenül áll.

A teszt apropóját valószínűleg az adja, hogy a Donut Lab akkumulátorának szupergyors tölthetősége miatt sokakban megfogalmazódott a szuperkondenzátor-elmélet, miszerint a fejlesztés valójában nem egy kémiai reakciókkal működő akkumulátor, hanem egy szuperkondenzátor, mely az energiát elektromos mezőben tárolja, így gyorsan töltődik, de rövid idő alatt elveszíti a töltését.

Ennek cáfolására a Donut akkucellát (DL-1) 50%-os töltöttségi szintre töltötték, majd 10 napig hagyták tétlenül szobahőmérsékleten, miközben a VTT minden 10. másodpercben mérte a cella feszültségét. A teszt végén a cella 97,7%-os kapacitást tartott meg, azaz mindössze 2,3%-ot veszített az energiájából. A feszültség 3861 V-ról 3733 V-ra csökkent a 240 óra alatt, ami a cella stabil viselkedését mutatja. Egy szuperkondenzátor ezzel szemben ugyanennyi idő alatt akár 50%-ot is veszített volna a feszültségéből. A VTT megállapításai alapján tehát a cella viselkedése egyértelműen akkumulátorra jellemző.

Ez a teszt továbbá választ adott egy korábban felmerült aggályra is: mivel az eddigi három tesztet különböző cellákon (DL1, DL2 és DL3) végezték, felmerült a gyanú, hogy ezek esetleg az adott tesztkritériumokra – gyors töltés, hőbírás és töltésmegtartás – optimalizált különböző cellák lehetnek. A tesztek során mért feszültségprofilok hasonlósága ellenben azt jelzi, hogy a cellák lényegében azonosak.

A legfontosabb kérdések, azaz a cella tényleges energiasűrűsége és a 100.000 ciklusos élettartam, továbbra is megerősítésre várnak.

Simon Zsolt

Nem az autózás, hanem a környezetvédelem iránti elkötelezettség sodorta a Villanyautósok közé, hogy geográfus és közgazdász tanulmányai befejezése után tudásával segíthesse egy fenntarthatóbb világ kialakulását.