Mi a baj a legtöbb sci-fivel? A technológiák konvergenciája

Előző cikkünkben Wright törvényéről és az exponenciális fejlődésről írtunk, ezúttal pedig az egymással párhuzamosan fejlődő technológiák konvergergenciájáról és azok továbbgyűrűző hatásairól lesz szó. És arról, hogy miért béna a sci-fik többsége. Spoiler: a technológiai konvergencia hiánya miatt.

A legtöbb ilyen filmben ugyanis az történik, hogy kiemelnek egy-két, jobb esetben három olyan technológiát, amely a jelenlegi szintjénél jóval fejlettebb, és minden mást lényegében változatlanul hagynak. Űroperák esetében ilyen kiemelt technológia az űrhajózás. Csillagok háborúja, Serenity, Battlestar Galactica: mindegyikben gyenge a mesterséges intelligencia, előbbi kettőben annyira, hogy még az űrhajókat is embereknek kell irányítaniuk. Az emberi biológiával sem jutottak sokra: az öregedés és a rák még az élet és a dramaturgia része. A Ghost in the Shellben sikerült meghekkelni a biológiát, de az emberek még mindig maguk kénytelenek vezetni az autóikat. Akárcsak a Gattaca világában, ahol a genetika, az űrhajózás és az elektromos autózás fejlődött sokat, miközben nincsenek okostelefonjaik.

Ez a felemás fejlődés teljesen életszerűtlennek tűnik, különösen ha vannak történelmi ismereteink. Vagy legalább emlékszünk az elmúlt 20-30 év fejlődésére. Az ilyen filmek és könyvek alkotói finoman szólva is távol állnak a műszaki tudományoktól, így inkább a dramaturgiára, az érzelmekre vagy a látványra helyezik a hangsúlyt a hitelesség helyett, éppen ezért mindig több-kevesebb hiányérzetem marad. Eddigi pályafutásom során egyetlen olyan sci-fi-vel találkoztam – Charles Stross Accelerando című könyvével – ahol az író a technológiai konvergencia felhasználásával egy koherens jövőképet alkotott.

Ennyi felvezetés után végre térjünk rá arra, hogy mi is a technológiai konvergencia. Wright törvényének köszönhetően az egyes technológiák exponenciálisan fejlődnek, és olcsóbbá válnak, a konvergencia révén pedig bizonyos kulcstechnológiák a fejlődésük egy pontján új termékeket, szolgáltatásokat és üzleti modelleket tesznek lehetővé, amelyek hatása továbbgyűrűzik a társadalmi és gazdasági élet más területeire is.

Miért pont 2007-ben jelent meg az iPhone?

Ki ne emlékezne az IBM Simon Personal Communicator nevű okostelefonjára, hiszen a 90-es években mindenkinek volt. Csak vicceltem, valójában az egész világon alig 50 ezer darabot adtak el az első okostelefonból, melyet 1994-ben dobtak a piacra. 510 grammos súly, féltéglányi méret, 1 MB memória, 1 MB tárhely, érintőkijelző, amelynek használatához stylus szükséges, 2 éves előfizetéssel mindössze 899 dollárért. Nem mondhatni, hogy a technológia készen állt volna a tömeges felhasználásra.

Előbb még fejlődniük kellett a kulcstechnológiáknak, árban és használhatóságban is. Fejlődnie kellett többek között:

• a tranzisztoroknak Moore törvényének segítségével (Az integrált áramkörökben lévő tranzisztorok száma – ami használható a számítási teljesítmény durva mérésére – kétévente megduplázódik)
• a sávszélességnek Edholm törvénye alapján (A sávszélesség 18 havonta megduplázódik)
• az adattárolásnak Kryder törvényének köszönhetően (Az adattárolási kapacitás 18 havonta duplázódik. Ez már a 2000-es évek óta nem érvényesül)
• a képalkotásnak Hendy törvénye szerint (Egy pixel költsége évente 59%-kal csökken)

Emellett fejlődnie kellett még az érintőkijelzőnek, az akkumulátornak, a szenzoroknak, a GPS-nek, stb. 2007-ben jött el az a pillanat, amikor minden szükséges komponens eljutott életszakaszának arra a pontjára, amely lehetővé tette a használható és megfizethető árú okostelefon megjelenését. Eljött az iPhone pillanat, amivel megvalósult a technológiák konvergenciája. 2005-ben még túl drága lett volna, aki 2009-ben ébredt, az pedig elkésett.

Forrás

Az okostelefon 10 év alatt 80%-os piaci részesedést ért el, megroppantotta a hagyományos mobiltelefonok, az mp3 lejátszók és GPS eszközök piacát. De a hatása nem állt meg az elektronikai eszközök piacának határain belül, hanem továbbgyűrűzött az élet más területeire is.

Hogyan szorongatta meg az okostelefon az autógyártást?

A mobiltelefonok, és más hordozható eszközök, például a laptopok, tabletek, digitális kamerák terjedése növelte az igényt a lítium-ionos akkumulátorok iránt, Wright törvénye pedig tette a dolgát: egyre nagyobb energiasűrűségű és egyre olcsóbb lett, lehetővé téve így az elektromos autók megjelenését. Nem véletlen, hogy a Tesla Roadster is laptop akkumulátorokból épült. A processzorok, a szenzorok és a digitális kamerák fejlődése pedig lehetővé tette az önvezető technológiák megjelenését.
Az autóipar tehát rögtön két új, exponenciálisan fejlődő kihívást is kapott a nyakába, csak azért, mert az emberek egyre több és jobb kütyüket akarnak használni.

Az iPhone hatás azonban még ezen is túlmutatott. Új üzleti modellek jelentek meg, mint például az autómegosztás (Uber, Lyft, Didi, stb.).

Az autómegosztás, autóbérlés és a taxik piaci részesedésének változása az Egyesült Államokban. Forrás: businessinsider.com

A folytonos konnektivitás megváltoztatta a fogyasztói szokásainkat is: kevesebbet megyünk vásárolni vagy moziba, helyette az interneten vásárolunk és a Netflixen nézünk filmet. Egyre többen dolgoznak távmunkában, a személyes kapcsolattartás is egyre inkább digitalizálódik. Az életünk egy jelentős része áttevődött az online térbe, így az autótulajdonlás értéke csökkent, különösen a nagyvárosokban. Az alternatívát pedig már nemcsak az Uber jelenti, hanem az akkumulátortechnológia fejlődésének köszönhetően az elektromos robogók, kerékpárok és rollerek is.

Az autótulajdonlás alternatívái. Forrás

A Reuters 2017-ben készült felmérése szerint az autójukat eladó amerikaiak 9%-a nem vásárolt új autót, mert praktikusabbnak találta az autómegosztást. A globális autóeladások, valószínűleg ettől nem függetlenül, 2017 óta csökkennek.

Globális személygépkocsi eladások 2005-től 2019-ig. Forrás: oica.net

Melyik autógyártó láthatta előre az okostelefon megszületését, és az Uber megjelenését, és azok valamennyi következményét? Melyik autógyártó láthatta előre, hogy a vásárlók egyre inkább egy guruló számítógépként tekintenek majd az autókra? Egyik sem, és ezért nem is lehet hibáztatni őket, hiszen ez nem az ő terepük. Mint azt a Volkswagen esetében is láthatjuk, az autógyártókat felkészületlenül érte, hogy szoftverfejlesztő céggé is kell válniuk.

Míg Wright törvénye alapján jól megjósolható egy termék árának jövőbeli alakulása, a technológiai konvergencia megértése már egy átfogóbb szemléletet kíván. Ennek hiányában bármikor, bárhonnan megjelenhet egy új technológia, egy új trend, amely veszélyezteti a nagy gyártók üzleti modelljét. Egy ilyen gyorsan, és látszólag kaotikusan változó világban az autógyártásban elért tapasztalat már keveset számít.

A következő 10-20 évre vonatkozó előrejelzések többsége, származzon az iparági forrásból vagy külső elemzőktől, éppen ezért hasznavehetetlen. A tanulság pedig mindebből az, hogy a technológiai konvergencia miatt nyitottnak kell lennünk a vártnál gyorsabb és fundamentálisabb változásokra is.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.