5200 kilométeres villanyautós túra 1998-ban

A villanyautózás egyidős az autózással. A villanyautók őse 1898-ban készült, Henry Ford pedig 1914-ben azt ígérte, 1 éven belül tömegek számára elérhető villanyautót dob piacra. Mivel akkoriban a villanyautók nem csak tisztábbak, de sokkal komfortosabbak voltak, Ford felesége is villanyautóval közlekedett. Sajnos az akkumulátorok lassabban fejlődtek, mint a benzines autók, így 100 éve végül nem az elektromos autók terjedtek el. Komikus, hogy a benzines autók elterjedésének épp az akkumulátor és a villanymotor adott hatalmas lökést, hiszen az indítómotor megjelenése tette feleslegessé a többség által gyűlölt kurblis indítást.

Azonban már a Tesla előtt is rendszeresen megjelent az igény, így a próbálkozások is a tisztább üzemű autózás terjedésére. Norvégiában 1989-re nyúlik vissza az elektromobilitás támogatása, amit rendszeres többé-kevésbé sikeres próbálkozás követett, míg végül mára eljutottak oda, hogy több elektromos autót adnak el, mint hagyományost.

Az egyik sokak által ismert próbálkozás Amerikában a General Motors EV1 nevű projektje. Az 1996-ban megjelent villanyautó, amit többségünk valószínűleg a Ki ölte meg az elektromos autót? című dokumentumfilmből ismer, hatalmas rajongótáborral rendelkezett, komoly tiltakozások voltak, amikor a GM az összes példány begyűjtése és többségük bezúzása mellett döntött.

A rajongók között volt Kris Trexler is, aki 1998-ban komoly kalandra indult: átszelte Amerikát Los Angelestől a Detroit közelében lévő Troy városáig, ráadásul nem is a lehető legrövidebb úton, egy 3200 mérföld, azaz 5240 km hosszú útvonalat választott.

A legrövidebb út ma csak 3690 km, Kris Trexler azonban egy 5240 km hosszú útvonalat tett meg a tisztán elektromos EV1-gyel

Kris kalandja 21 éve, 1998. május 12-én kezdődött, aznap indult a 3200 mérföldes utazásra Amerikán keresztül a futurisztikus General Motors EV1 elektromos autójával. Az utazás egyik célja, hogy bemutassa Amerikának a villanyautózást, ugyanis az EV1 csak Kaliforniában, Arizonában és Oregonban volt elérhető. Ott sem volt megvásárolható, csak bérelhető. Kris 1996 decemberében írta alá a bérleti szerződést és boldogan használta villanyautóját egészen 2003 június 25-ig, amikor a szerződés lejárt és a GM visszavette az autót.

Az EV1 létezett savas ólom és NiMH akkumulátorral is, Kris az első generációs, 16,5 kWh-s savas ólom akkus változattal indult az útra. Az EV1 hajtásáról 137 Le teljesítményű 3 fázisú AC indukciós motor gondoskodott, amihez 26 db akkumulátor biztosította a nagyfeszültségű energiaellátást. Gazdaságos, óvatos vezetési stílusban 130 km hatótáv volt elérhető, de ha az ember kihasználta a motor erejét, akkor ennek inkább csak a felét lehetett elérni. Az autóhoz létezett egy 220 V 6,6 kW teljesítményű fali töltő is, de alapból csak egy 110 V-os 1,2 kW-os töltő járt hozzá, amivel a teljes töltés nagyjából 15 órát vett igénybe. A 300 db nyilvános töltőnél a töltés ingyenes volt.

Kris Texler autója, amivel a Charge across America 5200 km hosszú túráját teljesítette, ma múzeumban áll (forrás: Kris Traxler facebook)

Az EV1 bérleti díja havi 399 dollár volt, ami magában foglalta az assistance szolgáltatás, valamint teljes körű garanciát is. Karbantartás gyanánt a gyártó 5000 mérföldenként az első és hátsó kerekek cseréjét írta elő az egyenletes gumikopás érdekében. A hosszú utazást is bevállaló Kris sosem merült le az autójával.

A tulajdonos az 5200 km hosszú túrára magával vitte a 6,6 kW fali töltőjét is, amire kereket szerelt. Mivel Amerikában nem volt minden sarkon 220 V feszültség, hónapokig tervezgette az útvonalat és előre leszervezett számos töltési lehetőséget. A töltési lehetőségeket tovább nehezítette, hogy Amerikában többféle 220 V csatlakozó van forgalomban, így a tulajdonos számos különböző adaptert készített az útra. A kerekkel ellátott fali töltő teljesítménye sajnos nem állítható, ezért további nehézséget jelentett, hogy a 29 Amper igény kiszolgálására alkalmas, a GM ajánlás szerint 40 A biztosítékkal rendelkező áramforrásokat találjon. Előfordult olyan útszakasz is, ahol hosszú, lakatlan sivatagon keresztül haladva egy komolyabb emelkedőt kellett megmászni, amihez mindenképpen tele akkumulátorral kellett indulni. Szerencsére az áramszolgáltatók támogatták a kalandot, több helyen biztosítottak áramszolgáltatói alállomásoknál töltési lehetőséget, de a legérdekesebb töltőhely az volt, ahol az egyik áramszolgáltató villanyszerelője egy villanyoszlopra szerelt fel egy kapcsolószekrényt megfelelő teljesítményű és típusú aljzattal. A segítőkész villanyszerelő még pirosra is festette a dobozt, hogy Kris könnyebben megtalálhassa út közben.

A túra összesen 3 hétig tartott, igaz Kris két pihenőnapot is beiktatott. A három hetes út során összesen 60 alkalommal, azaz napi háromszor kellett tölteni az EV1-et. Érdekességképp ma, igaz a lehető legrövidebb úton, a Tesla útvonaltervezője szerint csupán 44 óra 18 perc lenne ez az út egy Tesla Model S LR autóval, út közben összesen 15 db, alkalmanként 30-50 perc hosszúságú töltéssel. A Google Maps szerint hagyományos autóval 33 óra az utazási idő, a tankolással és pihenéssel töltött megállókat nem számítva.

Egy Los Angeles – Detroit útvonal a Tesla útvonaltervezőjével ma 44 óra, 15 Superchargeres megállóval.

1998-ban még nagyon kevés internetes blogger létezett, Kris azonban napi frissítésekkel és fényképekkel tette közzé kalandjait a honlapján. A weboldal szerencsére még ma is elérhető, és az útinaplón kívül számos érdekes információt tudhatunk meg az EV1 villanyautóról. A General Motors eleinte aggódott, hogy az út sikertelen lesz, ami nagyon rossz reklám lenne a kis villanyautónak, de az utazás olyan sikeresen indult, hogy a GM is támogatni kezdte, mivel számos hírlap címoldalon közölte az utazás híreit. Az utazás végén meghívták a lelkes villanyautó rajongót a Detroiti GM központba és felajánlották, hogy visszaszállítják az autót Los Angelesbe, sőt, még a tulajdonos repülőjegyét is kifizették.

Az EV1 rajongótáborát az mutatja meg leginkább, hogy amikor Kris olyan területen haladt keresztül, ahol elérhető volt az EV1, előfordult, hogy egy nyilvános töltőnél 11 másik EV1 tulajdonos várt rá. Nem az ingyen áramért volt ekkora tolongás, csupán szerettek volna személyesen is találkozni a hosszú útra vállalkozó márkatársukkal.

Az EV1 első bérlői környezettudatos emberek voltak, így pillanatok alatt elkapkodták az autókat. Sajnos a GM néhány évvel a típus megjelenése után lemondott az elektromos autókról és leállította az EV1 programot. Amikor a bérleti szerződések lejártak visszavették az autókat, és a legtöbb példányt bezúzták. Kris autóját a Charge Across America néven publikált utazás megmentette a megsemmisítéstől, helyette kiállították a Petersen Automotive múzeumban Los Angelesben.

Az akkoriban vágóként dolgozó, ma 69 éves kalandor az alábbi videóban gyűjtötte össze a túrájáról készült televíziós beszámolókat.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.