Škoda Enyaq RS Race – a lóerő semmit sem jelent

A Škoda Elroq RS bemutatóján az oválpályára ugyan nem mehettünk fel a tesztautókkal vezetni, de profi sofőrök mellett mehettünk egy-egy kört két különleges Škodával.

Először az 1974-ben, vagyis 51 évvel ezelőtt készült Škoda 200 RS-be ülhettünk be. Ez természetesen még nem elektromos volt, de azon nagyon meglepődtem, hogy mennyire gyorsnak érződik. Persze az is, de nem abban az értelemben, ahogy ezt ma a csendes és nagy nyomatékú villanyautók korában értjük. Az viszont biztos, hogy valószínűleg az első kanyarban megöltem volna magam vele, ha én próbálok meg tempósan végigmenni a pályán.

De igazából azt a kört csak azért vállaltam be, mert a Škoda Enyaq RS Race, vagyis a Škoda legújabb versenyautó koncepciójának a sofőrje még öltözködött, amikor elsőként megérkeztünk a pályára.

Az autó alapját a széria Škoda Enyaq Coupé RS adta, aminek a ráncfelvarrás előtti változatát részletesen is bemutattuk, azonban alaposan kikönnyítették. A lenrost alapú biokompozit anyagoknak, az oldalüvegek és hátsó szélvédő helyére tett polikarbonátnak illetve a beltérből kidobált felesleges alkatrészeknek köszönhetően 316 kilóval lett könnyebb, így „csak” 1946 kg-ot nyom. A motorok és az akkumulátor gyáriak, mindössze a vezérlést programozták át, hogy fürgébb legyen.

Ahol biztosan hízott az autó, az a kerekek mögötti fékrendszer. A hátsó dobféket ugyanis karbon-kerámia tárcsákat használó tárcsafékre cserélték, és ugyanilyen került az első tengelyekre is. A speciális lengéscsillapítók mellett a hasmagasság is 7 cm-rel, vagyis közel 40%-kal lett kevesebb.

Az ültetés mellett a 11 cm-es hátsó, és 7 cm-es első szélesítés teljesen megváltoztatta az autó arányait. A SUV kupé jellegű autóból majdnem sima kupé lett.

Természetesen nem maradtak el a versenyzéshez szükséges aerodinamikai elemek sem, így speciális versenytükör, légterelők és diffúzor is került az Enyaq Coupé RS Race-re.

A beltérből ugyan kidobáltak minden felesleges lomot, de a bukókeret, a sportülések és az egyéb, versenysportban kötelező védelmi rendszerek biztosan növelték a menetkész tömeget. Az elektromos kéziféknek is mennie kellett, a kezelhetőséghez hidraulikus rendszer került az autóba, egy óriási függőleges karral a két ülés között.

A kétmotoros autó teljesítménye ugyanúgy 250 kW (340 LE), mint az utcai autóé, a kikönnyítésnek és a szoftver módosításának köszönhetően 5,5 mp helyett 4,5 mp alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/h-ra. De be kell valljam az anyósülésen a gyorsulás ennél sokkal jobbnak érződött. Jó döntés volt beülni először a fél évszázaddal ezelőtti technikába, mert így tudtam mihez hasonlítani. Döbbenetes, hogy mennyire tapadnak és mennyire jól kezelhetőek ezek a mai autók a 70-es évek sportautóihoz képest. Az egyenesben azon a sikánon, amin a Škoda 200 RS sofőrje csak enyhe gázelvétellel mert átmenni, az Enyaq RS Race pilótája eleve magasabb tempóval és padlógázon tolta át az autót. Persze nincs ezen mit csodálkozni, ennyit fejlődött az autósport 50 év alatt.

Emil Lindholmöt, az autót egész nap vezető finn rallyversenyzőt faggatva a szokásos választ kaptam: a teljesítménnyel semmi gond, de azért a tömeg az akkupakk miatt jóval több, mint ami ideális lenne. De gyorsan hozzátette azt is, hogy nem annyira vészes a helyzet, mint amire az ember számítana, ami elsősorban az alacsonyan lévő súlypontnak köszönhető.

Az egyelőre nem derült ki, hogy hol és mikor fogjuk látni az Enyaq RS versenyváltozatát éles bevetésen, de ezt látva és próbálva úgy gondolom, hogy az autóversenyek világában is az elektrifikáció lesz a következő lépés. A Škoda Elroq RS-ről, ami miatt a cseh pályára mentünk, az alábbi cikkben számoltam be.

Villámteszt: Škoda Elroq RS – a sportos családi autó

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.