Lerántjuk a leplet a magyar áramfelhasználás S-görbéjéről

A múlt héten részletesen bemutattuk Magyarország tavalyi villamosenergia-termelését, jelen cikkünkben pedig a felhasználásra fogunk fókuszálni. Ebben továbbra is a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által publikált adatok lesznek a segítségünkre, ám ezúttal nem elégszünk meg a közelmúlt eseményeinek taglalásával: 100 évet fogunk visszamenni az időben. Íme, a nagy kép.

A magyar villamosenergia-rendszer S-görbéje

1925-ben a bruttó villamosenergia-felhasználásunk 610 GWh-t ért el, amit teljes egészében hazai forrásokból kellett fedeznünk, hiszen ekkoriban határkeresztező kapacitások nem léteztek, így export-importra sem lehetett támaszkodni. Dédszüleink még aligha gondolhattak arra, hogy egy évszázad múlva ennyi áramot mindössze négy nap alatt fog felhasználni az ország, és valószínűleg azt is bajosan tudták volna elképzelni, hogy egyáltalán mire kellene ennyi delej. Pedig mi már kevesebbet pazarlunk, hiszen száz évvel ezelőtt a veszteség brutális mértékű volt, az erőművek által a hálózatba betáplált energiának csupán a 84%-a jutott el a fogyasztóhoz, míg ma a 94%-a.

A villamosítás fontosságában a többség persze egyetértett, így az gyors ütemben haladt, amit csak a második világháború tört meg. 1940-ben a felhasználás már elérte az 1851 GWh-t, ám 1945-ben csupán 760 GWh-t tudott előteremteni a romokban heverő infrastruktúra az általános szénhiány közepette. Ami igazán figyelemre méltó, hogy 1950-re nem egyszerűen csak helyreállították a villamosenergia-rendszert, de a termelés jócskán meg is haladta a háború előtti értéket, 1955-re pedig még ezt a mennyiséget is csaknem megduplázták. Ezek után nehezen lehet komolyan venni azokat az aggodalmakat, amelyek szerint az elektromos autókra történő átállás által évtizedes időtávon okozott, körülbelül 10 százalékosra becsült keresletnövekedés kielégítése megoldhatatlan feladat elé állítja a hálózatot.

A második világháborút követő évtizedekben az olcsó szovjet energiaimport által támogatott iparosítás eredményeként gyors ütemben növekedett az ország áramfelhasználása. A lendület egészen a rendszerváltásig kitartott, amikor a szocialista nehézipar összeomlása miatt ezen a területen is visszaesés következett be, majd a gazdasági szerkezetváltás lezajlását követően ismét magára talált a villamosenergia-fogyasztás és egy lassabb tempójú, évente körülbelül egy százalékos növekedési szakasz vette kezdetét, amely kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel tarkítva azóta is tart. Ez a lassabb növekedés jól jelzi azt is, hogy a 21. századra a gazdaság súlypontja az energiaintenzív iparról áthelyeződött a szolgáltatásokra.

Érdekességképpen álljon itt még két adat: az egy főre jutó nettó áramfelhasználás 1925-ben kb. 55 kWh/év volt, míg 2025-ben kb. 4600 kWh/év.

Mire használjuk az áramot?

A régmúlt után térjünk át a jelenre, és nézzük meg, hogy manapság mely ágazatok a legnagyobb áramfelhasználók. A magyar villamoseneriga-rendszer 2024. évi adatai című kiadvány szerint a tavalyelőtt felhasznált nettó 43.908 GWh-ból a legnagyobb részét a feldolgozóipar fogyasztotta el, a második helyen pedig a háztartások álltak. A részletesebb adatokat az alábbi grafikon tartalmazza.

2024-ben a feldolgozóipar és a háztartások együttesen a felhasználás 57 százalékáért voltak felelősek. Nézzük meg, hogy hogyan alakult e két meghatározó szektor felhasználás az elmúlt 30 évben.

Az ipar esetében jól látszik, hogy mikor volt konjunktúra és mikor volt válság. A háztartásoknál ez a hatás jóval kisebb mértékben és némileg késleltetve jelenik meg. Ami feltűnő, hogy a lakossági fogyasztásban nem igazán látni az energiatakarékosabb berendezések és a napelemek hatását. Úgy tűnik, itt is érvényesül a Jevons-paradoxon, amely szerint a technológiai fejlődés okozta növekvő energiahatékonyság gyakran nem csökkenti, hanem növeli az ily módon olcsóbbá váló erőforrás felhasználását.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.