Hárommillió km2-nyi terület az Atlanti-óceánon elég lenne ahhoz, hogy az egész bolygó áramszükségleteit kielégítsük a téli hónapokban – állítja egy, a szélenergia földfizikai potenciáljával foglalkozó amerikai tanulmány. A kutatás fő célja az volt, hogy kiderítsék, vajon az óceáni vízfelületek felett fújó szélből több energia nyerhető-e ki, mint a szárazföldi légmozgásokból, s ennek a vizsgálatára az Atlanti-óceán északi területeit választották a tanulmány szerzői. Nem véletlenül, hiszen ez az a régió, ahol a lefelé irányuló kinetikus energia akár 6 W/m2-es teljesítmény mellett biztosítja a szélenergia kiaknázását.
A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy négyzetméterenként négyszer több szélenergia is kinyerhető a nyílt óceánon elhelyezett szélfarmok által, mint a szárazföldi turbinákkal. Ha tehát minden négyzetkilométernyi területre egy szélturbinát telepítenénk, akkor a 3 millió elhelyezett turbinánk képes lenne megtermelni az emberiség jelenlegi áramszükségleteit. A Global Energy Statistical Yearbook 2017-es kiadása szerint ez 2016-ban közel 22 000 TWh volt.
Persze a történet nem ennyire egyszerű, ugyanis számtalan tényező befolyásolhatja a számolás helyességét. Először is, az évszakok változásával módosul a megtermelhető energia mennyisége is. A téli hónapok szele bőven elég lenne a szükségleteink kielégítésére, míg a nyári hónapokban csupán Európa és Észak-Amerika áramfogyasztását tudnánk biztosítani. Másodszor, a nyílt óceáni vizeken alkalmazandó technológiát még nem sikerült teljesen kifejlesztenünk. Ezek a szélturbinák ugyanis nagyjából 1600 méter mély vízben állnának, melynek műszaki megtervezésére még nem került sor, s ez nem is volt indokolt. Habár a vízfelszín feletti szelek nagyobb energiájának hasznosítása már évek óta zajlik offshore, azaz partközeli szélturbinák által (kitűnő példa erre Dánia), és újabban vízen úszó szélfarmok által is, a 100-200 méteres mélység sehol sincs az 1600 méter leküzdéséhez képest. További technológiai akadály a hatalmas kábelek kifejlesztése és lefektetése, melyek képesek lennének az elektromos áram szállítására, valamint a kutatás egy jelentős non-lokális hűtő hatást is feltételez a szélfarm működésének következtében, mely a közeli sarkvidéki területeken fejtené ki hatását. Aztán persze megkérdőjelezhető az is, hogy a négyzetkilométerenként elhelyezett turbinák nem gyengítenék-e egymás működését, mint ami miatt a szárazföldi turbinákat szétszórva telepítik a gyakorlatban, illetve nem szabad elfeledkezni a szállítási veszteségről sem, amely a hatalmas távolságok nyomán kikerülhetetlen lenne.
De a tanulmány célja nem is az volt, hogy ösztönözze egy ilyen szélfarm létrehozását, hanem hogy rávilágítson, hogy a megújuló energiaforrásokban hatalmas potenciál rejtőzik, melyek megfelelő kiaknázása véget vethetne a fosszilis energiahordozóktól való függésünknek. Nyilvánvalóan nem a legjobb megoldás, ha hárommillió km2-t telepakolunk szélerőművel az Atlanti-óceán kellős közepén, viszont a nap energiájával kombinálva, melynek éves diagramja egyébként szinte teljesen kiegészíti a szél éves váltakozásának diagramját, a tengeri és óceáni szélfarmok kitűnő lehetőséget nyújtanak a megújuló energia-felhasználásunk arányának növelésében.
Az észak-atlanti óceáni területek szeleinek szezonális változékonysága, Forrás: Electrek
A cambridge-i napelemek szezonális áramtermelése, mely egyébiránt tökéletesen kiegészíti a szél fentebb látható diagramját, Forrás: Cambridge Solar
