A villanyautózás aranykorát éljük

Amikor általánosságban (nem pedig egy konkrét típusról vagy hatótávról) beszélgetek valakivel a villanyautózásról gyakran elmondom, hogy nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy éppen ebben a korban élek. A nagyszüleink megélték a lóról autóra váltást, de a szüleinknek csak a füstös autók jutottak. A gyerekeink jó eséllyel már csak elektromos autót vezetnek majd, sőt, talán csak ülnek a kormány mögött és felügyelik a robotpilótát.

Mi azonban annyira szerencsések vagyunk, hogy átélhetjük a villanyautózás aranykorát. Úgy gondolom, hogy most vagyunk abban a kb. 5 évben, amikor a legjobb villanyautózni. Jár még némi macerával, esetleg lemondással, de már nem nehéz, csupán döntés és maximum egy kis időveszteség kérdése, és bárhová eljuthatunk elektromos autóval belátható idő alatt. Azonban még nem annyira tömegdolog, hogy elvesztette volna a varázsát. Aki ma villanyautót vesz, azt még kicsit csodabogárnak tartják.

A szomszédok gyakran hangosan kinevetnek, hogy nekem minden 200 km után meg kell állni tölteni, közben persze titkon irigyelnek. Mindenki másért, van aki egyszerűen azért irigykedik, mert meg mertem lépni. Más azért, mert ingyen parkolok vagy ingyen töltök. Azonban a villanyautózás terjed mint a vírus. Aki belekóstol, az nagyon nehezen mond le róla. Néhány tízezer kilométer után kialakul egy benzinundor az emberben, és egyszerűen nincs gusztusunk visszaülni a hagyományos autóba. Néha már a hibridbe sem, pedig az hegyi levegőt ereget a belvárosi szmoghoz képest.

Aki még nem próbálta a villanyautózást, kívülállóként a Tesla hatótávját és töltési sebességét sem tartja még elegendőnek, hiszen az sem jut el 5 perc töltéssel 1000 km-re. Aki már próbálta, az tudja, hogy erre nincs is szükség.

Villanyautózni jó. Meg lehet persze magyarázni, hogy én azért nem villanyautózok, mert drága, mert kicsi a hatótáv, mert a többiek úgyis füstölnek, akkor pedig úgysem számít az én füstöm a városi szmogban. Aki még nem is próbálta nem értheti meg mennyire jó. Márpedig egy próba manapság nem kerül sokba. Budapesten több közösségi autókölcsönzőnél is aprópénzért ki lehet próbálni a városi elektromos közlekedést. Ritka, akinek nem tetszik, hogy csendes, dinamikus, kényelmes, nincs váltó, nincs kuplung, csak megy. Ha egy ilyen rövid próba alapján nem tudjuk eldönteni, hogy tetszik-e, akkor ki lehet bérelni egy autót néhány napra, hétre. Amit viszont én javasolni szoktam a bizonytalankodóknak, hogy vegyen meg egy olcsóbb használt autót. Ne örökre, néhány hónapra. Néhány hónap múlva szinte biztosan el fogja adni. Nem azért, mert nem tetszett, hanem rájön, hogy nagyobb, gyorsabb, újabb villanyautó kell. A zöld rendszámos autók átírási költsége lényegesen alacsonyabb, mint egy hagyományos autó költségei. 2-3 hónap után pedig jellemzően nincs komoly értékvesztés, kivéve persze, ha totálkárosra törtük az autót. Aki tud nélkülözni legalább 3-4 millió Forintot néhány hónapra, az egy heti bérleti díjjal megegyező költségekből kipróbálhat 2-3 hónapra egy villanyautót.

Persze lehet várni. Kivárni, amíg lesz olcsón, 1000 km hatótávú, 5 perc alatt feltölthető autó. Azonban aki vár, az épp a legjobb időszakból marad ki, pedig ez az időszak nem lesz hosszú.

Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér villámtöltő 2015-ben. Mennyire szokatlan ma a fehér rendszám egy villanyautón.

5 évvel ezelőtt egy villanyautós, ha nem csak a garázsa 50 km-es körzetében akarta használni, annak nagyon nehéz dolga volt, Magyarországon alig voltak nyilvános töltőállomások.

3 éve belevágva, még meg lehetett tapasztalni a valódi nehézségeket. Némi szervezéssel már át lehetett szelni az országot, de még rengeteg türelemre volt szükség. Az igazi early adopter 60 km/h-val poroszkált a kis akkus autójával 120 km-en át, hogy elérje az egyetlen AC töltőt amiről nem tudta biztosan, hogy működni fog-e, majd ott várakozott 4 órát, hogy feltöltődjön az autó.

Az első Tesla Supercharger Szlovákiában 2016-ban

2 éve elkezdett láthatóan, de még csak lassan javulni a helyzet. Budapest vonzáskörzetében sorra nőttek ki a villámtöltők, de vidékre nem akart jutni belőle. Hatalmas esemény volt a villanyautós közösség számára, ha egy vidéki városba villámtöltő került, de sok helyen már egy AC töltőnek is nagyon örültünk. Én ekkoriban kezdtem. A hőskorból kimaradtam, de még elég sok időt elpazaroltam arra, hogy Eger egyetlen külvárosban lévő AC töltőjétől sétáltam a belvárosba a dolgaim intézni, hogy 3-4 óra múlva hazaindulhassak.

1 éve kezdődött az áttörés. Elkezdődött végre a régóta várt állami töltőtelepítési program, melynek célja az ország villanyautós átjárhatóságának biztosítása. Az e-mobi rengeteg töltőt telepített. Sajnos, főleg eleinte, a DC töltők java Budapest belvárosába került, ahol csupán azt a célt szolgálja, hogy a helyi villanyautósok ne a saját garázsban töltsenek, hanem a köztöltőn potyázhassanak. Ettől viszont nem tudott a budapesti villanyautós sem eljutni a vidéki rokonokhoz. Az első két autóm hazahozatala Budapestről Miskolcra még fél napos program volt, komoly szervezést igényelt, spórolni és kerülni kellett Eger felé, ahol 3 órát tölthettem, hogy továbbindulhassak. Minden Miskolc-Budapest út 180 km helyett 220 km hosszú volt, és 2 óra helyett 5-6 órát igényelt. Izgultunk, hogy elérjük-e a töltőt és izgultunk, hogy fog-e működni, mert ha nem, akkor nem volt a szomszéd sarkon egy másik. A rengeteg e-mobi töltőnek nagyon örülünk, de ezek java célállomás töltő és zsúfolt belvárosokba került, így akkor is be kell mennünk a belvárosba növelni az amúgy is jelentős forgalmi dugót, ha semmi dolgunk az adott városban, mert csak így tudunk eljutni a célpontunkba.

Karácsony Gergely beszél a Nissan Gablini zuglói szalonjában avatott villámtöltőnél. A Tesla mellett csak a Nissan ismerte fel időben, hogy ha elektromos autókat akarnak eladni, akkor a töltőtelepítéseket is támogatni kell (Fotó: Nissan Gablini)

Elértük napjainkat. Ma már nem nehéz villanyautózni. Elsősorban az NKM-Mobiliti – Decathlon együttműködésnek köszönhetően az ország valóban átjárható lett villanyautóval. Egyre több a célállomás töltő, így ha megnéznénk egy útba eső várost, akkor annak sincs akadálya, közben az autónk feltöltődik. Kisgyerekekkel utazva töltés közben általában találunk magunknak szórakozási lehetőséget, az autóban ülni vagy egy autópálya pihenőben várni a töltés befejezését nehézkesebb, így a mi életünk, közlekedésünk kicsit lelassult. Szívesen beiktatok egy pihenőt például a Velencei tó partján, amíg sétálunk vagy játszóterezünk, kacsákat etetünk, az autó is feltöltődik. De ha sietni kell, mert munka miatt utazunk, akkor választhatjuk az autópálya közeli helyszíneket és gyorsan továbbállhatunk. Még élvezhetjük a bátor korai felfedezőknek járó kedvezményeket, elismerő pillantásokat, véleményeket. Részesei lehetünk a változásnak. Bár sokak szerint egy szektához tartozunk.

Az első Ionity töltősziget Magyarországon, Bábolna, 2019

2 év múlva, úgy gondolom (remélem!) rohamosan nőni kezd majd a villanyautók száma, és eltűnik a dolog varázsa. Az ingyenes töltés már szinte teljesen megszűnik, de a zöld rendszámmal járó kedvezmények még maradnak. A szomszéd sem fog már sem nevetni, sem irigykedni, inkább ő is vesz egy villanyautót.

5 év múlva az átállás vége felé járunk már. Senki sem kapja fel már a fejét, ha egy Teslát lát az úton. Sorban megszűnnek a zöld rendszámhoz járó kedvezmények, nem lesz ingyenes parkolás, hiszen már nem férünk el, annyira sok lesz a zöld rendszámos autó. Megszűnnek az adókedvezmények is. Továbbra is olcsóbb lesz villanyautózni, de már nem jár vele kiváltságos státusz, sem anyagilag, sem erkölcsileg. Egy leszünk mi is a hömpölygő forgalomban.

Az e-mobi elsősorban célállomás töltőket telepített, melyek kétségtelenül nagyon fontosak, de csak akkor tudjuk használni őket, ha az autópálya pihenőkben lévő töltők segítségével sikeresen célba érünk.

10 év múlva az állam elkezdi megérezni a sok villanyautó miatt kieső bevételt. Az olcsó otthoni töltést betiltani műszakilag szinte kivitelezhetetlen lenne. Az erről döntő politikusnak pedig öngyilkosság, hiszen már rengeteg szavazónak van villanyautója. Azonban a jövedéki adóbevétel hiányzik. Ötleteket adni nem akarok, de nem félek attól, hogy nem fogják megtalálni annak a módját, hogy beszedjék az ország működtetéséhez szükséges pénzt. Lezárul az átállás időszaka. Aki csak ekkor vált villanyautóra, az nem volt olyan szerencsés mint mi. Kimaradt az izgalmas és érdekes szakaszból.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.