Ezért nem (csak) a villanyautó a jövő

Mindenkinek megvan a saját mantrája. Rolleresekkel beszélgetve nincs is más eszköz, mint a roller. Az autómegosztó szolgáltatók nem értik, hogy miért van valakinek saját autója, a villanyautós meg szereti a saját autóját, utálja a benzinest, dízelest. A közvélekedéssel ellentétben úgy tűnik, hogy a mostani fiatalok is akarnak autót, ráadásul nem is feltétlen elektromosat. Pedig a Jövő Mobilitása Szövetség szerint az eddiginél sokkal nagyobb átjárhatóságra van szükség a közlekedési módok között, hogy hatékonyabb lehessen az életünk. Erről és a mobilitás jövőjéről beszélgettünk Pukler Gáborral, a Jövő Mobilitása Szövetség elnökével.

A Jövő Mobilitása Szövetségben nem csak autógyártók és töltőszolgáltatók, de autómegosztók, rolleres cégek, sőt tömegközlekedési vállalatok is tagok. Hogy lehet ennyi különböző szereplőt egy ernyő alatt kezelni, és mi a közös cél, amit együtt meg tudnak valósítani?

Valóban rengeteg különböző, első ránézésre ellenérdekelt szervezet is a szövetség tagja, de pont ez a lényeg, hogy a világ nagyon változatos. Ha racionálisan nézzük a dolgokat, akkor megfigyelhető, hogy minden élethelyzetre más-más eszközök és szolgáltatások adják a legjobb, legpraktikusabb megoldást. Azt szeretnénk bemutatni az embereknek, hogy egyetlen eszköz megvásárlása és használata helyett érdemes többféle közlekedési és üzemeltetési formában gondolkodni. Nincs az, hogy ha megvetted a biciklit, rollert vagy autót, akkor mindenhova biciklivel, rollerrel vagy autóval mégy. Ezek az eszközök sok esetben nagyon jól kombinálhatóak egymással, de akár a tömegközlekedéssel is. Persze minden kutatásból az derül ki, hogy az emberek preferálják a saját tulajdonú autót – ami nem feltétlen racionális döntés – de ez nem zárja ki azt, hogy bizonyos élethelyzetekben az autó a garázsban vagy a parkolóban maradhasson, és más eszközzel oldjuk meg a helyváltoztatási igényeinket.  

Viszont az elég költségesnek tűnik, hogy az autó mellett mindenki tartson kerékpárt, robogót és vegyen bérletet is.

Budapest mellett a nagyobb magyarországi városokban a robogó- és autómegosztó szolgáltatásokon kívül minden más közösségi forma elérhető, jelen vannak a kerékpár- és rollermegosztó cégek. És akkor még nem is említettük a kötöttpályás tömegközlekedést. Ha A pontból B pontba akarunk eljutni, és köztük van vonat vagy más kötöttpályás közlekedés, akkor annál egyszerűbb, jobb megoldás nincs, hiszen ennek a mozgását nem akadályozza semmi, ezzel lehet a leggyorsabban eljutni a célhoz. Ma már az úgynevezett last mile, azaz az utolsó kilométer problémájának megoldására sem a gyaloglás az egyetlen opció, hiszen ott van például a roller, a kerékpár vagy a robogó. Már csak a fejekből hiányzik annak a képessége, hogy egyszerűen, a helyzetnek és az igényeknek megfelelően tudjon váltani a különböző eszközök között. És ezek az eszközök lehetnek sajátok vagy béreltek, környezetkímélőek vagy környezetszennyezőek egyaránt. 

Nem könnyű a lehetőségeket áttekintve felismerni, hogy egy adott szituációban mi tűnik ideális költségkímélő megoldásnak. Természetesen ne vegyen mindenki mindenféle eszközt, de gondolja át a saját szokásait. Mert lehet, hogy drágának tűnik venni egy évek óta változatlan árú BKV-bérletet, de valószínűleg ennek többszörösét parkoljuk és pöfögjük el, ha a belvárosban van dolgunk. Sőt ez már nem is csak a szűken vett belvárosra igaz. Az is felmerülhet, hogy érdemes-e keringeni a célállomás körül parkolót keresve, vagy praktikusabb néhány utcával arrébb megállni, és az utolsó métereket rollerrel megtenni? Van-e jobb alternatívája a városon belüli több átszállásos utazásnak? Ezekre érdemes lesz minta helyzeteket létrehozni, és ezeken keresztül bemutatni a lehetőségeket és azok jellemzőit. Meg kell tanulnunk élethelyzeteket menedzselni, mert ez nem csak a jövő, de már a ma közlekedésének is alap kérdése.

Ma még sok a fikció, félelem, téves információ a fejekben. Sokan még úgy tudják, hogy egy rollert nem lehet felvinni a tömegközlekedésre, vagy bevinni egy plázába, pedig ennek ma már nincs akadálya. Ugyanígy a legtöbb helyen biztonságosan le lehet már tenni a kerékpárokat is, és az autómegosztó szolgáltatók sem olyan drágák, mint ahogy azt nagyon sokan gondolják. Sokkal jobb, kellemesebb lehetne a városi életterünk, ha a lehetőségek sablon szinten aktívabban élnének a fejünkben.

Igen, de a megszokásaink rabjai vagyunk. Félünk a változtatástól. Ha valamit megismertünk, működik, akkor nehezen váltunk.

Igen, komfortzónák vannak, amiből nehezen lépünk ki. Valami érzelmi hatás kell érjen bennünket. Én amikor három éve elkezdtem vonatozni, akkor trendinek éreztem, hogy nekem van éves bérletem. Előtte jártam egy észak-európai országban, ahol körülöttem mindenki vonatozott. Akkor döbbentem rá, hogy ez mennyire jó lehet akár itthon is. Több vonalon Magyarországon is nagyon vállalható a vonatközlekedés. Nyilván mindenütt van lehetőség a fejlődésre, fejlesztésre, de aki szokott vonatozni, az tudja, hogy mennyire sokan választják már így is ezt a közlekedési formát. A nagyobb állomásokról könnyű továbbjutni is, és amikor nincs felújítás alatt, akkor ugyanez igaz a metróhálózatra és a villamoshálózatra is.

Én nagyon sokszor megyek úgy Budapestre, hogy az autót leteszem a P+R parkolóban vagy a MOM Parkban, és onnan különböző eszközökkel megyek tovább. Ha esik az eső vagy vinnem kell valamit, akkor bérelt autóval, szép időben ha sietek, akkor robogózom, ha több időm van vagy kisebb távolságokat kell csak megtennem, akkor rollerezek. Sok rollerhasználat után felmerülhet, hogy érdemes-e saját rollert venni a bérlés helyett. Ez utána betehető a csomagtartóba, felvihető a vonatra, és így diverzifikálódhat az egyén közlekedése. Nyilván akad olyan hét, amikor szinte minden nap autóval kell mennem valahova, de van olyan is, amikor csak egyszer ülök be a kocsiba. Ha ezt a megközelítést csak az autósok öt százaléka tenné magáévá tenné, már az is óriási eredmény lenne. Szexivé kell tenni  a közlekedés diverzifikációját. Az, hogy ez a változatos közlekedés racionális, sajnos önmagában nem fogja meg az embereket, csak ezért nem fogják ezt választani. De ha érzelmileg tudnának kötődni hozzá, akkor már sokkal több mindenre hajlandóak lennének. 

De ez a váltás megint csak pénzbe kerül, nem?

Kétségtelen, de a bérlés mellett az autóhoz hasonlóan a mikromobilitási eszközöknek is kezd kialakulni a másodlagos piaca. És könnyen belátható, hogy már egy kerékpár vagy egy ennél sokkal olcsóbban elérhető BUBI-bérlet mennyit spórol nekünk üzemanyagon, áramon, parkoláson. 

Nem segíti az átállást a hatóságilag alacsonyan tartott üzemanyagár sem.

Igen. Pedig ha valaki azt mondta volna 300-as benzinárnál, hogy 480 forintért fognak tankolni, akkor sokan azt mondták volna, hogy akkor majd leteszik az autót. Most pedig mindenki autózik. De ugyanez lenne, 1200 forintos árnál, ha nálunk 800 forintot kellene csak fizetni érte. Persze vannak extrém szélsőértékek, de az a fájdalomküszöb valójában csak virtuális. De ugyanígy torzítja a képet az áram otthoni ára és a napelemes termelés is. És az sem tűnik racionálisnak, hogy a nyilvános töltőkön az otthoni ár sokszorosáért töltjük a villanyautóinkat. De ha valaki Debrecenből megy Nagykanizsára, akkor ki fogja fizetni a magasabb összeget 15-20 perc töltésért, hogy mielőbb továbbindulhasson. Nem fogja érdekelni, hogy nem 70, hanem 280 forint az áram kWh díja. 

De ez a diverzifikáció a közlekedésben az autóhoz képest mégiscsak a kényelem feladását jelenti, nem? 

Ez attól függ. Lehet-e az idő kényelem? Lehet-e stresszmentesség kényelem? Nálam a roller tavasztól ősz végéig mindig az autóban van. Így az utolsó métereket nem autóval vagy gyalog kell megtennem. Nem kell parkolóhelyért keringenem egyre idegesebben a lehetséges késés miatt. Főleg vidéki városokban nagy könnyebbség. Egy Székesfehérvárt vagy Siófokot berollerezni nem kihívás, tölteni sem kell közben. Keresztbe-hosszába át lehet szelni vele a várost. Nem az a cél, hogy mindig mindenütt helyettesítsék az autót. Egyelőre a sharing sem azért van, hogy az emberek ne vegyenek autót. Az majd egy következő evolúciós lépcsőfok lesz. Előfordul, hogy Budapestre vonattal megyek, és a városon belül autózok megosztott járművel. Minek vinném a sajátom, ha csak 10-15 percnyi autózásra van szükségem a városban? A céges flottáknál is bejöttek a kétkerekűek. Több cég is nyújt flottaszolgáltatást rollereknek, kerékpároknak, ami a cégek számára rendkívül kényelmes.

Ha már rollerek. Nagyon örültem, hogy az oktatás kérdésköre a Jövő Mobilitása Szövetségnek köszönhetően szóba került a Magyar Autóklub ecoMobility Day rendezvényén. Most a rollerezők egy része a legalapvetőbb közlekedési ismeretek nélkül száguldozik az utcákon.

Igen, nagyon hiányzik a mai oktatásból a KRESZ, a közlekedési szabályok oktatása. Sajnos ez ma nem prioritás. Pedig a helyes közlekedésre és a pénzügyi tudatosságra nevelés ma elengedhetetlen kellene legyen. Ha nem tudod, hogy mit jelent a sarkára állított háromszög, és lendületből behajtasz a körforgalomba, akkor lehet, hogy ott maradsz. Sajnos sok esetben a szülő sem tud vagy igyekszik jó példával elöl járni. Ez lehetne egy folyamatos oktatás, ami kisiskolásoknál a gyalogos közlekedéssel indulva legkésőbb 12 éves korukra a gyerekeket elvezetné egy stabil kerékpáros alapképességig. Nem a biciklizést kell megtanítani, hanem szabályos közlekedést. Hiába gondolja valaki, hogy lakott területen kívül kerékpárral szabályos a balra kanyarodás, le kell szállni a kerékpárról és át kell tolni azt az úton. Ugyanígy a zebra is a gyalogosoké, nem a kerékpárosoké. Nekem annak idején még volt kerékpárvezetői engedélyem. Volt egy oktatás a suliban, ami egy vizsgával zárult. Ez ma nagyon hiányzik, de lehet, hogy még az igény sincs meg rá. 

Az oktatás csak az egyik oldal, de ha jól tudom, a rollerek használatának szabályai sincsenek jogszabályban leírva.

Mint ahogy az elektromos kerékpárok használatának szabályai sem. Közben a pedelecekkel és az elektromos kerékpárokkal még a rollereknél is gyorsabban lehet haladni. Egyelőre azt semmi sem különbözteti meg a hagyományos kerékpártól. A jelek arra utalnak, hogy a roller szabályozás készül. Az persze egy jó kérdés, hogy hogyan és mikorra fog elkészülni egy olyan anyag, ami az összes közlekedő számára elfogadható és észszerű. 

Ott volt például az az eset, amikor a szélesebb körben elterjedő kölcsönözhető rollereket a szabályozásuk helyett kitiltották egy kerületből. Ennek eredményeként a környéken kimutathatóan megnőtt a kereslet a magántulajdonú rollerek iránt, ami a minőségi rollerek mellett bevonzotta Magyarországra a gagyi, esetenként balesetveszélyes rollereket is. Ezekkel kezdeni kell valamit, hiszen ma nagyon ellentmondásosak az iránymutatások. Egy neten köröztetett hatósági levél szerint ezeket segédmotoros kerékpárként kell kezelni, és a használati jogosultságot illetve a biztonsági felszereléseket is úgy kell számon kérni, mintha azok lennének. Egy szintén szélesebb körben ismert bírósági határozat viszont egyértelműen sporteszköznek nyilvánítja ugyanezeket a járműveket, kvázi egy szintre emelve a pöttyös labdával. 

Az igazság természetesen valahol a kettő között van, de valószínűleg nem csak egy igazság, vagy inkább úgy mondom egy szabályozandó kategória létezik. Mindenképpen érdemes ugyanis kettéválasztani a bérelhető és a magántulajdonú eszközök használatát. A sharing esetén irreális elvárás, hogy azokat az eszközöket sisakban használják. Nem életszerű, hogy a szolgáltató biztosítson hozzá, hiszen könnyen lopható, és a higiéniát sem lehet úgy megoldani eldobható papírbetéttel, mint a kölcsönözhető motorok esetén. De az irányjelző kérdése is érdekes, hiszen a forgalomban lévő rollerek legalább 90%-a nem rendelkezik irányjelzővel, így a motorokra érvényes szabályok nehezen betartathatóak. 

De van még bőven megválaszolatlan kérdés. Ott van például a roller teljesítménye, illetve ehhez kapcsolódóan a használó életkorának meghatározása. Milyen kortól és milyen teljesítményű rollert lehet vezetni? Kell-e több kategória kor és teljesítmény szerint?

A rollernek nincs rendszámtáblája vagy olyan egyedi azonosítója, ami alapján arra kötelező felelősségbiztosítást lehetne kötni. Így felmerül a kérdés, nem lenne-e jobb, ha az egyén számára lenne előírás egy általános felelősségbiztosítás megkötése, ami megtéríti az esetleges kárt függetlenül attól, hogy épp saját, kölcsönkapott vagy bérelt rollert használ-e az illető.

Ha tovább nézelődünk, akkor felvetődhet, hogy szükség van-e különböző zónákban vagy közterület típuson eltérő maximális sebesség előírására? Miért ne lehetne mondjuk 5 km/h-s sebességgel akár a járdán is használni a rollereket, míg kerékpárúton magasabb sebességgel is haladhatnának? Persze biztos lesz, aki átlépi a maximális sebességet, hiszen az autósokkal is megesik ez az autópályán. De ne a tiltás, hanem a biztonságos és észszerű keretek meghatározása legyen a cél. 

Nem egyszerű helyzet, de pont emiatt is fontos lenne minél előbb lépni, nem?

Így van. Egy nagyon összetett rendszert kell szabályozni úgy, hogy az minden helyzetben jól alkalmazható legyen. Ma sem a kereskedők, sem pedig a vásárlók nem tudják, hogy milyen követelményeknek megfelelő eszközt érdemes forgalmazni és vásárolni. Hihetetlen széles skálán mozognak a rollerek a gagyitól a nagyon profi és ennek megfelelően méregdrága eszközökig. Tehát jó lenne minél előbb meghatározni azt a keretrendszert, ami segíti a jövőben az eligazítást. Én személy szerint remélem, hogy a roller használatának szabályozása inkább a kerékpárokéhoz lesz hasonló, mint a segédmotorokéhoz.

Viszont ez még mindig nem fog rávilágítani, hogy a rollerezés veszélyes is tud lenni. Míg az autóvezetőknek kötelező oktatáson kell részt venniük, majd a tudásszintről vizsgán kell számot adni, addig egy 30-35 km/h-val is menni képes rollerre bárki bármikor felpattanhat.

Nyilvánvaló, hogy mindenkinek, aki rollerezni kezd, tisztában kell lennie a veszélyekkel. Aki rossz minőségű utakon tartósan 25-30 km/h-s tempóval bukósisak nélkül rollerezik, annak tudnia kell, hogy csak egyszer kell elessen, valószínűleg nem lesz második esélye. A Jövő Mobilitása Szövetség másfél éve tett erre javaslatokat, például ajánlottá tennénk a védőfelszerelés használatát, az első-hátsó világítást, a csengőt, és 12-14 évben határoznánk meg az alsó korhatárt, akik a maximum 25 km/h-ra képes rollereket használhatnák. 

Visszatérve az alapkérdésre: mindenki autózni szeretne. Persze vannak a kivételek, akik meggyőződéses tömegközlekedők, így soha nem is volt és nem is lesz autójuk. De mi nem is nekik akarunk üzenni. Mi arra szeretnénk rávilágítani, hogy egyre szélesebb az élhető lehetőségek tárháza az autón túl is, az egyéni közlekedésünkbe érdemes minél több más megoldást is beépíteni, hiszen sok esetben azokkal olcsóbb, gyorsabb, stresszmentesebb vagy kényelmesebb lehet a közlekedésünk.

A másik oldalon az éttermeknek, bevásárlóközpontoknak, munkahelyeknek és a tömegközlekedési szolgáltatóknak is fel kell készülniük a kétkerekűvel mozgó ügyfelekre és munkavállalókra. A megfelelő és biztonságos tárolási lehetőség kialakítása elkerülhetetlen lesz. Gödöllőn a vasútállomáson például már kialakítottak egy bekamerázott zárt teret kimondottan kétkerekűek tárolására, ahol biztonságosan le lehet zárni az eszközt. Ilyenre máshol is szükség lesz.