Audi e-tron hosszútáv teszt: így szív a rutinos villanyautós

A nagy SUV-okat szinte mindenki azzal az indokkal veszi, hogy kényelmesen el tudjon jutni plafonig felcuccolva a sok száz km-re lévő nyaralásra vagy síelésre. Legtöbbünk életében ezek az utak azért nem mindennaposak, de érthető, ha csak ezek miatt nem akarnak az emberek két autót tartani. A nagy akkus, gyorsan tölthető prémium autók pont azt ígérik nekünk, hogy nem csak a városi használatra, de a nagyobb túrákra is kiszolgálnak bennünket. Az Audi e-tron sem kivétel, így próbára tettük egy erdélyi villámlátogatás formájában.

Ilyen az út CHAdeMO töltős autóval Veresegyházról Zilahra.

Szokás szerint Veresegyházról indultunk Zilahra, ahova a 40 kWh-ás Nissan LEAF-fel már rutinból megyünk. Debrecenig kényelmesen lehet 110-120 km-es tempóban menni az autópályán, majd ott egy 30-50 perces töltés (attól függően, hogy mennyi időnk van Zilahon tölteni) után indulunk tovább. A célállomáson egy konnektorról kényelmesen feltöltünk a hazaútra, amit szintén Debrecen érintésével abszolválunk.

És ilyen, ha CCS töltős autóval megy az ember. ~14% kerülő, mert a környéken nincs CCS töltő. (Remélhetőleg ez hamarosan változik.)

Na ez az, ami az Audi e-tronnal egyelőre nem megy a teszt időpontjában még nem ment,  ez azonban nem az e-tron hibája, hanem a rendkívül foghíjas magyar töltőhálózaté. Keletre indulva a mi útvonalunkon nincs egyetlen CCS csatlakozós DC töltő sem (a Nissan segítségével telepített debreceni csak CHAdeMO csatlakozós, a CCS csatlakozós gyártók nem telepítettek töltőt). A legkisebb kitérővel elérhető töltő a romániai Nagyváradon található, így kénytelenek voltunk arra venni az irányt, nagyjából 50 km-es kerülőt vállalva (~15%-kal megnövelve a távot). Mivel az utazásunk reggelén még jócskán fűteni kellett, a sebességet 110 km/h környékére lőttem be, hogy biztonságosan teljesíthessük a 290 km-es első etapot.

Nagyvárad villámtöltővel viszonylag jól ellátott település a magyar határ közelében, hiszen nem csak a Kauflandnál, de a Penny Market parkolójában is van egy 50 kW-os, mindhárom szabványt támogató villámtöltő. Mivel a Kauflandhoz van már kártyánk, azt ütöttem be a Waze-be. Azzal viszont csak a helyszínen szembesültem, hogy egy ekkora városban több Kaufland is van, én pedig véletlen egy rosszhoz navigáltattam magam.

Tanulság 1: Érdemes a pontos címet valamelyik töltő adatbázisból (pl. Plugshare) kiválasztani.

Itt vesztettünk ugyan egy kis időt, de csak keveset, mivel szerencsére a Penny Market szintén ingyenes töltője már nem volt messze onnan, úgyhogy azt vettük célba, reménykedve hogy nem lógnak helyi villanyautósok rajta. Szerencsénk volt, azonnal megkezdhettük a töltést, ami az ABB töltőn minden komplikáció nélkül elindult. Épp az autó mellett majszoltam az üzletben beszerzett pékárút, és egy helyi érdeklődővel beszélgettem, amikor ~20 perc után az oszlop váratlanul leállt. Lélekben már készültem, hogy mehetünk mégis vissza a Kauflandhoz, de azért tettem egy próbát. A töltés újra elindult, de a korábbi 49 kW-os teljesítmény helyett már csak 39 kW-tal töltött, így máris 20%-kal megnőtt a töltési időnk. Mivel a Kauflandhoz való visszakocsikázás is időveszteség lett volna, úgy döntöttem, hogy ezt a veszteséget itt most benyeljük. A töltés szerencsére nem állt le többször, de rosszul esett volna, ha csak fél órával később szembesülök a töltés leállásával.

Tanulság 2: Ha lehet, akkor használjuk, és töltés közben figyeljük az autó távfelügyeleti applikációját, hogy észrevegyük, hogy gond van (a tesztautókon ez a legritkább esetben érhető el).

A második, ~220 km-es szakaszra 255 km-nyi (~75%-os töltöttség) energiával indultunk.

Zilah sajnos azon erdélyi megyeszékhelyek egyike, amelyek Kauflandjánál nincs villámtöltő, ezért Nagyváradon viszonylag sokat kellett töltenünk, hogy Zilah után elérjük a következő töltő. Ezúttal ugyanis csak egy fél óránk volt Zilahon, délután már Tunyogmatolcson volt jelenésünk.

Elgondolkodtató, hogy a közvetlen környezetünkben vannak, akik még a belső égésű motorra való átállást sem tudták meglépni. Itt nem néhány év vagy évtized, hanem egy egész évszázad a lemaradás.

Zilah után Szatmárnémeti felé vettük az irányt, ahol ismét a Kaufland töltőjén szerettem volna tölteni. De hiába választottam ki az applikációból a címet, a töltőt csak nem találtam a Kauflandnál. Ennek persze nagyon egyszerű volt a magyarázata: a töltőt ugyan a Renovatio telepítette, mint a Kaufland töltőit, de ez a példány az élelmiszerbolt melletti bevásárlóközpont parkolójában áll, és semmi köze a Kauflandhoz. Ennek eredményeképpen az áruházlánc által kiadott kártya nem is indította a töltőt, így ott álltunk lemerült autóval, töltési lehetőség nélkül alig 40 km-re az aznapi célunktól.

Tanulság 3: Mindig meg kell nézni, hogy pontosan mi kell az adott töltő indításához, nem szabad vélt rutinból menni.

Kiváló helyen, az emeletre vezető rámpa árnyékában áll a töltő, és mivel fizetős, harcolni sem kell érte a helyi villanyautósokkal.

Már elkezdtem keresni a lehetséges ipari csatlakozókat a parkolóban, de azért tettem egy próbát a töltőn lévő ügyfélszolgálati telefonszámmal. És milyen jól tettem. Kicsöngött, és néhány másodperc után fel is vették. A vonal végén jelentkező hölgy azonnal ugyan nem tudott megoldást mondani, de visszahívást ígért, ami néhány percen belül meg is történt. A töltő a Plugsurfing applikációval is indítható (a New Motionnek próbáltam, pont a Plugsurfinggel nem), amire épp van is regisztrációm, úgyhogy meg vagyunk mentve. Vagy mégsem? Sajnos az applikáció minden próbálkozásra hibát dob, úgyhogy újra reménytelen helyzetbe kerültünk. Telefon újra az ügyfélszolgálatra, hátha van B tervük. És volt. Regisztrálnom kellett gyorsan a honlapjukon, majd meg kellett adjam a kauflandos kártyám sorszámát, amit hozzárendeltek a friss, jóváhagyott regisztrációmhoz és a kártyám máris indította az oszlopot. Ez így leírva ugyan csak néhány perc, de a sok próbálkozással (a CCS protokol kimondottan lassú, különösen az e-tronban) rengeteg idő elment, így közel egy órát veszítettünk. Az időben való megérkezést teljesen elbuktuk, mert azzal hogy reggel a tervezettnél egy órával később indultunk, nullára csökkent a biztonsági tartalékunk. A lényeg, hogy a töltés elindult, és gond nélkül ment is. Itt megint kicsit hosszabb töltést terveztünk, mert úgy tudtuk, hogy Tunyogmatolcson még egy konnektorunk sem lesz a töltéshez. Persze végül volt.

A szatmári töltés elvileg fizetős lett volna, amit utólag megküldött számla ellenében átutalással kellett volna rendezni, de úgy tűnik, hogy ezt most megkaptuk grátiszba, mert az online rendszer ingyenesnek mutatja azt a 43 perces töltést, ami 35 kWh-nyi energiával segítette a továbbjutásunkat.

Ha itt kicsit tovább töltünk, akkor egyszerűbb lehetett volna a következő napunk.

Mintha a töltők miatti szívás nem lett volna elég, a határon újabb meglepetés fogadott. Ahol általában néhány perc alatt át lehet jutni, ott most közel egy órás sor állt, úgyhogy akkor sem értünk volna a kitűzött időpontra, ha a töltésekkel semmi gond nincs.

Tunyogmatolcsra 540 km megtétele után érkeztünk. (Fun fact: tőlünk a horvát tengerpart 500 km-re van, szóval ennyi erővel akár oda is mehettünk volna.)

Kilátás a tunyogmatolcsi Székely fogadó udvaráról.

Tunyogmatolcson a Székely fogadó előkészített konnektorral várt, mint kiderült korábban totálisan félreértettük egymást.  Sajnos egy konnektoros töltés az e-tronnak alig több a szinten tartásnál, így másnapra alig 30 kWh-nyi áramot sikerült beletolni, ami még a Szatmárnémetiben összeszedett 35 kWh-val együtt sem volt elég, hogy hazajussunk, így nyíregyházi 50 kW-os e-mobi DC töltő tesztelését sem tudtuk kihagyni.

Mivel a második napon délben értünk Nyíregyházára, a töltés indítása és ellenőrzése után a szomszédos utcában végigkóstoltuk a streetfood kínálatot mielőtt visszamentünk az autóhoz. Fentebb már említettem, hogy ha lehet, akkor folyamatosan érdemes figyelni applikáción az autó töltését (ha a töltő üzemeltető nem kínál ilyen lehetőséget). Mi is spórolhattunk volna egy csomó időt és vesződséget, ha lett volna ilyen lehetőségem. Így viszont csak egy órás késéssel szembesültem azzal, hogy a töltő valószínűleg rögtön azután leállt, hogy ott hagytuk. Megpróbáltam még néhányszor, de 2-3 perc után minden alkalommal leállt. A kínlódásomnak a töltő komplett kiakadása vetett véget, lehetetlenné téve, hogy a kábelt kihúzzam az autóból. A csatlakozót elvileg az autó reteszeli, tehát az autóba épített vésznyitóval el lehetne engedtetni a kábelt, de ha a töltő nem veszi le a feszültséget a csatlakozóról, akkor az autó retesze semmiképp sem fogja engedni, hogy kihúzzuk a kábelt. Az e-mobi ügyfélszolgálata többszöri próbálkozás után sem vette fel a telefont, így ott ragadtunk egy félig feltöltött autóval egy töltőoszlopnál. 5 éve járunk villanyautóval, eddig így még nem jártunk (igaz, többnyire CHAdeMO-s autókat használtunk). Ha személyes kapcsolatokon keresztül nem sikerül újraindíttatnom a töltőt, akkor valószínűleg kereshettünk volna szállást a hétvégére Nyíregyházán. Az e-mobi ügyfélszolgálata természetesen később sem hívott vissza, hogy mi volt a gondom, és esetleg tudnak-e segíteni.

Ugyan csak 25 kW-os az Aldi töltője, de működik.

Végül az Aldi nemrég felavatott 25 kW-os DC töltőjén töltöttünk még annyi energiát, hogy legalább 110-es tempóval eljussunk hazáig. A kellemes melegben azonban az e-tron annyira kedvező fogyasztást produkált, hogy az út harmada után 110 helyett 130-ra állítottuk a tempomatot.

Hosszú útra még mindig alkalmatlanok az elektromos autók?

Aki folyamatosan igazolást keres arra, hogy miért nem életképes (még) az elektromos autózás, annak itt van tálcán a sztori. Valóban, előfordul, hogy minden összejön, nehogy a terv szerint mehessenek a dolgok. Aki semmi ilyet nem akar bevállalni, az ne induljon el elektromos autóval hosszabb útra. Mindenesetre az utazás során nem az Audi e-tron okozta a fejfájást, hanem sokkal inkább a keleten még foghíjas töltőhálózat és a saját felkészületlenségem.

Az elmúlt 5 évben természetesen nem ez volt az első ilyen problémás eset, de messze nem ez a jellemző. Rengeteg helyen jártunk, sokat töltöttünk, és többnyire gond nélkül, a tervek szerint haladtunk. Sajnos ezen az úton sok hibát vétettem, és azok a körülmények is ellenünk játszottak, amelyekre nem volt ráhatásunk. 1-2 éve ezt az utat egyáltalán nem tudtuk volna ilyen ütemezésben megtenni ezzel az autóval, úgyhogy a fejlődés látványos. Reméljük, hogy nem áll meg itt, újabb 1-2 év múlva könnyebben megtehető lesz egy ilyen túra.

Az Audi e-tron egyébként tette a dolgát, és a rendelkezésre álló töltőkből kihozta a maximumot. Sajnos a CCS protokoll bonyolultsága miatt rengeteg hibalehetőséget rejt, így még előfordul, hogy egy-egy töltő ezzel vagy azzal az autótípussal nem működik rendesen. Az összetett protokollt az autógyártók mind egy picit másképp implementálják, így sziszifuszi munka minden autóhoz belőni az összes töltőt. A CHAdeMO ehhez képest faék egyszerűségű és rendkívül stabil rendszer (bár van, ahol azt is el tudják szúrni).

Néhány éve nagyon hálás voltam, amikor a szlovák Greenway ügyfélszolgálata nagyon profi módon, pillanatok alatt megoldotta a töltővel kapcsolatos problémámat. Most Romániában volt szükségünk az ügyfélszolgálatra a saját hibánk miatt, de az e-charge.ro csapata hibátlanul kezelte a helyzetet. Ezzel szemben Magyarországon az e-mobi ügyfélszolgálata teljesen elérhetetlen volt, és vissza sem hívtak. Sajnos hiába építettek ki 321 helyen töltőt az országban, azokra őrült nagy bátorság számítani. Nem elég, hogy rengeteg a műszaki hiba és az inkompatibilitás a szakmailag elhibázott töltőválasztások miatt, de az e-mobi még segítséget sem tud nyújtani, amikor az autós ezek miatt bajba kerül.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.