Bukott a Disney, a Gucci, a Netflix és a Shell is

A zöldmosás (greenwashing), vagyis amikor a cégek klímavédelmi vállalásai mögött nem az a tartalom van, amit a közleményeikben, a marketing és kommunikációs céljaiknak megfelelően állítanak magukról, nem mai találmány. Olyannyira nem újdonság ez, hogy António Guterres, az ENSZ főtitkára egyenesen a Davosban zajló világgazdasági fórumon összegyűlt vezetőknek címezve épp a napokban beszélt róla.  A politikus szerint igaz ugyan, hogy egyre több cég jelent be büszkén zérókibocsátási vállalásokat, ám az ezek mögött található tények és viszonyítási pontok, sőt: gyakran minden, ami számon kérhető, homályos.

Ezzel pedig nem csak az a gond, hogy a Coca-Colától kezdve, a Decatlonon át a Shellig ezek a cégek félrevezetik a vásárlókat, a saját befektetőiket, de még a szabályozó hatóságokat is, hanem, hogy abba az álomba ringatják ezzel a világot, hogy a klímakatasztrófa kezelése általuk ténylegesen megkezdődött.

Nos, Guterres arra szólította fel az érintett cégeket, hogy ez év végéig ezügyben öntsenek tiszta vizet a pohárba, és tegyenek közzé hiteles, transzparens zöld vállalási terveket. E nézőpontból igazán kínos az a most nyilvánosságra hozott, kilenc hónapnyi kutatómunkával összeállított és végignyomozott dosszié, amelyből kiderült, hogy az esőerdők megmentésébe, a szén-dioxid-kiegyenlítési mechanizmusokba befektető világcégek többsége gyakorlatilag értéktelen tételekkel takarózik.

A német Die Zeit, a brit The Guardian és a szintén német, nonprofit oknyomozói profilú Source Material által közösen végzett tényfeltáró munkának a summája az, hogy az esőerdő-kompenzációs jóváírások mintegy 90 százaléka fantomkredit lehet. És ezzel, ha ezek az állítások tényleg igazolódnak, a világ sok-sok multi cége – a Disneytől, a Shellen és a Guccin át akár az Apple-ig és Volkswagenig bajba kerül.

Búcsúcédula?

A világ nagyvállalatainak jelentős része úgy indult el a klímavédelemben, úgy kezdte el a saját szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését, hogy a saját károsanyag termelését elkezdte kiváltani, megvásárolni. Ez annyit jelent, hogy minden tonna szén-dioxid kibocsátásukat, amit nem tudnak maguk megszüntetni, azt megvásárolták, megvásárolják másoktól, akik azt ígérik, hogy ezt megteszik helyettük. Ennek a közgazdasági ügyeskedésnek – amely azon alapult, hogy a Föld légkörének mindegy, hogy ki veszi ki az adott szén-dioxid-kibocsátási mennyiséget a légszennyezésből – azonban van egy kényes pontja.

Ott, hogy az így megvásárolt kibocsátás-csökkentési tételeket hitelesen kell tudni tanúsítani. A három oknyomozó csapat szerint azonban éppen ezzel van baj.

A tanúsítására szolgáló szabványok értékesítésére és az efféle hitelezésre szakosodott Verránál elvégzett alaposabb vizsgálódás óriási hitelesítési deficitet talált. A washingtoni székhelyű cég metodikáját, módszertanát és a hitelezési gyakorlatát elemző német és brit oknyomozók tudósokkal és iparági bennfentesekkel készítettek interjúkat, de feldolgoztak szakmai elemzéseket, beszámolókat és projekthelyszínekre is elmentek. Ezek alapján azt találták, hogy a Verra megvizsgált „búcsúcéduláinak” 90 százaléka mögött nincs tényleges szén-dioxid-csökkentési projekt.

Az Amazonas őserdejében zajló, erőltetett fakitermelés továbbra is sürgős éghajlatvédelmi kérdéseket vet fel. (forrás: tmgroup)

Ami nem csak azért baj, mert így az e fedezettel rendelkező cégek valójában jogosulatlanul és teljesen hibásan jelölték-jelölik az adott termékeiket karbonsemlegesnek, hanem azért is, mert mindez azt a kérdést is felveti, hogy vajon maga a kreditvásárlási rendszer valóban tekinthető-e hatékonynak klímavédelmi szempontból?

A Guardian cikkben szerepel egy hosszú, részletes felsorolás, melyben többek közt az olvasható, hogy bizonyíték csak néhány esőerdő-projekt esetében van arra, hogy tényleg csökkent az erdőirtások mérete és intenzitása, a hitelesített jóváírások 94 százaléka azonban nem ilyen. Ráadásul a lap hozzájutott a Cambridge-i Egyetemen tavaly elkészült elemzéshez [ezt azóta nyilvánosan is publikálták], mely szerint a Verránál az erdők fenyegetettségét átlagosan 400 százalékkal túlértékelték. Az újságírók az egyik, perui zászlóshajó projektet is megnézték, ahol pont azt nem látták, amit kellett volna.

A nemzetközi csoportot vezető Thales West azt nyilatkozta, hogy amikor az Amazonas őserdőben dolgoztak Brazíliában, csak azt akarták tudni, hogy megbízhatók-e az erdőirtással kapcsolatos Verra-előrejelzések. „Az elemzésből származó bizonyítékok azt sugallják, hogy ezt nem tudjuk megtenni„ – mondta West, hozzátéve, hogy a rendszernek márpedig az esőerdők védelmében kell működnie. „Ahhoz, hogy ez megtörténjen, el kell ismernünk a jelenlegi rendszerrel kapcsolatos problémák mértékét” – tette hozzá.

29-21-7-1=?

A nemzetközi kutatásokból az a kép állt össze, hogy a megvizsgált, a Verra által jóváhagyott 29 projektből csupán nyolc esetében van bizonyíték az erdőirtás jelentős csökkentésére. A 21 megkérdőjelezhető projektre felépített karbon-kredit hitelek valójában nem jártak éghajlati előnyökkel. De az első körös szűrőn átjutott nyolc projekttel sem volt minden rendben: az analízisek végeredménye a Guardian szerint az, hogy ezek közül hétnek jóval (52-98 százalékkal) kevesebb hatása volt annál, mint amit a Verra beárazott hozzájuk, egy esetben viszont a washingtoni szervezet 80 százalékkal alulbecsülte ezt az értéket.

„Teljesen helytelen azt állítani, hogy a Verra által tanúsított kreditek 90 százaléka értéktelen. A cikk ezt a hamis állítást két különböző csoport három jelentésének extrapolációjára alapozza, amelyek kis számú projektet értékeltek saját módszerükkel. Hamarosan közzétesszük saját teljes értékelésünket” – mondta a Guardiannek Robin Rix, a Verra jogi, politikai és piaci igazgatója.

Addig is, amíg ez megtörténik, a Guardian megkérdezett néhány érintett ügyfelet is, mit szólnak a fejleményekhez. Közülük a Shell kitart amellett, hogy a Verra rendszere passzol az „először elkerüljük, csökkentsük és csak azután mérsékeljük a kibocsátást” filozófiájukhoz. A Lavazza viszont azt közölte, hogy alaposan megvizsgálja a projektjeit, mivel kávétermékek gyártójaként elkötelezettek a nagy mértékű, konkrét, számon kérhető ökológiai lábnyom csökkentés iránt. A Hollandia mellett az Egyesült Királyságban is népszerű gyorséttermi lánc, a Leon azonban úgy döntött, hogy nem vásárol többet a megvizsgált, és a szűrőn fennakadt projektekből szén-dioxid-kompenzációt.

Nagyobb szennyező az olaj- és gázipar, mint gondoltuk

Szabó M. István