Villanyautóval Selmecbányára

Néhány útleírásom olvashattatok már korábban is, húsvétkor az Isztriai félszigetre látogattunk Magyarország észak-keleti részéről, tavaly pedig a kisebb akkumulátoros autónkkal a Szlovák Paradicsomba kirándultunk. Az elmúlt hétvégén Miskolcról Selmecbányára utaztunk, ami összesen 200 km, egyáltalán nem nevezhető nagy túrának, azonban Szlovákiának épp abban a régiójában autóztunk, amit valamiért mind a GreenWay mind pedig a ZSE elhanyagolt, annak ellenére, hogy sok kisebb-nagyobb szlovák városban már 3-4 töltőt is üzemeltetnek. Ez az országrész valamiért eddig teljesen kimaradt. A problémát tetézi, hogy Magyarországon az ehhez kapcsolódó észak-keleti régiót hasonlóképpen mostohán kezelik a hazai szolgáltatók, így a két ország együtt hatalmas töltősivatagot alkot.

Valamiért a szlovák szolgáltatók hanyagolják az ország dél-keleti régióját, ahogy a magyar szolgáltatók is Magyarország észak-keleti részét

A rossz töltőhelyzet és a nem nagy távolság kellemes mellékhatása, hogy ez a cikk túl rövid lenne, ha a szokásaimnak megfelelőn a töltési lehetőségekről és a távolság leküzdéséhez szükséges stratégiai játékról írnék száraz adatokat akku százalékokról és fogyasztásról, így ezt most kedvcsinálónak szánom Selmecbánya meglátogatásához.

Két gyík, ezüstpor, aranypor és puskapor

Selmecbánya Budapesttől alig 150 km, így tavasztól őszig a legtöbb kisebb akkumulátoros, régebbi villanyautóval is eljuthatunk ide egy hétvégére. A Selmeci hegységben található, jelenleg tízezres lakosságú bányaváros a XV-XVIII században élte virágkorát, a környékbeli ezüst- és aranybányáknak köszönhetően. A legenda szerint egy pásztor sétált ezen a környéken és észrevett két gyíkot, melyek egy kő alól bújtak elő. Az egyik hátán ezüstport, a másik hátán aranyport pillantott meg. A világon elsőként alkalmaztak itt a bányászatban puskaport, és itt jött létre 1770-ben a világ első bányászati akadémiája, ahol bányászati és kohászati szakképzés folyt. A Selmeci Akadémia volt az első nem egyházi, hanem állami alapítású intézmény. Az Akadémia elnevezés az 1900-as évek elején változott meg, amikor főiskolává szervezték, majd az első világháború után költözött Sopronba az intézmény. A Soproni Egyetem mellett a Miskolci Egyetemnek is a Selmeci Akadémia a jogelődje. Akik itt tanultak nagy valószínűséggel jártak már Selmecbányán tanulmányi kirándulás keretében is, mivel a XIX. században az Akadémia diákjai között egyedülálló hagyományrendszer alakult ki, amit azóta is ápolnak a soproni és miskolci diákok.

A leányvári boszorkány

Selmecbánya történelmi belvárosát az UNESCO a világörökség részévé választotta. A belvárosban számos szálláshelyet találunk, közel a legtöbb nevezetességhez, így akár gyalog is bejárhatjuk a látnivalókat, amíg az autónk töltődik. Sajnos célállomás töltő ahogy a legtöbb szlovák városban, itt sincs, így vagy az ország átjárhatóságát egyébként remekül biztosító villámtöltő hálózatok egyik töltőjénél pazaroljuk az értékes időt töltésre, vagy a szálláshelyünkön kérünk konnektort. Selmecbánya fő látnivalói az Óvár és a Leányvár (Újvár), valamint a történelmi belvárosban álló négy templom.

Várakat és templomokat persze bárhol is láthatunk, de vannak itt ennél sokkal egyedibb látnivalók is, például a Klopacska, melynek hangja évszázadokon át kísérte útjára a bányászokat. Éjjel két órakor kezdett a bakter egyre gyorsuló ütemben kopogtatni, ez jelentette az ébresztőt a bányászoknak. Temetés esetén a harangzúgás után lassú gyászütemben szólaltatták meg, így az elhunytakat is utolsó útjára kísérte a hangja. Jelenleg az épületében teaház működik. A Selmeci Akadémián kívül természetesen egyházi iskola is működött a városban, az Evangélikus Líceum, ahol Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is tanult.

Bányász telihold

A várostól két kilométerre, a Leányvártól 15-20 perc sétával érhető el a Szabadtéri Bányamúzeum (Skanzen). A bányagépek, mozdonyok, kézi meghajtású fából készült szellőzőberendezés, geológiai gyűjtemény felszíni kiállítása 2 euróért megtekinthető, az igazi látványosság azonban a 8 eurós jeggyel látogatható Bertalan-táró, amelynek labirintusában egy órás vezetett túrát lehet tenni, védőruházatba beöltözve. Aki részt vesz a bezártságot nehezen viselők számára nem ajánlott látogatáson, megtudhatja azt is, hogy milyen a bányász telihold. Sajnos mi nem tájékozódtunk előre, így szlovák nyelvű vezetéssel tudtunk részt venni a 9:00-16:00 között minden egész órában induló látogatáson, most már tudjuk, hogy szombat reggel 9:00 órakor magyar nyelvű, szombaton 11:00-kor pedig angol nyelvű a vezetés. Persze a vezetések nyelve változhat, így ajánlott a látogatás előtt, vagy legalább a városba érkezésünkkor érdeklődni. További fontos információ, hogy hétfőnként zárva tart a bányamúzeum. Egy apró előnye volt a szlovák nyelvű vezetésnek, amiből egy szót sem értettünk: mi nem értettük azt a mondatot sem, ami az áramszünetre figyelmeztetett, így mi valóban megijedtünk kicsit, amikor a bányalátogatás legmélyebb pontján megszűnt a világítás néhány másodpercre.

Vágott sör

A történelmi belvárosban remek hagyományos szlovák ételeket is kínáló éttermek, sörözők, kávézók találhatók. Sajnos a macskaköves utcákon elég erős a forgalom, és ritkaság az elektromos autó, így nap közben nem élvezhetjük egy kávézó teraszáról a város csendjét. Amit ennél is jobban sajnálok, hogy ezúttal a vágott sört nem sikerült megkóstolni, így a magyar idegenvezetés mellett ez a második dolog, amiért vissza kell még mennünk. Talán nem meglepő, hogy macskaköves főutca alatt is található egy táró, a belváros közepén a Glanzenberg öröklődő tárót látogathatjuk meg. Az öröklődő tárókat a bányák vízelvezetésére használták, a öröklődő név onnan származik, hogy bányászok több generációja építette, a munkát a fiataloknak átadva. Ez a hely arról híres, hogy több uralkodó is meglátogatta már előttünk, az ő lenyűgözésükre – vagy kényelmükre – készült a kőből faragott császári lépcső. A látogatás előtt itt is védőruhával látja el a látogatót a bányamúzeum személyzete.

A selmeciek a kéményhez kötik a kecskét

Kihagyhatatlan rövid kirándulás az óvárostól 15-20 perces sétával is elérhető Kálvária domb megmászása, amely összesen 22 kisebb-nagyobb kápolnában mutatja be Jézus szenvedését. A belvárostól több mint 100 métert kell szintben felfelé kapaszkodnunk, hogy elérjük a hegycsúcson lévő legnagyobb kápolnát, ahonnan az egész várost láthatjuk, ugyanúgy, ahogy például a Leányvár apró ablakaiból. Az Újvár ablakaiból az őrség a környék mozgását figyelte. Az őrség az ébrenlétét negyed óránként trombitaszóval jelezte a városlakóknak, így ez egyben egy élő óraként is működött a városban. Jelenleg trombita helyett minden egész órában harangjátékot hallhat az ide látogató. Nekünk szerencsére már nem az ellenségtől kell aggódni, de számunkra is érdekes végigpásztázni az egyes kilátóhelyekről a várost, megkereshetjük azokat a pontokat, ahol néhány órával korábban nézelődtünk.

Az egész város annyira dimbes-dombos, hogy a legenda szerint a ház kertjében legelésző kecskét a kéményhez kötötték ki a bányászok. Néhány selmeci lakóház jellemzője, hogy az utcáról a ház emeletére lépünk be, innen a földszintre lefelé vezet a lépcső, pedig nem pincébe megyünk. Talán ennél is érdekesebb, hogy a környéken még az is előfordult, hogy a pataknak hidat építettek, hogy átfolyhasson a víz az út felett.

Utazás 34 km/órás átlagsebességgel

A város rövid ismertetője után persze nem maradhat el az utazásunk leírása sem. Mi nem Budapestről, hanem Miskolcról utaztunk, így nekünk valamivel hosszabb utat kellett megtenni, éppen csak egy hajszállal hosszabbat, mint ami a 30 kWh Nissan Leafünk hatótávja. Kisgyerekekkel, ezért a hosszabb utazásokat, ha egy mód van rá, az ebéd utáni alvás idejére időzítjük. Péntek délben indultunk Miskolcról, és Putnokig nagyon lassan haladtunk, mert sok kátyúzás, útépítés akadályozta az előrejutást, sokkolt is az adat, hogy az első órában mindössze 34 kilométert sikerült leküzdeni a 200 km-ből. Ez a lassú haladás nem a villanyautós közlekedés számlájára írható, ezúttal egyáltalán nem akartunk takarékoskodni, egyszerűen a péntek délutáni forgalom autópálya és városokat elkerülő utak hiányában ezt tette lehetővé. A határt átlépve valamelyest sikerült felgyorsulni, Losonc környékén, nagyjából fél úton jártunk, mire az egyik gyermek kialudta magát és enni kért, ezért időszerű lett egy megálló. Eredetileg nem terveztem Zólyom előtt megállni, de ha már mindenképp meg kell állnunk, akkor elhagytuk a város mellett haladó főútvonalat és bekanyarodtunk Losonc belvárosába, ahol egész véletlenül a 170 km hosszú Miskolc-Zólyom szakasz két 22 kW AC töltőjének egyike található (a másik ugyanilyen Osgyánban van egy étterem parkolójában, ahol nekünk 1 EUR/kWh a töltés díja, ami 2,5× annyi, mint a szlovák Greenway és ZSE kWh alapú villámtöltő díjszabása).

Losonc belvárosától 5 perc sétatávolságra egy helyi telekom szolgáltató parkolójában található a környék egyetlen 22 kW teljesítményű AC töltő aljzata, amely bedugásra indul. A parkolóhelyen egy itt dolgozó Teslája parkolt töltés nélkül, a hosszú kábelnek köszönhetően töltőre tettem az autót a babaetetés idejére. Öt perc sem telt el, a Teslás autóstárs megérkezett és elparkolt az egyébként majdnem üres parkolóba, mondta, hogy álljunk be nyugodtan tölteni, mi viszont nem terveztünk itt hosszabban időzni, néhány perc után indultunk is tovább. Ez egy olyan érdekes töltés volt, ami negatívan hatott a hatótávunkra: kaptunk ugyan 3 %-ot, de 2 % el is ment arra, hogy a főútról bementünk a belvárosba, majd visszamentünk, de ha már erre jártunk, szerettem volna kipróbálni a töltőt, mert a Plugshare nem nyújtott róla sok információt, és máskor még nagy szükségünk lehet rá, de talán villanyautós társaknak is segít az első Plugshare bejelentkezés.

Eredetileg Zólyomban terveztem autót tölteni, mert a teljes 200 km hosszú út csak komoly spórolással jöhetett volna össze, én pedig szerettem volna normális tempóban haladni, azonban az út magyar szakaszának útépítések miatti extrém lassú tempója okán az első 100 km után még 56%-on állt az akku töltöttsége, el is gondolkoztam, hogy a végén még megcsináljuk töltés nélkül?

Sötét felhők

Ha az időjárás nem szól közbe, ez gond nélkül sikerülhetett volna, azonban Losonc után olyan vihar kerekedett, hogy alig láttunk ki a szélvédőn, az eső pedig legalább tizedével megnöveli a villanyautók fogyasztását. Zólyom külvárosában 32 km volt még hátra és még volt 23% az akkuban. Ha itt óvatos vezetésre váltok üres akkuval éppen begurulhattunk volna a szálláshely elé, de ismeretlen helyen nem szeretem az ilyet és tudtam, hogy komoly emelkedőket is meg kell még mászni. Ráadásul Zólyomban még sosem jártunk, és a nagyobbik kislányunkat is csak egy közelgő fagyi ígéretével tartottuk már az utolsó kilométereken a gyerekülésben, tehát irány Zólyom belvárosa, ahol a Plugshare két töltőt is ígér, némi baljós jel, hogy bár 5 éve felvették ezeket, azóta egyetlen bejelentkezés sem történt.

Jobb a magyar töltőhelyzet mint a szlovák?

Zólyom belvárosában épp gyereknapi rendezvény volt, kellemes kisváros, el is időztünk itt körülbelül másfél órát. Ez alatt bőven 50% felé tölthetett volna az autó. Azonban míg Szlovákia villanyautós átjárhatóságát remekül megoldotta a Greenway az elmúlt 5 évben, majd konkurenciaként tavaly megjelent a ZSE is, célállomás töltők tekintetében az e-Mobi ténykedésének köszönhetően Magyarország az elmúlt másfél évben határozottan megelőzte északi szomszédunkat a 300 töltőpont átadásával. Nos, Zólyomban nem olyan jó a helyzet, mint rengeteg magyar kisvárosban és faluban. Az első töltőt azonnal megtaláltuk, az oszlop teteje zölden világít, a töltőaljzatot takaró lemez viszont RFID kártya nélkül nem nyitható. Az oszlopra írt web cím nem létezik. A plugshare appból kinézett telefonszámot 3. próbálkozásra felvették és szomorúan tájékoztattak, hogy már évek óta nem nyújtanak villanyautó töltő szolgáltatást. A 200 méterre jelzett másik töltőnek a valóságban semmi nyoma. Így aztán hiába a fagyizás, városnézés, ugrálóvárazás, közben nem növekedett 18%-ról a töltöttségünk, kénytelenek voltunk átgurulni a város szélén két kilométerre és egymástól 100 méterre lévő 2 villámtöltő egyikéhez és itt is időzni 10 percet, mintha csak benzines autónk lenne, amivel benzinkútra kell menni, ahelyett, hogy a parkolóban töltött idő során töltődne fel.

Kisvártatva 50% akku szinttel indultunk a még 25 km-re lévő célunkhoz, Selmecbányára. Nagyon szép tájakon, keskeny erdei utakon és komoly emelkedőkön haladtunk, végül 27% töltöttséggel érkezve a szállásunkhoz, ahol foglalás előtt megígérték, hogy tölthetünk a hazaútra konnektorról, aminek apró szépséghibája annyi volt, hogy a legközelebbi szabad parkolóhely kb. 100 méterre volt a panzió épületétől, ennyi hosszabbítóval azért nem készültem. Sajnos a személyzet kizárólag szlovákul beszélt, ami nekem nem erősségem, így különösen örültem, hogy Zólyomban feltöltöttük az autót, így még bőven maradt áramunk akár Zólyomba visszajutni és a hazaúton ott tölteni. Szerencsére másnap megjelent az angolul remekül beszélő tulajdonos, hirtelen minden probléma elhárult és vasárnap reggelre tele akkuval várt a Leaf. A töltésért nem kértek pénzt, én azért a szlovák energiaárak figyelembevételével adtam érte 5 Eurót, ne érezzék úgy, hogy a villanyautósok eltöltögetik a panzió bevételét.

Zökkenőmentes és nyugodt hazaút

Vasárnap reggel nem egyenesen hazaindultunk, előbb elgurultunk a város szélén lévő bányát meglátogatni, majd ebédeni a közeli Bacsófalvi tóhoz, így nem csak távolodtunk a célunktól, de 95%-ra apasztottuk a hazaútra szánt áramot. Aggódnunk nem kellett, mivel Selmecbánya 400 méterrel magasabban fekszik, mint Miskolc, ráadásul hazafelé Eger érintésével kellett mennünk, Egerben pedig az e-Mobi és az NKM is épített idén töltőt, kicsit közelebb is van Selmecbányáról, mint Miskolc, ráadásul útba esik Salgótarján is, ahol van egy e-Mobi 22 kW DC töltő. Utántöltésre végül nem volt szükség, a lejtőnek köszönhetően az odaút 14 kWh/100 km fogyasztása helyett csupán 11 kWh áramot kért a Leaf, így Egerbe érkezéskor maradt még 13% az akkuban. Nagyon jól jött ez most, mert így mindkét kislányunk átaludta a teljes hazautat, ha meg kell állni, felébredtek volna. Az Egerben eltöltött néhány óra alatt az autónk is feltöltődött, így este izgalom és időveszteség nélkül indulhattuk haza Miskolcra a már jól ismert útvonalon. Öröm volt tapasztalni, hogy míg Zólyomban célállomás töltő híján el kellett autózni egy város széli villámtöltőhöz, hogy tovább tudjunk autózni, ezzel szemben Egerben nem jelentett időveszteséget a töltés, egy rövid városnézés alatt visszatöltheti az ide látogató villanyautós a továbbhaladáshoz szükséges áramot.

Az út számokban

Az odaút 199, a hazaút 277 km hosszú lett, összesen 476 kilométert tettünk meg, melyen (töltési veszteségek nélkül) 60,8 kWh áram fogyott, ami 12,77 kWh/100 km fogyasztást jelent. Otthonról tele akkuval indultunk, ennek költsége a villanyszámlában kb. 1200 Ft. Zólyomban a ZSE töltőn 3,45 Eurót fizettünk, a szálláson nem kértek pénzt a töltésért, de 5 Eurót fizettem a szlovák áramdíjat megtudakolva (14 cent/kWh, kicsit több, mint nálunk a 37 Ft). Egerben egyelőre ingyenes a töltés a Penny, az ÉMÁSZ, az NKM – mobiliti és az e-Mobi által üzemeltetett töltőkön. A Losoncon betöltött maximum 1 kWh elhanyagolható.

A közel 500 km út teljes költsége tehát 4000 Ft volt. Összesen 15-20 perccel nőtt meg a menetidő amiatt, hogy villanyautóval mentünk, ez a zólyomi 12 perces ZSE töltés volt. Ha Zólyomban működött volna a belvárosi AC célállomás töltő, akkor egy perccel sem lett volna hosszabb az utazás. A lenti táblázatok 3,9, 3,5 és 5,4 órás ideje ne sokkoljon senkit, sajnos ez az adat nem a valós utazási idő, hanem az autó bekapcsolva töltött ideje, azaz ebbe beletartozik, amikor pl. villámtöltés vagy a gyerekek etetése, pelenkázása közben nem kapcsolom ki az autót, hogy szóljon a rádió, beállíthassam a navigációt vagy menjen a klíma. Apropó klíma: Egerben egy dízel autó legalább fél órát járó motorral parkolt az egyik töltő szomszédságában, mert egy kisbaba aludt a napon parkoló autóban. Én inkább árnyékba parkolnék, mintsem szívja a kormot a gyerekem. Milyen jó, hogy villanyautóval füstmentesen hűthetünk és fűthetünk akár álló helyzetben is.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.