A Nagy Agymosás – így szennyeznek az elektromos autók

A villanyautózás modern kori történetét feldolgozó dokumentumfilmek közül valószínűleg mindenki ismeri a Who Killed the Electric Car? című 2006-os alkotást, és 2011-es Revenge of the Electric Car című folytatását. Most egy friss kisfilmet szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani, ami a villanyautók körüli tévhitek és hiedelmek nyomába eredt szerte a világon… Szó szerint.

Hatalmas medencékben készül a lítium és a kálium alapanyaga. Forrás: The Great Intox

Nem vették készpénznek

Biztos mindenki ismeri azt az érzést, amikor egy állítást annyiszor hallottunk már, hogy készpénznek vesszük az igazságtartalmát, és magunk is sokszor ismételjük meg azt, anélkül, hogy valaha is utánanéztünk volna alaposan. A villanyautók rengeteg ritkaföldfémet használnak, a lítium bányászata erősen környezetszennyező, a kobaltot pedig gyermekmunkások termelik ki borzasztó körülmények között. Igaz? Vagy mégsem?

A The Great Intox, azaz magyarul A Nagy Agymosás című friss svájci dokumentumfilm két készítője, Marc Müller mérnök és Jona Schneiter újságíró úgy döntött, sorra veszi a villanyautókkal kapcsolatban hallott megannyi környezetvédelmi ellenérvet, és utánanéz pontosan mennyi is a valóságtartalmuk. Igyekszünk nem mindent elspoilerezni a filmből, de olvasóink közül talán senkit nem lep meg, hogy az igazság a fenti téziseknél azért jóval árnyaltabbnak bizonyult.

Sajtóképek a kobaltbányák gyerekmunkásairól. Forrás: The Great Intox

A dokumentumfilm készítői fáradságot nem kímélve körbejárták a világot, beszéltek politikusokkal, a villanyautók ellen kampányoló szakértőkkel, bányaipari vezetőkkel, helyi lakosokkal és környezetvédőkkel, hogy első kézből tudják meg, valóban kizsákmányolt ezrek szállítják-e az elektromos autók sok környezetkárosító alkotóelemét, mint azt olykor-olykor a média szenzációként tálalja. Jártak Afrikában a kobaltbányászat szívében, Dél-Amerikában az egyik legnagyobb lítiumbányában, a svájci nemzeti laborral elemeztették egy villanyautó akkumulátorát, hogy megtudják, mennyire lehet azt újrahasznosítani, és darabjaira szedtek egy benzines illetve egy elektromos autót, hogy kiderüljön, melyikben mennyi ritka, egzotikus vagy mérgező anyag van.

Benzines és villanyautó a boncasztalon. Forrás: The Great Intox

Meg tudtak lepni

Azt hiszem, hogy mind törzsolvasóink, mind szerkesztőségünk tagjai az átlagosnál jóval tájékozottabbak a fenti témákban, de őszintén szólva egy-egy részlettel engem is meg tudtak lepni, és szerintem ez másokkal is így lesz.

Ipari kobaltbányászat. Forrás: The Great Intox

Kézműves kobaltbányászat. Forrás: The Great Intox

Én például simán elhittem, hogy a kobaltot leginkább azért kell száműzni az akkumulátorokból, mert gyerekmunkások vére tapad hozzá. Azt nem gondoltam volna, hogy a világpiac forgalmának legjavát adó Kongóban az éves termelés 80%-át hatalmas bányavállatok adják, ahol nemhogy gyerekek nincsenek, de leginkább hatalmas munkagépeket látni csak. A termelés további 10%-a pedig államilag szabályozott és felügyelt lakossági bányákban zajlik, ahol szintén nincsenek gyerekek, ellenben 180 ezer embernek biztosítanak megélhetést. És végül valóban van egy maradék 10%, ami illegális bánya, és ott bármi lehet, de ez leginkább abból adódik, hogy sok család a saját telkén, az éj leple alatt, esetleg a saját háza alatt folytat kitermelést extra bevétel reményében.

Ipari feldolgozás a világ vezető kobalttermelőjénél a Glencorenál. Forrás: The Great Intox

Asszonyok mossák a kobalt ércet a kongói kézműves bányában. Forrás: The Great Intox

Ettől persze még nem hiszek el mindent egy erről nyilatkozó politikusnak, bányavállalati PR szakembernek, sőt, akár a megszólaltatott helyiek is hazudhatnak, de ha figyelembe vesszük, hogy, mint a film egy későbbi részlete megmutatja, a példaként szétaprított villanyautó cellájának csak 1-2%-a kobalt, akkor segít perspektívába helyezni a probléma mértékét. Főleg, ha tudjuk, hogy már egyre több kobaltmentes kémia van a mai autókban, és a maradékban is folyamatosan csökken a mennyisége.

A világ legnagyobb lítiumtermelői. Forrás: The Great Intox

Azt is érdekes volt látni, hogy a lítium igazából egy melléktermék. Chilében, ami Ausztrália után a világ 2. legnagyobb lítiumtermelője, eredetileg káliumot állítottak elő a sivatag alatt évmilliók alatt felgyülemlett telített sós vízből. Ezt, a tengervíznél is nagyobb sótartalmú masszát hatalmas mesterséges tározókba szivattyúzzák, ahol a Nap melege elpárologtatja a felesleges vizet.

Csak a méretek végett: két ember kontra a lítiummedence. Forrás: The Great Intox

Jelenleg 44 millió négyzetméteren, azaz nem egész 2 Velencei-tó méretű területen vannak ilyen káliumlepárlók, ehhez képest ugyanitt lítiumot csak 2 millió négyzetméteren állítanak elő – ez meg nagyjából annyi, mint 2 Margit-sziget. Itt a sokat emlegetett környezetvédelmi aggodalom, hogy a szivattyúzás miatt csökken a felszíni tavak területe, és így a rózsaszínű flamingók élettere. A megszólaltatott környezetvédelmi szakember szerint azonban a kettő nem biztos, hogy összefügg, hiszen a telített sós víz a talajvíztől elkülönülő zárt buborékokban van, a felszíni vizek kiszáradásának pedig más okai is vannak, mint például az országot évek óta sújtó szárazság. Mint a műsor egy későbbi részében megtudtuk, egy elektromos autó akkumulátorának nagyjából csak 4%-a áll lítiumból.

Édesvíz kontra telített sósvíz. Forrás: The Great Intox

A film készítői egyébként ellátogattak egy akkumulátorgyárba is, és egy laborban azt is megvizsgálták, mennyire egyszerű az aksik újrahasznosítása. Érdekes volt látni, hogy például a sima víz is elég ahhoz, hogy a grafittal bevont rézlapot teljesen visszakapjuk – a víz elpárolgása után pedig por formában elérhetőek a felvitt anyagok. Az sem volt kevésbé meglepő, hogy miközben az egyik leggyakoribb aggodalom az elektromos autók kapcsán a ritkaföldfémek használata, az akkumulátorokban ilyen egyáltalán nincsen, ellenben a benzines autók katalizátorában találunk ebből cérium formájában. Ez utóbbi apró részlet talán nem meglepő, ha tudjuk, hogy mint a film készítői kiderítették, a legismertebb ilyen villanyautó-ellenes tanulmányok megrendelője a Koch fivérek alapítványa.

Mint az instant leves – csak víz kell hozzá és szétválnak az aksi alkotóelemei. Forrás: The Great Intox

Lábjegyzet

A film kapcsán azért akadt némi hiányérzetem is.

Azzal ugyanis nem foglalkoztak, hogy a kérdéses anyagok felhasználása nem a villanyautókkal kezdődött, és sok esetben nem is ez a legnagyobb piaca ezeknek. Például a kobaltot évtizedek, ha nem századok óta használják az üveggyártásban, különböző fémötvözetek készítéséhez, a kőolaj finomításánál, és igen, akkumulátorokhoz is, de nem csak a villanyautók kapcsán. Iparági elemzők szerint 2020-ban mindössze a kereslet ötöde jött az elektromos autózás területéről, és emlékeztetőül, még a kongói kitermelés 90%-a is szabályozott rendszerben, felnőtt munkavállalók által történik. A villanyautózás jelenlegi trendjeit figyelembe véve pedig a spektrum alján és tetején már ma is kobaltmentes kémiákat használnak, és a középen elhelyezkedő NCM/NCA aksikban is folyamatosan csökken ennek az ércnek a mennyisége. A neves autómárkák pedig természetesen ezt a szükséges mennyiséget is csak ellenőrzött ellátási láncból szerzik be.

Itt készülnek a tasakos akkumulátor-cellák. Forrás: The Great Intox

Hasonlóan a lítium esetében, a világpiac harmadát kitevő egyéb felhasználások, vagy az elektronikai termékek akkumulátorai kapcsán senki nem aggódik a flamingók miatt. A ritkaföldfémeknél is meghagyta a film a misztikumot, pedig a legnagyobb vicc az, hogy nevükkel ellentétben egyáltalán nem ritkák, csak például az USA anno leállította a kitermelést, mert nem hozott elég bevételt (ez most indul újra), így Kína lett a domináns szereplő. A villanyautózásban leginkább szóba hozható képviselőjük, a mágnesekhez használt neodymium, évtizedek óta alkotóeleme a legtöbb mikrofonnak, fej és fülhallgatónak, szélerőműnek és generátornak, sőt a hagyományos merevlemeznek is – mégis csak az elektromos autók egy részének állandó-mágneses motorja ad okot az aggodalomra. Eközben a használt neodymium mágnesek már 96-97%-os hatékonysággal újrahasznosíthatók az autó/eszköz élete végén. Csak az USA-ban évente bezúzott merevlemezekből nagyjából 1 millió Toyota Prius motorhoz elegendő neodymium nyerhető ki.

Egy a 7 hatalmas kobaltbányából amiből a világtermelés 60%-a származik. Forrás: The Great Intox

Persze érthető, ha a film készítőinek nem volt mindre idejük, erejük, vagy költségvetésük, és nem is a fenti valós problémák zöldre festése lenne a cél, de valószínűleg a dokumentumfilm kicsit többet tehetett volna azért, hogy eloszlassa azt a képzetet, miszerint a villanyautókhoz gyermekek és kiirtott állatfajok vére tapad, miközben a belsőégésű motoros autók alkatrészei a biofarmok örökzöld mezején teremnek.

Ezzel együtt mindenkinek ajánljuk a film megtekintését, mert erősen hiánypótló alkotás.

A film rövid ajánlója:

The Great Intox : Electric Cars Investigated from Nous Production on Vimeo.

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.