Szívás a nyaralás villanyautóval? – éles Hyundai Kona teszt

Akik nem követik a technológia fejlődését, azok közül sokan még mindig úgy gondolják, hogy az elektromos autók csak városi használatra, vagy maximum agglomerációs ingázásra alkalmasak. Ha valaki mégis hosszabb útra indul, akkor pedig jön a szívás és az állandó tervezgetés, mert az autót lépten-nyomon tölteni kellene, de töltő meg alig akad.

Az tény, hogy a 8-10 évvel ezelőtti technológiával készült autók többségénél igényel némi odafigyelést és extra időt a hosszabb utak megtétele, de a legújabb és legmodernebb autókkal ma már ugyanolyan kényelmesen lehet utazni, mint a hagyományos meghajtású járművekkel. Gyakran szoktam hangoztatni, hogy ma már egy villanyautóval sem nagyobb gond lejutni a népszerű tengerparti célpontokra, mint egy belsőégésű motorossal. Ezt azonban eddig én is csak elméletben tudtam, ki sosem próbáltam.

Idáig. Nemrég ugyanis nálam volt egy hétig egy 64 kWh-s Hyundai Kona Electric, aminek sem a városi, sem pedig az országon belüli utazás nem akadály már, ezért azt találtam ki, hogy ugorjunk le vele az Adriára. Nagyon sűrű volt a programunk az adott időszakban, ezért mindössze három napunk volt a kirándulásra, így nem fért bele, sem a tervezés, sem pedig a bénázás. Hétfőn egy késői ebéd után tudtunk indulni, célnak pedig az Isztriai-félszigeten lévő Pulát jelöltem meg, mert ott családilag még nem jártunk.

Nem ez a legközelebbi tengerparti helyszín, de persze messzebbre sem sokkal nehezebb eljutni. (Itt épp 6 óra 48 perc a menetidő, de ez a screenshot utólag készült.)

A közel 640 km-es útra az útvonaltervező 6 óra 46 perces menetidőt jósolt, tehát a délután 2 óra 10 perces indulással 9-re már akár ott is lehettünk volna. Feltéve, hogy nem kell megállni sehol pisilni, inni, enni, határt átlépni, na és tölteni.

Indulás előtt tényleg nem volt időm sem útvonalat, sem töltési pontokat tervezni, de még a külföldi szolgáltatókhoz regisztrált RFID kártyáimat sem tudtam megkeresni. Csak a Szöcskétől néhány nappal korábban tesztre kölcsönkapott Maingau kártya, a Mobiliti token, illetve a Plugsurfing token került be a tesztautóba. A navigációt a Waze-re bíztam, és lefoglalt szállás, illetve euro és kuna nélkül, egy hitelkártyával nekivágtunk az útnak. Mondtam már, hogy nem terveztünk semmit?

A kisebb akkus villanyautók egy részével az akku lassú töltési sebessége miatt nem érdemes száguldozni, hiszen a nagyobb tempóhoz nagyobb fogyasztás is társul, annak a visszatöltése pedig több idő. Minden autó esetén máshol van az a sebességhatár, amit nem éri meg átlépni, de a Kona a 75 kW-os tölthetőségével és aktívan hűtött akkumulátorával jól bírja az autópályázást is. Így igyekeztünk mindenütt a megengedett legnagyobb sebességgel menni. Hogy ne kelljen pepecselni a tempomattal, autópályán az autó által felkínált 130 km/h-s sebességet állítottam be, ami ~127 km/h-s valós tempót jelent.

Az út során az alkalmazás által számított tiszta menetidőt az alábbiakkal toldottuk meg:

• Mosdószünet Kajászónál: 10 perc (töltöttünk is, amíg bent voltunk)
• Mosdószünet Balatonkeresztúron: 10 perc (töltöttünk is, amíg bent voltunk)
• Várakozás a határon: 30 perc (nem tudtunk tölteni)
• Lassabb tempó miatti veszteség: 3 perc
• Töltés Zágrábnál: 44 perc (nem tudtunk enni)
• Evés a gyorsétteremnél: 30 perc (töltöttünk, de nem volt rá szükség)
• Elnéztem egy lehajtót: 15 perc
• Waze által nem ismert korlátozások: ~10 perc

Az útközben lefoglalt szállás elé végül éjjel 11 óra 37 perckor gördültünk be még 95 km-re elegendő energiával (24%), így az út az eredetileg tervezett közel 7 óra helyett 9,5 óráig tartott, amiből alig 45 percet lehet a villanyautó terhére írni. A többi csúszás bármilyen autó mellett terhelte volna a menetidőt.

Nézzük kicsit részletesebben

Indulás után fejben úgy gondolkodtam, hogy Balatonkeresztúrig biztosan kényelmesen elmegy az autó, ott a 75+ kW-ra képes Ionity töltőn 20-25 perc alatt annyit rátöltünk, hogy kényelmesen elérjünk Zágrábig, ahol lennie kell egy Ionity töltőnek valahol. Azon ha szintén töltünk 30 percet, amíg vacsorázunk, akkor azzal el kell érjük Pulát. Nem számolgattam konkrét km-eket és nem néztem domborzati viszonyokat, mert tudtam, hogy rengeteg helyen van már töltő az autópálya mentén, ha tölteni kell majd megállunk valahol és töltünk.

Az út természetesen teljesen máshogy alakult. Már Kajászónál meg kellett állnunk egy mosdószünetre, így 1 euróért 7 perc alatt 2,8 kWh áramot kaptunk az Ionity töltőn. Jellemző, hogy annak ellenére, hogy mindenki kapkodta a lábát, ez az autó szempontjából felesleges megálló önmagában 10 perc csúszást eredményezett. Balatonkeresztúron még 48%-os volt a töltöttség, de mivel a Kajászón vett üdítőket ki kellett engedni, megálltunk egy újabb egészségügyi szünetre. Nagyjából ez is 10 percet lopott el az életünkből, de legalább a 4 percnyi töltés alatt 2 euróért több mint 5 kWh energiát töltöttünk (52% lett a vége). Mivel a 236 km-es jósolt hatótávval kényelmesen elérhetőnek tűnt a 168 km-re lévő Zágráb, egy pillanattal sem maradtunk tovább, mint amit a pisiszünet indokolt.

A határhoz közeledve a Waze folyamatosan dobálta a menetidő növekedésre figyelmeztető üzeneteket, mivel a határon elkezdtek feltorlódni az autók a lassabb regisztrációs ügyintézés miatt. Ezzel kereken 30 percet veszítettünk ez eredetileg tervezett érkezéshez képest.

Az odaúton egyedül a Zágráb előtti domboknál vettem vissza a tempóból. Ott ugyanis a tippelőóra nagyon visszavágta a még megtehető hatótávot. Mivel nem a saját autómmal voltunk és nem néztem utána a domborzati viszonyoknak, nem tudtam, hogy pontosan meddig emelkedik az út, így egy kicsit csökkentettem a sebességet. Emiatt kb. 3 perccel nőtt meg a menetidő a zágrábi Ionity töltőig. Ha jobban ismerném a Konát, akkor valószínűleg bátrabb lettem volna.

Zágráb előtt már jelezte a család, hogy időszerű lenne enni valamit, így elsőre kimondottan ideálisnak tűnt, hogy pont itt kell megálljunk tölteni. Viszont a tervezés hiánya itt visszaütött egy kicsit. A töltőt ugyan könnyedén megtaláltuk, de azt nem tudtam, hogy az oszlopok itt falusi környezetben állnak, és a benzinkúton még előre csomagolt szendvicseket sem lehet kapni. A Kona 42 percet volt a töltőn és 45,7 kWh energiát használt el, 9-ről 72%-ra emelve a töltöttséget. Ezzel a megtehető hatótáv 286 km-re nőtt, ami ha szűken is, de elég lett volna Puláig. Mivel vacsorához kinéztünk egy közeli gyorséttermet, itt elég lett volna annyit tölteni, amennyi idő alatt mindenki könnyített magán a mosdóban, de vettünk még egy-egy innivalót, és észrevétlenül elment 44 perc. (A helyes döntés az lett volna, ha az Ionity töltőt azonnal ott hagyjuk, de amikor elindítottuk a töltést, még nem tudtuk, hogy semmit nem lehet enni a környéken.) A gyorsétterem közelében lévő töltőn még lógott a Kona fél órát, amíg ettünk, így induláskor már 87%-on állt az akku.

Buktunk ~15 percet a figyelmetlenségem miatt.

A változatosság kedvéért Zágrábból kifelé menet elnéztem egy autópálya lehajtót, így 15 percet keringtünk, mire visszajutottunk a megfelelő útra. Sajnos ez előfordul olyan utakon, ahol ritkábban járok. Az utazás utolsó szakaszán már nem álltunk meg tölteni, viszont a Waze által sem ismert útépítések sebességkorlátozásai miatt további 10 percet buktunk.

Egy saroknyira az amfiteátrumtól remek szállást találtunk.

Pulába 24%-nyi töltöttséggel értünk, így a vacsora alatt megszerzett 15%-nyi energiára semmi szükségünk sem volt. Ha az Ionity töltőnél lett volna mit enni, akkor nem kellett volna külön megállni sem, illetve ha tudjuk, hogy az Ionity töltőnél nincs ennivaló, akkor eleve egy másik 75 kW-os töltőt választottunk volna.

Tőlünk független dolgok miatt tehát 40, saját igényeink és hibáink miatt pedig 65 percet veszítettünk. A villanyautózás számlájára a 45 perces töltést és a lassabb tempó miatti 3 perces menetidő hosszabbodást írnám. Ha egy nagyon picit tervezek, akkor lehetett volna ezt sokkal okosabban csinálni, de így egyszerűbb volt.

Egyetlen egy kártya elég volt a teljes út során, ami indította a magyar illetve a horvát töltőket is.

Sokan mondják, hogy a villanyautó használathoz egy maréknyi RFID kártya meg tucatnyi applikáció kell. Tény és való, hogy sok különálló szolgáltató kínál töltést, és mind saját applikációt és/vagy tokent vezetett be a töltői indításához, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kényelmes és univerzális megoldások. Az út során használt mind a négy töltőt el tudtam indítani ugyanazzal a Maingau kártyával, de elméletileg a Plugsurfing kártya is indította volna mindet.

A szállást úgy választottuk, hogy az az amfiteátrum mellett legyen, mert tudtam, hogy ott van egy AC töltő.

Mint tudjuk, az Ionity töltők a világ legdrágább villámtöltői, ennek ellenére mindössze ~8800 forintba került a közel 700 km-es út (az eltévedés és a töltők illetve vacsora miatt lett hosszabb egy picit a tervezettnél). Bár Pulában a szállásunk melletti parkolóban lévő töltő ingyenes volt, ott a parkolásért fizetni kellett (a szállás utcájában ingyenes volt a parkolás, így csak a töltés miatt álltam be). Ez a lassú, de cserébe kényelmes és csak minimális extra ráfordítást igénylő töltés közel 5,5 ezer forintba került.

Az úttal kapcsolatosan egyébként a legbeszédesebb, hogy a Budapest környéki töltőket nem számítva, legalább 20 olyan villámtöltő mellett mentünk el, ahol bármikor meg tudtunk volna állni rátölteni egy kicsit, ha szükségét érezzük. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 35 km-enként akad egy villámtöltő ezen az útvonalon. A legnehezebb szakasz továbbra is a Balaton déli partja (ez hamarosan változni fog), illetve az Isztriai-félsziget. Zágráb környékén is egymást érik a töltők, az autópályák mellé pedig sok helyen eleve két-három oszlopot telepítenek.

Az osztrákok is Konával jöttek.

Hazaút ingyen?

A srácok szerint túl könnyen megúsztam a történetet, és kb. mindennel szerencsém is volt, ezért nehezítését javasoltak: miért nem csináljuk meg a hazautat csak ingyenes töltőket használva?

Challenge accepted!

Alapvetően nem szeretem az ingyenes töltőket, mert nagyon sokszor foglaltak, és vagy várok, vagy alternatív megoldást kell keresnem. Fizetős töltőknél sosincs ilyen gond. De annyi töltő van már Horvátországban, és annyira nagy a Kona hatótávja, hogy nem éreztem igazán nehéznek a kihívást.

A két autó közül az egyiknek csak a parkoló kellett.

Pulában az első éjszakát követően már nem töltöttünk, de így is volt még 338 km-re elegendő (91%-nyi) energiánk. Hazafelé reggel 11 órakor indultunk, de egyelőre csak Rijekáig terveztük az utat. Ebéd miatt úgyis meg kellett volna állnunk valahol, miért ne köthetnénk össze a dolgot egy kis bóklászással, városnézéssel. Az egyik parkolóban kinézett ingyenes AC töltő persze foglalt volt, pedig az egyik autó (már) jól láthatóan nem töltött. Sebaj, bőven volt még energiánk (70%), bár azalatt a másfél óra alatt, amit a városban voltunk közel 10 kWh-nyi (15%) energiát nyerhettünk volna.

Két 50 kW-os DC töltő 43 kW-os AC ággal, illetve egy 2×22 kW-os AC oszlop alkot egy töltőállomást Zágrábban.

Eredetileg úgy terveztem, hogy Zágráb előtt megállunk egy rövid, majd Zágráb után egy hosszabb töltésre az autópálya mentén, de a család megszavazta, hogy menjünk be Zágrábba is. Úgysem jártunk még sosem a városban. A horvát fővárosba 29% töltöttséggel és még 111 km-re elegendő energiával érkeztünk. Az autót egy kis autós városnézés után végül egy dupla villámtöltős Elen töltőszigeten hagytuk, ahol 27%-ról másfél óra alatt 94%-ra töltött fel az autó, amíg mi várost néztünk. Itt fontos hozzátenni, hogy miattunk tartott ennyi ideig a töltés. Ha siettünk volna (vagy ha idő alapú árazást alkalmaz a szolgáltató), akkor nem hagyjuk az autót 75-80% feletti tartományban tölteni, inkább néhány perccel tovább töltünk a következő helyszínen.

A másfél órába természetesen nem fért bele, hogy együnk is, így a határ előtt még megálltunk egy benzinkúton uzsonnázni. Persze ahhoz, hogy Magyarországon ne kelljen már pénzért töltenünk, az autót is etetni kellett egy kicsit. Az Elennek szerencsére volt a kiválasztott benzinkút mellett is töltője, így 20 perc alatt újra 89%-ra tornáztuk fel a töltöttséget. Az így rendelkezésünkre álló 362 km-es hatótáv pedig már elég volt a hátralévő 311 km-re.

Este fél 8-kor indultunk, és a Waze határátlépéssel együtt Budapesten keresztül 22:24-re jósolta a hazaérkezésünket. Az utolsó szakaszon nem álltunk már meg többet, a ház elé 22:51-kor, a jósolthoz képest 27 perc késéssel érkeztünk meg. A csúszás legfőbb oka, hogy a Kőröshegyi völgyhídig a 130-as tempó annyi energiát vitt el, hogy a hátralévő 152 km-re már csak 153 km-nyi áramunk maradt. Ezért a völgyhíd után nem állítottam már vissza 130-ra a tempomatot, onnantól 110 km/h volt a maximális sebességünk.

Jól látható, hogy még ingyenes töltőkkel sem kihívás megtenni az utat, bár az ezekre való támaszkodás rejt némi kockázatot, hiszen nagyobb valószínűséggel lesznek foglaltak, mint a fizetős oszlopok. Az 50 kW-os töltők miatt hazaúton kicsit tovább tartott a töltés, de ez a mi konkrét esetünkben nem okozott problémát. Ha siettünk volna, akkor biztosan nem az ingyenes töltőket célozzuk meg.

A hosszútávú villanyautózás kulcsa a gyorsan tölthető és aktívan hűtött akkumulátor, amibe bármilyen megálló alkalmával az állás ideje alatt büntetlenül, nagy teljesítménnyel lehet energiát tölteni. Így amikor az autós egyébként is megáll meginni egy kávét, mosdóba menni vagy netán vacsorázni akkor az autó is nagy mennyiségű energiát képes magához venni. Az utak jelentős részén így a töltés nem okoz észrevehető időveszteséget.

Odafele úton még kényelmesen elfért minden cuccunk a csomagtartóban.

Szívás a nyaralás villanyautóval?

Egyáltalán nem. Még kalandnak sem nevezném. A Konával a legnagyobb gondunk az volt, hogy a tengerparton összevásárolt szivacsmatracok már nem fértek be a csomagtartójába, így azokat a hazaúton térelválasztóként a gyerekek közé a hátsó ülésre kellett beépíteni. Bár most csak két napra jöttünk, de a használt táskákba akár egy hét nyaraláshoz elegendő ruha is befért volna, úgyhogy nekünk egyébként elég lenne a csomagtartó. A magas építés miatt az utastér mérete és komfortja nekünk tökéletesen elegendő volt.

A Hyundai Kona az extra takarékos hajtáslánca, a gyors tölthetősége és a nagy kapacitású akkumulátora miatt piszok jó autó. Használhatóság szempontjából tulajdonképpen egy ligában játszik a sokkal áramvonalasabb Teslákkal, és mivel igazán alacsony a fogyasztása, az elhasznált energia a felénk gyakoribb 50 kW-os töltőkön is gyorsan visszatölthető.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.