PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9hZC5kb3VibGVjbGljay5uZXQvZGRtL3RyYWNrY2xrL040MDIyLjM3MzM0MjhWSUxMQU5ZQVVUT1NPSy5IVTAvQjM3MDI5NjY5LjQ1ODQ4MjY4ODtkY190cmtfYWlkPTY1MjcwNDkyNztkY190cmtfY2lkPTI2NTU3MTA4NDtkY19sYXQ9O2RjX3JkaWQ9O3RhZ19mb3JfY2hpbGRfZGlyZWN0ZWRfdHJlYXRtZW50PTt0ZnVhPTtnZHByPSRHRFBSO2dkcHJfY29uc2VudD0kR0RQUl9DT05TRU5UXzc1NTtsdGQ9O2RjX3Rkdj0xIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2FkLmRvdWJsZWNsaWNrLm5ldC9kZG0vdHJhY2tjbGsvTjQwMjIuMzczMzQyOFZJTExBTllBVVRPU09LLkhVMC9CMzcwMjk2NjkuNDU4NDgyNjg4O2RjX3Rya19haWQ9NjUyNzA0OTI3O2RjX3Rya19jaWQ9MjY1NTcxMDg0O2RjX2xhdD07ZGNfcmRpZD07dGFnX2Zvcl9jaGlsZF9kaXJlY3RlZF90cmVhdG1lbnQ9O3RmdWE9O2dkcHI9JEdEUFI7Z2Rwcl9jb25zZW50PSRHRFBSX0NPTlNFTlRfNzU1O2x0ZD07ZGNfdGR2PTEnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI2LzEwL2xlYWQtMjAyNi0xMC0wNS1sZWFwbW90b3ItdDAzLXN0YXRpYy02MDB4NTAwLTI2MDkuanBnIiBtZWRpYT0iKG1heC13aWR0aDogNzAwcHgpIj48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8xMC9sZWFkLTIwMjYtMTAtMDUtbGVhcG1vdG9yLXQwMy1zdGF0aWMtMTMwMHg2MDAtMjYwOS5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI2LzEwL2xlYWQtMjAyNi0xMC0wNS1sZWFwbW90b3ItdDAzLXN0YXRpYy0xMzAweDYwMC0yNjA5LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+PElGUkFNRSBTUkM9Imh0dHBzOi8vYWQuZG91YmxlY2xpY2submV0L2RkbS90cmFja2ltcGkvTjQwMjIuMzczMzQyOFZJTExBTllBVVRPU09LLkhVMC9CMzcwMjk2NjkuNDU4NDgyNjg4O2RjX3Rya19haWQ9NjUyNzA0OTI3O2RjX3Rya19jaWQ9MjY1NTcxMDg0O29yZD1bdGltZXN0YW1wXTtkY19sYXQ9O2RjX3JkaWQ9O3RhZ19mb3JfY2hpbGRfZGlyZWN0ZWRfdHJlYXRtZW50PTt0ZnVhPTtnZHByPSR7R0RQUn07Z2Rwcl9jb25zZW50PSR7R0RQUl9DT05TRU5UXzc1NX07bHRkPTtkY190ZHY9MT8iIFdJRFRIPTEgSEVJR0hUPTEgTUFSR0lOV0lEVEg9MCBNQVJHSU5IRUlHSFQ9MCBIU1BBQ0U9MCBWU1BBQ0U9MCBGUkFNRUJPUkRFUj0wIFNDUk9MTElORz1ubyBCT1JERVJDT0xPUj0nIzAwMDAwMCc+PC9JRlJBTUU+ Február elején a svéd Legfelsőbb Bíróság előzetes döntéshozatalt kért az Európai Unió bíróságától egy, az elektromos járművek töltésével kapcsolatos elszámolási probléma ügyében. Ahogyan az a bíróság honlapjára is kikerült a döntésre váró helyzet a következő: terméknek minősül-e a villanyautók töltőállomáson történő töltése során vételezett áram, és ha igen, akkor ezt az üzletet hogyan lehet, milyen mértékű általános forgalmi adóval terhelni. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság annak tisztázását kéri, hogy az elektromos járművek töltőállomáson való töltése áramvásárlás-e, és ha igen, akkor az pontosan kitől is történik. A téma nem ismeretlen, generálisan azóta problémák forrása, hogy a hagyományos termelő-fogyasztó-áramszolgáltató rendszerek definíciói nem tudják lekövetni az iparági változásokat. Ez Magyarországon leginkább azzal kapcsolatban bukkan fel időről-időre, hogy az állampolgár a saját háza tetején megtermelt áramot – a saját fogyasztásán túl – miért csak a hálózatba töltheti be/fel, illetve: ha másnak eladná, akkor az miért és hogyan válna adókötelessé. A magyar töltőhálózat gátolja a villanyautók terjedését Az aktuális svédországi talányhoz eléggé hasonló e-mobilitási problémával sok országban találkoztak. Már az e területen nem éppen az eu-s élmezőnybe tartozó Lengyelországban is megküzdöttek vele: ott úgy került elő, hogy adóügyileg, szakmai alapon is problémásnak bizonyult ez a fajta áramvételezés, amivel kapcsolatban elsőként azt kellene végre a jogszabályalkotóknak tisztáznia, hogy a töltőállomáson való töltés termék avagy szolgáltatás vásárlásnak minősül-e (inkább). Mert ha az általános szabály az – írta a lengyel elemző -, hogy a villanyautók töltése olyan komplex szolgáltatásnak minősül, amely a villamos energiához, valamint az autók töltésére szolgáló infrastruktúrához való hozzáférésből álló szolgáltatásból áll, akkor is tisztázni kell, hogy a folyamat során melyik értékesítési pont az elsődleges a forgalmi adó megállapítása szempontjából – azaz: hol is van pontosan az adózásra kijelölt hely. A svéd bíróságok sem biztosak ezzel kapcsolatban, de most, hogy van egy konkrét ügy is, a jogszabályok tisztázási kényszere felerősödhetett. Az apropót az jelenti, hogy a svéd adóhatóság megfellebbezett egy bírósági döntést egy német társasággal kapcsolatosan, amely cég az elektromos járművek svédországi felhasználóinak hozzáférést biztosít a töltőállomás-hálózathoz. Az átjárhatóság érdekében nem fizika vagy technológiai akadályt kell leküzdeni, hanem adótörvényit: a német cég a svédországi töltőhálózaton is használható kártyát ad az ügyfeleinek, és ezzel kész is lett a galiba; az áramvételezéshez kapcsolódó áfa-tartalom megállapítása nem egyértelmű, hogy a németországi céghez vagy a töltést valóban lebonyolító svéd infrastruktúrát üzemeltető vállalkozáshoz köthető-e (inkább). Az ügy végigfutott a teljes svéd jogorvoslati rendszeren, és mivel nem tudtak egyértelműen dönteni, a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság az EU-hoz fordult. Azt kérik, tisztázzák, hogy a felhasználók állomásokon történő töltés áramvásárlásnak minősül-e, és ha igen, akkor az ÁFA-jogban figyelembe kell-e venni azt a körülményt, hogy a villamos energia vételezése közvetlenül a töltőkártya kiadójától történik-e vagy közvetetten, egy töltőhálózati üzemeltetőtől. Akármi is lesz a válasz, az tisztázza, ugyanakkor fel is boríthatja (egyben: egységesítheti) az eddig így-úgy kialakított tagállami adószabályokat. 360 kW-os töltőhálózat épül Németországban Címlapkép: Vicente Viana Martínez at Pexels Szabó M. István Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
