Az elmúlt négy évtized nagy részében a francia atomenergia adta az európai zsinóráram-termelés gerincét. A reaktorok döntő többsége napközben folyamatosan teljes kapacitással működött, csak éjszaka csökkentették a termelést némileg, amikor a felhasználás a legalacsonyabb volt. Az ENTSO-E átláthatósági platform óránkénti adatai azt mutatják, hogy ez a mintázat az utóbbi években megváltozott. Az elmúlt évtizedben az áprilistól szeptemberig tartó időszakban a déli és az éjszakai termelés közötti átlagos ingadozás néhány száz megawattról 4000 MW fölé nőtt. Az atomerőművek leszabályozása 2025-ben elérte a 33 TWh-t, ami több mint kétszerese a 2019-ben mért 15 TWh-nak. A változás egyértelműen látható mind az éves összesítésben, mind az órás bontású adatokban. Az alábbi ábrák a francia atomenergia-termelés hőtérképét mutatják, amelyeken a sötétebb tónusok a nagyobb teljesítményt jelölik, a függőleges sávok pedig egy-egy napot jelentenek. Az első hőtérkép 2015-ből való. Ezen jól látszik, ahogy a hétköznapok magasabb és a hétvégék alacsonyabb terhelésű napjai váltakoznak, napon belül (függőleges tengely) azonban aránylag kicsi a változás a terhelésben és a leszabályozás főként a hajnali órákban jelentkezik (jelen esetben a hőtérkép alsó részén). A következő ábra 10 évvel később, 2025-ben készült, amikorra is jóval több napelem került a rendszerbe. Itt már azt láthatjuk, hogy tavasztól őszig a déli órákban kissé kifehéredik a hőtérkép, mivel ebben az időszakban a megújuló energia miatt sokszor leszabályozták az atomerőművek termelését. De megfigyelhető egy másik érdekes jelenség is. A 2025-ös év 129 órájában, amikor Franciaország nettó importőr volt, az atomerőművek átlagosan 8,7 GW-tal az éves átlag alatt működtek. 2024-ben ez a különbség gyakorlatilag nulla volt. Vagyis az import már nem a hazai hiányt jelzi, hanem inkább a külföldi olcsó megújulóenergia-többletet. A 2025-ös import átlagos ára 33 euró/MWh volt, ami a piacok összekapcsolása óta a legalacsonyabb érték, és ezeknek az óráknak nagyjából a fele negatív áron került elszámolásra. Az import korábban a belföldi hiány miatt drága volt, 2025-ben viszont alacsony árak mellett történt. A változás legszembetűnőbb példája a Spanyolországgal történő kereskedelem. 2021-ig Franciaország szinte folyamatosan nettó exportőr volt Spanyolország felé. A 2022-es kényszerű reaktorleállások miatt azonban megfordult a helyzetet: 2023 elejéig a spanyol export támogatta Franciaországot. 2024 óta az egyenleg közel nulla: 2025-ben mindössze 0,2 TWh volt a nettó egyenleg, amely 7,6 TWh francia exportból és 7,4 TWh importból állt. Ami igazán számít, az az, hogy mikor vásárolnak spanyol áramot a franciák: 2024-ben és 2025-ben ez elsősorban februártól áprilisig történt, azaz azokban a hónapokban, amikor a spanyol napenergia-termelés már jelentős mértékű, de a felhasználás még nem nőtt meg a nyári hűtési igény miatt. Franciaország összességében azért exportál kevesebbet délnyugati irányba, mert Spanyolországban gyakran túl olcsó az áram. Ugyanez a dinamika fog megjelenni minden olyan határon, ahol a túloldalon a napenergia-penetráció meghaladja a helyi tárolási kapacitást és a keresleti rugalmasságot. Spanyolország lehet az energiaválság egyik nagy nyertese Az Olaszországgal történő kereskedelem még mindig úgy néz ki, mint a spanyol 2018 körül. Franciaország 2025-ben nettó 26,2 TWh-t exportált Olaszországba, miközben az olasz nagykereskedelmi árak átlagosan 116 euró/MWh-t tettek ki, szemben a franciaországi 61 euró/MWh-val, mivel az olasz termelési szerkezet továbbra is nagyrészt gázalapú. Az alaperőművek folyamatosan, nagy kapacitással és magas kihasználtsággal működnek, és az elektromos hálózat állandó, minimális alapigényét (zsinóráramot) szolgálják ki. Az atomerőművek erre a feladatra ideálisak, mivel nagy mennyiségű villamos energiát képesek egyenletesen, kiszámíthatóan és az időjárási viszonyoktól függetlenül előállítani, ráadásul az üzemeltetési költségeinek jelentős része állandó, vagyis akkor is felmerül, ha az erőmű nem teljes kapacitással működik, ezért gazdaságilag is az a legkedvezőbb, ha a reaktorok a lehető legmagasabb kihasználtsággal termelnek. A megújuló energia hazai és európai terjedése miatt azonban a francia atomerőművek működése mindinkább a napenergia termeléséhez igazodik. Bár a francia reaktorokat már évtizedek óta használják a fogyasztás ingadozásainak követésére, korábban elsősorban éjszaka (és hétvégén) csökkentették a teljesítményüket, ma viszont egyre gyakrabban napközben, amikor a naperőművek nagy mennyiségű olcsó áramot termelnek. Ez egy olyan érdekes fejlemény, amelynek jelentőségét a reaktorok tervezésekor még aligha láthatták előre. Ez egyben az atomerőművek egyik nagy hátránya: egy 50–60 évre tervezett beruházás esetében nehéz megjósolni, hogy fél évszázad múlva milyen villamosenergia-rendszerben kell majd működnie. dr. Papp László (Sol Invictus)Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
