Mire is kell nekünk ennyi szélenergia?

Magyarország energiagazdálkodásában – csak hogy stílszerűek legyünk – új szelek kezdtek fújdogálni, amikor 2023-ban újra engedélyezett lett a szélerőművek építése. A technológia már korábban is komoly politikai vita tárgyát képezte, ami csak felerősödött, miután a kormány 4000 megawattnyi új kapacitás kiépítését tűzte ki célul.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, rengeteg téves információ kering a témát illetően a közbeszédben, amelyeknek a korrigálására ezúttal nem vállalkoznék. Elsőként inkább azt az alapvető kérdést lenne érdemes megvizsgálni, hogy hogyan rendezné át hazánk energetikai tájképét, ha a jelenleginél sokkal nagyobb szerepet kapnának a szélturbinák.

A kormány 4000 MW-os célkitűzése jelen esetben nem különösebben fontos szám, hiszen a valóságban jó eséllyel ennél vagy több, vagy kevesebb kapacitás fog megvalósulni. Játsszunk el inkább azzal a gondolatkísérlettel, hogy mi lenne akkor, ha egyszerűen csak megtízszereződne a szélenergia-termelésünk (a 4000 MW egyébként a 12-szerese a jelenlegi kapacitásoknak, a különbség tehát nem túl nagy) és mellette rendelkezésre állna néhány gigawattóra tárolási kapacitás is.

Nemrégiben tettük közzé Magyarország 2026 első felévi áramtermelésének statisztikáját, így érdemes talán ezzel kezdenünk: hogyan nézett volna ki az energiamix tízszer több szélenergiával?

Az első hat hónapban 295 GWh-t termeltek a szélerőművek. Ha ez 2950 GWh lett volna, a többlet legnagyobb része az áramimportot és a gázerőművek termelését csökkenthette volna. Nézzünk meg egy egyszerű példát, ahol ez az arány pontosan fele-fele.

A hipotetikus szcenárió esetében elég szembeötlő különbség, hogy a szélenergia aránya 1,5%-ról közel 14%-ra ugrott, miközben minden más forrás aránya zsugorodott a „torta” növekedése miatt. A legfontosabb eredmény, hogy a földgáz felhasználása a harmadával csökkent és a nettó áramimport is negyedével kevesebb lett, így az a fogyasztásunknak nem a 20%-át, hanem csak a 15%-át fedezte volna.

Mindez szép és jó, ám nem mindegy, szezonálisan hogyan váltakozik a szélerőművek termelése.

A grafikont elnézve a rossz hír az, hogy télen így is jelentős mennyiségű importra szorultunk volna, hiszen januárban a fogyasztásunk közel 4900 GWh volt, amiből Paks termelése 1344 GWh-t fedezett, a hipotetikus szélenergia és a napenergia pedig további 625 GWh-t. A jó hír viszont az, hogy ebben a hónapban a szélerőműveknek köszönhetően háromszor több áramot tudtunk volna előállítani időjárásfüggő megújulókból, mint amennyit a napelemek önmagukban termeltek.

Az alábbi grafikon pedig már hét teljes év adatait tartalmazza, annyi különbséggel, hogy ezúttal termelési adatok helyett kihasználtsági arányokat láthatunk, de a lényeg ugyanaz.

Forrás: A magyar villamosenergia-rendszer 2024. évi adatai.

Egy olyan változékony jelenség esetében, mint amilyen az időjárás, meglehetősen nagy a szórás, de az elmondható, hogy a szélerőművek többnyire a téli hónapokban hozzák a legjobb formájukat.

Idén januárban gyakori volt, hogy havazás vagy borús időjárás rontotta a napelemek termelését. Vajon mekkora segítséget jelentett volna a tízszeres szélenergia?

Az alábbi grafikon nem a hipotetikus szcenáriót, hanem Magyarország nap- és szélerőműveinek tényleges januári termelését mutatja meg napi bontásban.

Az jól látszik, hogy bár nem mindig, de gyakran azokon a napokon teljesítettek jobban a szélerőművek, amikor nem sütött a nap, például január 6-án, 7-én és 8-án.

A tél után térjünk át a nyárra: mekkora segítséget jelentett volna a tízszeres szélenergia a legutóbbi hőhullám során?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kaphassunk, összegyűjtöttem a legkritikusabb napok, azaz a július 30-tól augusztus 6-ig terjedő időszak releváns adatait, amelyeket az alábbi táblázatban összesítettem. A táblázatot kiegészítettem a hipotetikus szcenárió adataival is, hogy láthassuk, mennyivel tudta volna csökkenteni az importot, ha tízszer több szélenergiás kapacitás állt volna a rendelkezésünkre.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált nyolc nap során közel 50 GWh-val tudtunk volna több megújuló energiát előállítani (az egyes napok között nem volt lényeges különbség, mivel az időjárás meglehetősen egyenletes volt), így körülbelül 13%-kal kevesebbet kellett volna importálnunk.

A 13%-os különbség nem tűnik soknak, de ha ezt a csökkenést az akkumulátoroknak köszönhetően a legdrágább esti órákban érvényesítjük, akkor egész komoly megtakarítást érhettünk volna el.

Ennyiből talán már látszik, hogy mire megy ki a játék.

Az októbertől áprilisig tartó időszakban a tervezett új szélerőművi kapacitások, bár nem lesznek képesek teljes mértékben felszámolni az importfüggőségünket, jelentős mértékben megnövelik majd a hazai forrásból származó villamos energia mennyiségét a hálózatunkban.

A nyári félév viszont alapvetően nem a szélturbináknak, hanem a napelemeknek kedvez. Nem arról van szó, hogy júliusban vagy augusztusban egyáltalán nem fúj a szél, de az kétségtelen, hogy ebben az időszakban a napelemek határhaszna sokkal nagyobb (magyarul: egy kilowattnyi napelemnek magasabb lesz a többlethaszna, mint egy kilowattnyi szélturbinának).

A képlet tehát egyszerű: ha azt szeretnénk elérni, hogy minél kevésbé legyünk ráutalva az energiaimportra és minél kevesebb pénz áramoljon ki az országból, akkor a téli energiatermelést is növelnünk kell, ebben pedig elsősorban a szélturbinák kapacitásának növelése tud segíteni. De egyelőre még nyáron sem vagyunk önellátóak, ezért a napelemes kapacitások további bővítése is fontos feladat. Na és persze elengedhetetlen az energiatárolás fejlesztése is, máskülönben nem fogjuk tudni elérni a kitűzött célunkat.

Most már élőben követheted, hogyan dolgoznak a hazai energiatárolók

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.