PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9hZC5kb3VibGVjbGljay5uZXQvZGRtL3RyYWNrY2xrL040MDIyLjM3MzM0MjhWSUxMQU5ZQVVUT1NPSy5IVTAvQjM3MDI5NjY5LjQ1ODQ4MjY4ODtkY190cmtfYWlkPTY1MjcwNDkyNztkY190cmtfY2lkPTI2NTU3MTA4NDtkY19sYXQ9O2RjX3JkaWQ9O3RhZ19mb3JfY2hpbGRfZGlyZWN0ZWRfdHJlYXRtZW50PTt0ZnVhPTtnZHByPSRHRFBSO2dkcHJfY29uc2VudD0kR0RQUl9DT05TRU5UXzc1NTtsdGQ9O2RjX3Rkdj0xIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL2FkLmRvdWJsZWNsaWNrLm5ldC9kZG0vdHJhY2tjbGsvTjQwMjIuMzczMzQyOFZJTExBTllBVVRPU09LLkhVMC9CMzcwMjk2NjkuNDU4NDgyNjg4O2RjX3Rya19haWQ9NjUyNzA0OTI3O2RjX3Rya19jaWQ9MjY1NTcxMDg0O2RjX2xhdD07ZGNfcmRpZD07dGFnX2Zvcl9jaGlsZF9kaXJlY3RlZF90cmVhdG1lbnQ9O3RmdWE9O2dkcHI9JEdEUFI7Z2Rwcl9jb25zZW50PSRHRFBSX0NPTlNFTlRfNzU1O2x0ZD07ZGNfdGR2PTEnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI2LzEwL2xlYWQtMjAyNi0xMC0wNS1sZWFwbW90b3ItdDAzLXN0YXRpYy02MDB4NTAwLTI2MDkuanBnIiBtZWRpYT0iKG1heC13aWR0aDogNzAwcHgpIj48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8xMC9sZWFkLTIwMjYtMTAtMDUtbGVhcG1vdG9yLXQwMy1zdGF0aWMtMTMwMHg2MDAtMjYwOS5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI2LzEwL2xlYWQtMjAyNi0xMC0wNS1sZWFwbW90b3ItdDAzLXN0YXRpYy0xMzAweDYwMC0yNjA5LmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+PElGUkFNRSBTUkM9Imh0dHBzOi8vYWQuZG91YmxlY2xpY2submV0L2RkbS90cmFja2ltcGkvTjQwMjIuMzczMzQyOFZJTExBTllBVVRPU09LLkhVMC9CMzcwMjk2NjkuNDU4NDgyNjg4O2RjX3Rya19haWQ9NjUyNzA0OTI3O2RjX3Rya19jaWQ9MjY1NTcxMDg0O29yZD1bdGltZXN0YW1wXTtkY19sYXQ9O2RjX3JkaWQ9O3RhZ19mb3JfY2hpbGRfZGlyZWN0ZWRfdHJlYXRtZW50PTt0ZnVhPTtnZHByPSR7R0RQUn07Z2Rwcl9jb25zZW50PSR7R0RQUl9DT05TRU5UXzc1NX07bHRkPTtkY190ZHY9MT8iIFdJRFRIPTEgSEVJR0hUPTEgTUFSR0lOV0lEVEg9MCBNQVJHSU5IRUlHSFQ9MCBIU1BBQ0U9MCBWU1BBQ0U9MCBGUkFNRUJPUkRFUj0wIFNDUk9MTElORz1ubyBCT1JERVJDT0xPUj0nIzAwMDAwMCc+PC9JRlJBTUU+ A müncheni I. Tartományi Bíróság október 6-i ítéletében kimondta: egy villanyautó-töltőket üzemeltető cég nem számolhat fel jelentősen magasabb árat a szolgáltatását továbbértékesítő roaming-partnereinek, mint amennyit a saját, közvetlen ügyfeleinek számláz ugyanazért az áramért, ugyanazon a töltőponton. A döntés az első olyan bírósági ítélet Európában, amely az uniós AFIR-rendelet megkülönböztetés-tilalmát ilyen helyzetben értelmezi – ezért messzebbre mutató hatása is lehet a teljes töltési piacra. Anyukádnak menne? Ahhoz, hogy az ügy jelentőségét megértsük, érdemes tisztázni, hogyan épül fel a villanyautó-töltés piaca. Egy nyilvános töltőpontnál többféle áron lehet fizetni: a töltőt üzemeltető cég saját alkalmazásába regisztrált, szerződéses ügyfelek jellemzően kedvezményes árat kapnak. Az alkalmi, úgynevezett „ad-hoc” fizetők bankkártyával általában drágábban töltenek, míg a harmadik fél, úgynevezett roaming-szolgáltatók kártyáját vagy appját használók megint más árat fizetnek. Ilyen roaming-szolgáltató például a BMW és a Mercedes-Benz mögött is álló Digital Charging Solutions (DCS), amelynek hálózata Európában és Japánban több mint 1,2 millió töltőpontot fog össze. Ahhoz, hogy egy roaming-szolgáltató hozzáférést biztosíthasson a vásárlóinak egy adott töltőhöz, előbb nagykereskedelmi, úgynevezett B2B árat kell fizetnie magának a töltőüzemeltetőnek – ebből építi fel aztán a saját, végfelhasználóknak szánt díjait. A per lényege pontosan ez volt: a DCS beperelte az EWE Go nevű töltőüzemeltetőt, mert az 2025. január 1-jétől 0,837 euró/kWh-s nagykereskedelmi árat számlázott neki, miközben ugyanannál a töltőoszlopnál az alkalmi fizetők mindössze 0,79 eurót, az EWE Go saját, szerződéses ügyfelei pedig csak 0,52 eurót fizettek kilowattóránként ugyanazért az áramért – vagyis a roaming-szolgáltatónak nagyjából 60 százalékkal többet kellett volna fizetnie, mint amennyit az üzemeltető a saját vásárlóitól kért. Emellett az EWE Go egy, csak a roaming-szolgáltatóknak felszámolt, percenkénti 10 centes „foglalási díjat” is bevezetett, amit az alkalmi és a szerződéses fizetőktől nem kért. Az ügy jogi alapja az AFIR, az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló uniós rendelet, amely 2024 áprilisa óta előírja: a nyilvános töltőpontok üzemeltetői nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést a végfelhasználók és a roaming-szolgáltatók, illetve a különböző roaming-szolgáltatók között az áraikban – eltérés csak akkor engedhető meg, ha az arányos és objektíven indokolható. A bíróság szerint az EWE Go nem tudta hitelt érdemlően alátámasztani a drasztikus árkülönbséget: sem a magasabb adminisztrációs költségekre, sem az ügyfélszolgálati ráfordításokra, sem a vállalkozói kockázatra, sem a szerződéses ügyfélhűségre hivatkozó érvelést nem fogadta el a bíróság. Az ítélet szerint az EWE Go-nak kártérítést kell fizetnie a DCS-nek a rendelet 2024. áprilisi hatálybalépése óta keletkezett összes kárért – ez akár több millió eurót is jelenthet, bár a pontos összeget még nem határozták meg. Az ítélet egyelőre nem jogerős. Jörg Reimann, a DCS vezérigazgatója szerint az alapvető probléma az, hogy ha egy szolgáltató jóval többet fizet a beszerzési árért, mint amennyit az üzemeltető a saját ügyfeleitől kér, akkor eleve nem tud versenyképes ajánlatot adni az adott töltőponton – ezért az AFIR megkülönböztetés-tilalmának következetes érvényesítése a töltési piac működő versenyének alapfeltétele. Az EWE Go egyelőre csak annyit közölt, hogy áttanulmányozza az ítélet indoklását, és ez alapján dönt a további lépésekről. Ha a döntés jogerőre emelkedik, és a bíróságok a jövőben is így értelmezik majd az AFIR-t, az a roaming-szolgáltatók olcsóbb nagykereskedelmi árazásához, ezáltal pedig a végfelhasználóknak szánt töltési díjak csökkenéséhez is vezethet. Preferált partnerek: fix tarifákkal számolná fel a töltési káoszt a szolgáltató Simon ZsoltNem az autózás, hanem a környezetvédelem iránti elkötelezettség sodorta a Villanyautósok közé, hogy geográfus és közgazdász tanulmányai befejezése után tudásával segíthesse egy fenntarthatóbb világ kialakulását. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
