A Lordstown az új Nikola: újabb kamugyárat buktattak le

Akarva, akaratlanul, nem keveset tesz a Hindenburg Research azért, hogy megváltoztassák a shortolókról kialakult negatív képet. Ők azok, akik alapvetően egy cég árfolyamának bukására játszanak a tőzsdén, amivel önmagában még nem lenne baj, de többször felmerült már – különösképpen a Tesla kapcsán – hogy az igazság elferdítésével, manipulásával játszanak. Hiszen elég csak a kételyt elhinteni a médiában, máris önbeteljesítő jóslat lehet az összeomlás – gondoljunk csak olyan pénzügyi pánikhelyzetekre, mint anno a Postabank esete volt.

Csakhogy a Hindenburg nyílt lapokkal játszik, nyíltan elismeri ha egy céget shortol, és saját bevallása szerint nem a gombhoz keresi a kabátot. Azaz nem egy short pozícióhoz gyárt kamu negatív hírt, hanem azért tesz egy cég bukására pénzt, mert kutatásai alapján visszaéléseket, hazugságokat fedezett fel.

Így történet ez a Nikola esetében is, a végeredményt pedig már tudjuk, mennie kellett a vezérigazgatónak, a vállalat pedig végül elismerte, hogy igen, sok mindenben valóban hazudtak. Most a Lordstown nevű villany-pickup startup került a Hindenburg célkeresztjébe.

Sok a párhuzam

Bár azt nem mondanám, hogy mindenben a Nikola ügy súlyosságával megegyező hazugságsorozatot fedtek most fel, azért nem semmi amit a Hindenburg feltárt. Merthogy, ismét, ahogy a Nikola esetében is, itt is már-már oknyomozó riporteri munkát végeztek, és egy hosszú alapos anyagot raktak össze.

Érdekes, hogy már magában az alapsztoriban is van egy fő hasonlóság a Lordstown és a Nikola között: mindkét cégnél van egy karizmatikus, nagyotmondó vezér, akit nem igazán kötnek morális megfontolások. Mindkét férfi, Trevor Milton a Nikolától, illetve Steve Burns a Lordstown alapítója, már korábban próbálkozott hasonló témában egy másik vállalkozásban, ahonnan kétes körülmények között távoztak, termékek és sikersztori helyett a szekrényben lévő csontvázakat maguk mögött hagyva. És mindkettőjükről azt mondják volt kollégák, hogy igazi képességük kimerül inspiráló beszédekben és befektetők bepalizásában, de nincs mögöttük igazi mérnöki, vagy üzleti tudás.

Steve Burns, a Lordstown igazgatója. Forrás: Lordstown

Burns esetében ez az előélet a Workhorse nevű elektromos last mile kiszállításra fókuszáló cégnél keresendő – ez az a logisztikai terület, ahol a kis hatótávú, a helyi raktártól a pár kilométerre lévő ügyfeleknek viszik ki a csomagokat. Ez a tipikus DHL,UPS, Posta furgon, ami a városban rohangál.

Steve Burns 2019-ben jött el a vállalattól, ahol ugyan technikailag önszántából mondott fel, de a Hindenburg által megkeresett volt kollégák szerint ezt igazából kikényszerítette az igazgatótanács. Többen egyszerűen csak szélhámosnak titulálták a cég egykori vezetőjét. Egy volt szenior munkatárs például azt mondta: hosszú karrierje során összesen nem látott még annyi morálisan megkérdőjelezhető és gyanús dolgot mint Burns vezetése alatt.

A szakítás oka végül az volt, hogy míg az igazgatótanács a pickup programra akart koncentrálni, Burns egyfolytában a drónos szállítást fejlesztő Horsefly rendszerrel dolgozott, de értékesíthető terméket semmiből nem szállított le.

Másik cég, hasonló sztori

Párhuzam a Nikola történettel, hogy akárcsak Trevor Milton esetében, a bukott vezető új céget alapított, és a korábbi bedőlt fejlesztési projektet vette át a hátrahagyott romokból.

Burns az előző fiaskó után 4 hónappal alapította meg új vállalatát, és 2019 novemberében megvásárolta előző munkaadójától a pickup programot, szőröstül-bőröstül, a 6000 rendeléssel együtt. Egy korábbi műszaki vezető szerint már ez az állítás is eléggé kétséges, mivel a Workhorse programja sehol sem tartott, mindössze 2 villanyautózással kapcsolatos szabadalmat és pár tervrajzot tudtak felmutatni. Ráadásul ezek a rendelések is csak minden kötelezettséget nélkülöző előjegyzések voltak – na de erre majd még visszatérünk.

Ezen a ponton ismét déjà vu érzése támad az embernek, mert, akárcsak a Nikola esetében, megint feltűnik a GM a színen. Nekik ugyanis akadt egy bezárásra ítélt gyáruk Lordstown városában, ami 4200 munkahelyet veszélyeztetett. Ohio állam komoly csatatért volt a tavalyi amerikai választásokon, és a hír hallatán Trump elnök dühös Twitter üzenetben irányította a népharagot a GM-re.

Burns kapott az alkalmon, és a politikai nyomás hátszelével rávette a az autóipari mamut céget, hogy mindössze 40 millió dollárért átadja neki a gyárat. (Az összeg hasonló nagyságrend ahhoz, mint amit a Tesla anno Fremontért fizetett). A kis városka munkahelyinek sztoriját zászlójára tűzve, Burns átnevezte Lordstownnak a vállalatát, és azt ígérte, hogy megmenti az összes állást. Ezt a Trump kormányzat meg is hálálta, sikersztoriként tálalva a dealt, maga az elnök parádézott a Fehér Ház udvarán egy Lordstown Endurance prototípus előtt, az autó hivatalos bemutatóján pedig Mike Pence alelnök volt a díszvendég, aki Burns mellett ülve a kocsiban gurult be a színpadra.

Nem rossz teljesítmény egy kis startuptól.

Technikai erőfölény – PowerPointon

Akárcsak a Nikola, a Lordstown is zseniális mérnöki bravúrt reklámoz, de a Hindenburg szerint, hasonlóan hamis színben tüntetik fel fejlesztéseiket.

A cég forradalmi, kerékbe szerelt motortechnológiát ígér, amivel már sokan próbálkoztak, de a megnövekedett rugózatlan tömeg, valamint az állandó rázkódás miatt senki nem küldte még nagy darabszámú sorozatgyártásba. Kritikusok szerint egy erősebb padkázás is komolyan károsíthatja a motort, arról már nem is beszélve, hogy a víz és porállóság is komoly kihívás ebben a rendszerben.

A Lordstown egy szlovén cégtől licenszeli a technológiát és azt maga fejleszti tovább – szól a marketing maszlag, de a Hindenburg kutatása szerint ez a sztori sem stimmel. Az Elaphe nevű vállalkozás ugyanis 15 éves fennállása alatt mindössze 15,3 millió euró befektetést tudott összeszedni egy olyan iparágban, ahol egy versenytárs szerint fél milliárdba kerül egy program. Bár kis szériában legyártottak egy kínai partnerrel pár motort, ez messze nem ugyanaz, mint széria érett példányokat fejleszteni és ezekből autónként négyet, azaz az első évben 80 ezret gyártani.

Szintén hasonló áttörésnek volt beállítva a cég műanyag karosszériája, azonban a Lordstown képtelen volt a konstrukciót a kitűzött súly keretek között tartani ezért idén januárban hirtelen alumínium kasztnira váltottak. Csakhogy ez a prototípusok teljes áttervezésével jár és előröl kell kezdeni minden töréstesztet is.

Szintúgy problémás a vállalat akkumulátor rendszere, mert Burns titkos terve az volt, hogy a Tesla nyílt licenszeit átolvasva a Model 3 aksiját tuningolják fel és használják alapnak, de volt alkalmazottak szerint ez kudarcba fulladt. Burns állítása szerint ők az akkupakkot is házon belül építik, de belsős információk szerint jó esetben 5-7 hónap múlva érkeznek csak meg az ehhez szükséges gépsorok, míg az autókat először tavaly év végére, majd idén januárra, jelenleg 2021 szeptemberére ígérik a vásárlóknak.

A legcikibb sztori mégis talán az autó infotainment rendszerét illeti. A Lordstown eredetileg a Karma Automotive rendszerét akarta licenszelni az Endurancehez, csakhogy az ügyfél-beszállító viszony hamarosan alperes-felperes kapcsolttá alakult.

Burns több meetinget szervezett a Karmával, illetve, titoktartási szerződést aláírva részletes anyagokat kért, mígnem végül megkörnyékezte és sikeresen átcsábította a vállalat két alkalmazottját, hogy lopják el a technológiát. A peranyag szerint a Lordstown rávette a Karma munkatársait, hogy belsős anyagokat, műszaki dokumentációkat lopjanak ki emailben és pendriveokon, majd felvette őket állományba. Még füstölgő pisztolyuk is van, Burns cége ugyanis amatőr hibát vétett, és az egyik emailt véletlenül az egyik Karmás céges címére küldte. Ebben egy belsős költségelemzés volt arra, hogy 4,6 millió dollárt spórolnának ha nem megvennék, hanem ellopnák a Karma infotainment rendszerét és megkérték a kollégát, lesz szíves validálni a kalkulációt.

Egy volt Lordstown alkalmazott szerint a cég a valóságban 3-4 évre lehet a szériagyártástól.

Kamu megrendelések garmadája

Kétség kívül a Hindenburg legerősebb állítása, és vádiratuk középpontjában álló témája a Lordstown megrendeléseinek kérdése. A cég úton-útfélen azt hirdeti, hogy több mint 100 ezer komoly megrendelése van a pickupra, de úgy néz ki, az igazság az, hogy a szám inkább a nulla felé közelít.

A Hindenburg számtalan konkrét példát hoz fel, állítólagos megrendelőkkel beszéltek, illetve párat közölük le is nyomoztak. A közös pont mindegyikben, hogy ezek egyszerű szándéknyilatkozatok, nulla dollár, vagy konkrét rendelési darabszám kötelezettséggel. A legtöbb beazonosított ügyfél nem is üzemeltet autóflottákat, és sok esetben nincs is olyan forgalma, hogy a sajtónyilatkozatokban közzétett darabszámot rendeljen. A teljesség igénye nélkül íme pár igazán bájos történet ízelítőül.

Van például egy 14.000 (!) darabos 735 millió dolláros rendelésük egy E Squared Energy nevű texasi cégtől. A Hindenburg lenyomozta, hogy a két fős vállalkozás egy Dallas külvárosában található társasházba van bejelentve. Az állítólagos megrendelő egy tanácsadócég, és tulajdonosa elismerte, hogy nem foglalkoznak flottaüzemeltetéssel, hanem egy amolyan lízing konstrukción dolgoznak, de konkrét ügyfeleik nincsenek a 14 ezer autóra. Szerződésük egy minden következmények nélküli szándéknyilatkozat.

Egy másik, Innervations LLC nevű ügyfél 1000 pickupot rendelt mintegy 50 millió dollár értékben… illetve a fenéket rendelt. A vállalkozás székhelye egy virtuális irodaszolgáltató, postacíme a helyi UPS egyik átvevőpontjának címe. Szintén egy két fős vállalkozásról van szó, melynek vezetője elismerte, hogy eszük ágában sincs rendelni. Ha egy ügyfelüket érdekli a Lordstown pickupja, átirányítják őket a márka értékesítőihez.

Hasonlóan nyilatkozott a Clean Fuels Ohio nevű szervezet is, amely 500 darabot rendelt a furgonból: vezetőjük szerint ez inkább egy ilyen promóciós megállapodás volt a két cég között, ő nem írt alá semmit ami rendelésre kötelezné.

A Hindenbrug vádirata tartalmaz még egy támadási irányt a rendelésekkel kapcsolatban, ugyanis azt állítják, a Lordstown fizet a kamu foglalásokért. Itt egy picit meg kell védenünk Burns cégét, ugyanis a shortolók állításainak alapja, hogy a cég értékesítő kollégákat alkalmazott, és megbízott egy marketinges céget vásárlók toborzására. Ezek eleinte 30, később 50 dollárt kaptak alap fizetségükön felül sikerdíjként minden egyes „eladott” autóra. Érthető a Hindenburg nézőpontja is, hiszen itt nem értékesítés folyt, csak kötelezettségek nélküli szándéknyilatkozatokat gyűjtöttek be. Ugyanakkor a sikerdíjas konstrukcióban sok kivetnivaló nincs, a világ összes sales állása valahogy így működik. A bibi ott van, amikor Burns 100 ezer komoly rendelésről beszél, nem az a csalás, hogy egy saleses sikerdíjat kap.

Füstbe ment terv

A cég történtét remekül szimbolizálja a január közepén történt tűzeset is, amikor kiégett az első utcára küldött prototípus. A fenti technológiai és fejlesztési blöff-cunami ismeretében nem meglepő, hogy valahogy mégis azt a látszatot akarták kelteni, hogy itt valós termékről van szó.

Lordstown Endurance – a név nem kötelez, az autó mindössze 10 percig tartott ki. Forrás: Hindenburg Research, Farmington Hills tűzoltóság

Így történhetett meg, hogy – állítólagosan a belső tesztek sikeres lezárása után – 2021 január 13-án a hajtáslánc program vezetője személyesen vitte le az első prototípust egy utcai tesztre. Ez volt a típus első önerőből megtett útja a cég kapuin kívül. Csakhogy a jármű mindössze 10 perccel később kigyulladt és a tűzoltókat kellett hívniuk – az autó teljesen megsemmisült.

A Hindenburg anyaga kapcsán vizsgálatot indított az amerikai tőzsdefelügyelet az SEC is. A cég részvényei március 12 óta 25%-ot estek.

Elektromos autót használsz?

Biró Balázs

A fenntartható közlekedés elkötelezett híve, akit elsősorban a Tesla céltudatos és piacot felforgató tevékenysége rántott magával ebbe a világba, így publikációi elsősorban erre a területre koncentrálnak.