Model X hétköznapok #1: Az első benyomások

Rendszeres olvasóink és a Villanyóra podcast hallgatói már bizonyára tudják, hogy a családi Nissan e-NV200 Evaliát egy több mint kétszer annyiba kerülő, ennek ellenére idősebb autóra cseréltem.

Alapvető elvárás volt 7 személy szállítása, így túl nagy kínálatból nem válogathattam, az újként épp nem rendelhető, de használtként még nem kapható Stellantis Berlingo/Rifter/Combo/Proace City csapatszállítók mellett a Mercedes-Benz EQB, EQV és a Tesla Model X mezőnyből utóbbira esett a választásom. Nem vagyok a SUV kategória híve, így próbáltam inkább egy csomagtartós gyerekülésekkel 7 személyes Model S-re lecsapni, végül mégis egy 2016 decemberi, 187.900 kilométert futott Tesla Model X 90D típus lett az új családtag.

Új sorozatunkban a Tesla Model X mindennapos családi használatával kapcsolatos tapasztalatokról szeretnék beszámolni. A Tesla Model X-ről részletes teszt és videó is készült már, így nem célom az autó általános, alapvető ismertetése, helyette inkább olyan részletekre szeretnék kitérni, amelyre egy néhány napos teszt során nem feltétlenül derül fény. A családunk 5 fős, de gyakran használjuk az autót 6-7 személyes módban, sok csomaggal, rokonokkal, barátokkal kiegészülve.

Mondhatjuk tehát, hogy szubjektív véleményeket írok majd le, ugyanakkor miért venne valaki hétszemélyes autót, ha csak 3-4 fővel használja, így talán nem csak számomra fontos kérdés, hogy mennyire használható a harmadik üléssor és mekkora a csomagtartó. A lehetőségekhez mérten azért igyekszem majd objektív maradni.

 

Előre látom, hogy ez nagyon nehéz dolog lesz, tekintve, hogy kommentekben nagyjából azonos arányban kapjuk meg, hogy a villanyautosok.hu elfogult Tesla rajongók csapata és azt is, hogy nem írunk eleget a Tesláról.

Fontos azt is leszögezni, hogy a tartós teszt alanya egy viszonylag sokat futott 6 éves példány, így olyan kritikák is előfordulhatnak majd, melyek egy új(abb) Model X esetén már nem merülnének fel.

A hosszú bevezető és magyarázkodás után térjünk rá végre a konkrétumokra, a sorozat első részében az első 1000 km alatt szerzett benyomásaim szeretném összefoglalni.

Hatalmas, pozitív értelemben. Végre egy autó, amelyben nem probléma a hátsó ülésre (itt a 2. sorba) három méretes gyerekülést behelyezni. Igaz isofix rögzítési pont csak a két szélső ülésre került a három egymástól független ülés közül, nem értem ezt miért kellett a középső helyről lespórolni.

Hatalmas, negatív értelemben is. A parkolóhelyek a Model X tulajnak is akkorák, mint annak aki egy Peugeot Iont vezet. Nem csak a zsúfolt belvárosi parkolás nehézkes egy 2 méter széles autóval, egy átlag autónak méretezett kapubejáró vagy garázs is szűk lehet. Még a saját otthoni mélygarázsomba beállást is halogattam amíg lehet. Befért, de szerencse, hogy én nem vagyok testesebb, kiszállni így sem könnyű a résnyire nyitott ajtón. Hasznos lenne a Summon, de a meredek garázslejáró miatt itt pont nem működik.

A felfelé nyíló sólyomszárnyas hátsó ajtó nagyon menő. Alig néhány napja volt meg az X, amikor részt vettünk egy baráti találkozón, ahol természetesen kihagyhatatlan volt az ajtócsapkodós karácsonyi show, nem csak a gyerekek élvezték. Rögtön meghívást kaptam egy óvodai bemutatóra is. Ugyanakkor számomra túlságosan hivalkodó ez az ajtómegoldás, és eleinte alig mertem kinyitni zsúfolt helyen, például parkolóházban.

Az Autopilot 1.0 remekül látja a sávokat, sokkal magabiztosabban, mint korábbi autóim és nagy pozitívum, hogy pontos visszajelzést is ad a műszerfalon arról, amit lát és képes-e működni, nem csak egy apró piktogram színe jelzi, hogy épp látja-e a sávok szélét vagy sem. Az viszont hatalmas hiányosság, hogy autópályán minden sávváltásnál kikapcsol, és újra aktiválni kell. Sűrű forgalomban, ahol gyakran kell kamionok előzése miatt sávot váltani, inkább be sem kapcsolom az aktív kormányzást, csak az adaptív tempomatot.

Városi és országúti körülmények között is hasonló a helyzet, ha a sáv szélén van egy enyhe kormányzással sávon belül középre húzódva, a terelővonalat éppen csak érintve kikerülhető akadály (gyalogos, kerékpáros, parkoló autó, kint felejtett szemetes), akkor ez a verzió inkább lefékez, mint kikerülné, ha pedig én kerülöm ki, akkor azonnal lekapcsol. Néhány ilyen után már inkább vissza sem kapcsolom.

Bár az én autóm nem Performance változat, már ez is nagyon dinamikus, az összkerékhajtásnak köszönhetően remekül át is tudja vinni az erőt az aszfaltra, még nedves, téli utakon is. Közben mégsem csábít száguldozásra, ez az autó egy nagy hajó, amely kellemesen áramlik a forgalom ritmusában.

Nagyon torkos. Nem vártam 10 kWh alatti fogyasztást, amit a klasszikus Ioniq-nál imádtam, de azt reméltem, hogy a 64 kWh-s Niro hatótávját azért hozza majd. Nem hozza. Igaz decemberben, de a viszonylag enyhe idei télen vettük használatba. Mindenesetre egyelőre a városi és autópályás fogyasztás alig tér el egymástól. Még szoknom kell a 35 kWh/100 km körüli értékeket.

A legnagyobb negatívum az ablaktörlő. Amíg nem esik rendesen az eső, addig az esőérzékelő használhatatlan. Bármilyen fokozatra kapcsolom, vagy őrült módon csapkod a száraz ablakon erős zajt keltve, vagy nem töröl pedig már nem látok ki. Amíg nem kell folyamatosan működtetni nem bírtam bekapcsolni, inkább 10 másodpercenként a kar végén lévő gombot megnyomva kézzel törölgetek.

A fenti benyomások az első 1000 km után születtek, azóta már közel 5000 kilométeren vagyunk túl, és alapvetően nem változott a véleményem a leírtakról. Azt viszont elmondhatom, hogy a sorozat további részeiben biztosan szó lesz arról, hogy mennyire alkalmas és kényelmes 6-7 személyes használatra, mekkora a csomagtér és mennyire jól pakolható, variálható. Természetesen hosszabb utakról is beszámolok majd és kipróbálom az autó vontatási képességeit is. Sajnos – spoilerveszély – már azt is biztosan tudom, hogy a szervizről is be tudok majd számolni elsőkézből.

Nincs időd naponta 8-10 hírt elolvasni? Iratkozz fel a heti hírlevelünkre, és mi minden szombat reggel megküldjük azt a 10-12-t, ami az adott héten a legfontosabb, legérdekesebb volt. Feliratkozás »

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.