A hazai áramtermelésben egyre inkább visszaszorul a szén, és erősödik a napenergia szerepe, így évről-évre tisztábbá válik a határainkon belül előállított villamos energia. Néhány év múlva be fog zárni a Mátrai Erőmű, a lakossági napelemes rendszerek támogatásának és a METÁR tendereknek köszönhetően pedig gyorsan tovább fog nőni a napenergia aránya. Bár az elmúlt években erősödött az ország önellátása, még mindig körülbelül a villamos energiánk negyede származik importból, nem lényegtelen tehát az a kérdés, hogy a fogyasztásunknak ez a része vajon milyen forrásokból származik, és mennyire számít tisztának. Szép dolog ugyanis, ha mi teszünk azért, hogy fenntarthatóbb módon állítsuk elő az energiánkat, de globálisan nézve nem sokat ér az igyekezet, ha ezt az eredményt úgy értük el, hogy csak áttoltuk a problémát a határon. Ezért úgy gondoltuk, hogy a termelésünk mellett érdemes lenne bemutatni az áramimportunk forrását is. Erről a legfrissebb adatok 2019-esek, így ezt az évet fogjuk megnézni, felhasználva a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által kiadott A Magyar Villamosenergi-Rendszer 2019. Évi Adatai című publikációt. Ha igazán pontos képet szeretnénk kapni az import összetételéről, akkor minden ország esetében az órás adatokat kellene vizsgálni, ez azonban meghaladná egy cikk kereteit, így itt most csak az éves átlagokat fogjuk bemutatni. A 2019-es fogyasztásunk és importunk 2019-ben az ország bruttó áramfogyasztása 46 104 GWh volt, amiből a nettó import 12 585 GWh-t, azaz 27,3%-ot fedezett. Az importunk mértéke nem teljesen egyenletesen oszlott meg az év folyamán: októberben például feleannyi volt, mint májusban. A májusi csúcsnak az volt az oka, hogy miközben a fogyasztásunk magas volt, a Paksi Atomerőműben és a Mátrai Erőműben is karbantartásokat végeztek, ami érezhetően visszavetette a termelésünket. Októberben ezzel szemben viszont éppen a határkeresztező kapacitások voltak szűkösek. Összességében 19 584 GWh-t importáltunk és 7269 GWh-t exportáltunk 2019-ben, ennek az egyenlege adja a 27,3%-os importarányt. Szlovéniát leszámítva valamennyi szomszéd ország esetében történt export és import is, de ennek a kétirányú forgalomnak a szaldója minden esetben más és más volt. Három olyan országot találhatunk, amelyek irányában nettó exportőrök voltunk: Szerbia (270 GWh), Románia (1743 GWh), és Horvátország (4082 GWh). És három olyan ország van, ahonnan villamos energiát vásároltunk, a következőkben az ő energiatermelésüket fogjuk bemutatni. Szlovákia 8695 GWh-s szaldóval az északi szomszédunkból érkező villamos energia adja az importunk legnagyobb szeletét. A Szlovák áramtermelés bő fele az apátszentmihályi és a mohi atomerőművekből származik, ez utóbbi 3. és 4. blokkját – hol felfüggesztve a kivitelezést, hol újraindítva – már 1987 óta építik. Vízenergiából származik a termelés közel ötöde, míg egytizedét hazánkhoz hasonlóan szénből állítják elő. A gáz aránya viszont a sok vízerőműnek köszönhetően a miénknél jóval alacsonyabb, körülbelül 7%, a napenergia pedig 2%-ot tesz ki. Az Ember-Climate.org adatai szerint a szlovák áram karbonintenzitása 288 g/kWh volt, ez 14%-kal kedvezőbb a 336 grammos magyarországi értéknél (ezekbe már bele van számítva az import is). Rosszul tehát nem jártunk vele, de hamarosan még tovább javulhat a helyzet, ha a köztársasági elnök bejelentésének megfelelően 2023-ban tényleg kivezetik a szenet az áramtermelésből. Ausztria Nettó 6185 GWh-s importtal Ausztria áll a második helyen. Az osztrák áramtermelés gerincét a vízerőművek adják, 60%-os részesedéssel, emellett 11% szélenergia, 6% biomassza és 2% napenergia alkotja a megújulókból álló termelési portfóliójukat. Földgázból származott a megtermelt áram 15%-a, és szénből a 2%-a. 2020-ban viszont bezárták az utolsó osztrák szénerőművet, így ma már nem érkezik hozzánk szénből előállított áram Ausztria irányából. Ilyen energiamix mellett aligha csoda, hogy az osztrák áram karbonintenzitása csak negyede a magyarnak, mindössze 86 g/kWh. Leállt Ausztria utolsó szénerőműve Ukrajna 3800 GWh-val Ukrajna került az utolsó helyre az exportőreink sorában. Az ukrán áram 55%-át 15 db atomreaktor szolgáltatja, és ha nem robbant volna fel Csernobil, akkor lenne még plusz négy db. A termelés 27%-át régi, elavult, és ezért igen szennyező szénerőművek szolgáltatják, míg a földgáz 8%-ot tesz ki. Említést érdemel még a vízenergia a maga 8%-os arányával, mint az ukrán megújuló energia legnagyobb szelete, a nap- és a szélenergia viszont csupán homeopatikus mennyiségben lelhető fel az ország energiamixében. Az ukrán áram karbonintenzitására nem találtam friss adatokat, de az energiamixük alapján valahol 500 és 600 gramm között lehet kilowattóránként, ami 60-70%-kal rosszabb a magyarországi értéknél. Konklúzió Az osztrák és szlovák áram tisztább a magyarnál, az ukrán viszont jóval szennyezőbb, ugyanakkor alacsonyabb is az aránya az importunkban. Adott tehát a kérdés, hogy összességében pozitív, vagy negatív-e a mérleg? A három országból származó villamos energia karbonintenzitásának súlyozott átlaga körülbelül 270 g/kWh-ra jön ki, ami egy kicsivel jobb a magyarországi átlagnál. A szén kivezetésének köszönhetően pedig a jövőben még tisztább lesz a Szlovákiából és Ausztriából érkező áram. Persze akkor is velünk marad még a nem éppen patyolattisztaságú ukrán áram. Ukrajnában is exponenciális a napenergia növekedése. Grafikon: ourworldindata.org Szerencsére az orosz medve öleléséből szabadulni igyekvő ország, ha lassan is, de az olyan megújuló energiaforrások felé fordul, mint a nap- és a szélenergia, így hosszú távon a keleti szomszédunktól érkező áram is tisztábbá válhat. dr. Papp László (Sol Invictus)Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
