Fordulópont előtt áll Európa az akkugyártás és feldolgozás terén

Negyedik alkalommal szervezte meg nemzetközi konferenciáját Budapesten a Magyar Akkumulátor Szövetség. A korábban Hungarian Battery Day néven ismert esemény idén az elektromobilitással kiegészülve háromnapos programmá szélesedett ki, így nemcsak az akkumulátorgyártással, de az akkumulátorok legnagyobb felhasználási területével is foglalkozik.

A Hungarian Battery Week indító előadásai a területet közelebbről követő és a technológiai fejlődés iránt nyitottak számára sok újdonságot nem mondtak. Az előadók sorra erősítették meg, hogy mekkora szükség van az akkumulátorokra a zöld átmenetben (meg úgy általában az életünkben), hogy ezen a téren milyen óriási a távol-keleti országok előnye és fölénye, illetve hogy Európában óriási a lemaradás. Az elektromos autók értékesítésében tapasztalt nehézségekről Thore Sekkens az Európai Akkumulátor Szövetség programigazgatója kiemelte, hogy azok átmeneti gondok, ma már nem kérdés, hogy az elektromobilitás a jövő. Az viszont már az európai cégeken és országokon múlik, hogy ebből a jövőből milyen szerep jut nekik. A jelenlegi 100 GWh működő kapacitást 2030-ig meg lehet duplázni egyedi projektekkel, de közben a jelenlegi 14 milliós autógyártási volumen 9 millióra zsugorodhat. Ha az érdekelt cégek összefognak, és meghozzák a megfelelő döntéseket, akkor 2030-ra akár 400 GWh akkugyártási kapacitás is kiépülhet, akár 15 milliósra növekvő autógyártási volumen mellett is. A szakértő 2030-ban már 80%-os villanyautó aránnyal kalkulál az új autó értékesítésben.

Thore Sekkens (European Battery Alliance) (fotó: Magyar Akkumulátor Szövetség)

A folyamatokat az akkumulátorok árának drasztikus esése hajtja. Az elmúlt 10-13 évben az egy kilowattórára vetített ár kevesebb mint tizedére zuhant, amivel párhuzamosan az autókban való akkufelhasználás a nulla közeléből másfél évtized alatt éves 800 GWh szint közelébe emelkedett. Kína fölénye nyomasztó, az akkumulátorok több mint 80%-a készül az ázsiai országban. De az európai és amerikai gyártási kapacitások jelentős részét is kínai, koreai vagy japán gyártók adják. 2030-ra a gyártási kapacitás négyszereződése várható (2023-as szinthez mérten, amin belül Kína súlya 70% alá csökkenhet.

dr. Kaderják Péter (Magyar Akkumulátor Szövetség) (fotó: Magyar Akkumulátor Szövetség)

A lítiumion-akkumulátorok árának csökkenése segít kivezetni a fosszilis energiahordózókat az áramtermelésből. Az akkumulátoros energiatárolással kombinált napenergia ára minden nagyobb piacon alacsonyabb lesz az adott helyen most még talán versenyképes hagyományos megoldásénál, így 2030-ig még megépülő 500 GW fosszilis erőművi kapacitás mellé ugyanebben az időszakban 700 GW akkumulátoros teljesítmény is kiépül.

Jason Chen (CATL) (fotó: Magyar Akkumulátor Szövetség)

Az energiatárolók terjedésére idehaza is számítani lehet, hiszen a Napelem Plusz programban csak azok a háztartási méretű kiserőművek kapnak támogatást, amelyek mellé akkumulátor is kerül. De a METÁROLÓ programban EU-s forrásból jut 62 milliárd forint ipari energiatárolók építésére is. A kerekasztal beszélgetésben egyetértés látszott kialakulni abban a témában, hogy az energiatároló nélküli megújulóknak nem kell már támogatást adni, de tulajdonképpen már az energiatárolós megoldások is megállnak piaci alapon a lábukon. Ettől függetlenül többen is úgy vélték, hogy egy újabb, a METÁROLÓhoz hasonló program gyorsíthatná az energiatárolók terjedését. Az Energiaügyi Minisztérium 2030-ig 1 GW akkus teljesítmény kiépítésére számít, ami 2 órán keresztül lesz képes energiaszolgáltatásra. De a valóságban ennél valószínűleg hosszabb idejű kiszolgálást lehetővé tevő rendszer fog kiépülni.

A Hungarian Battery Week nyitóelőadásaival egyidőben civil szervezetek tartottak közös sajtótájékoztatót a nemzetközi rendezvénynek helyszínt biztosító Hungexpo előtt. „A zöld- és helyi szervezetek képviselői azt mutatták be, hogy hazánk erőltetett akkumulátor nagyhatalommá válása miképp sérti a helyi lakosok azon demokratikus jogait, hogy beleszóljanak az őket érintő beruházásokba, és hogyan veszi el tőlük a lehetőségét annak, hogy tiszta környezetben élhessenek. Ismertették, hogy a hatóságok ellenőrző és szankcionáló tevékenységei mennyire nem képesek betartatni a hazai hatályos előírásokat, megelőzni a baleseteket, szennyezéseket és az üzemek dolgozóinak mérgezéseit, valamint biztonságot nyújtani az üzemek hatásterületén élő több ezer állampolgár számára.” – áll a Greenpeace által kiadott közleményben. Az eseményen jelen voltak a gödi, a váci, a fóti, a sóskúti, a pécsi, a mikepércsi és a nyíregyházi civil szervezetek képviselői, akik külön-külön az őket érintő beruházások problémáira igyekeztek felhívni a figyelmet.
(fotó: Greenpeace)

Akkufeldolgozás

A nap másik fontos témája az akkufeldolgozás volt. Az esemény egyik érintett résztvevője a koreai SungEel HiTech, amely a Bátonyterenyén működő üzem kapcsán került többször is a hírekbe, de kiállítóként jelen volt a hulladékgazdálkodással foglalkozó Éltex is. Az előadók sorában pedig a Németországban akkufeldolgozó üzemet nyitó BASF egyik vezetője, aki az akkufeldolgozást az abból nyert alapanyagok fontossága felől fogta meg. Ezekre a nyersanyagokra ugyanis óriási szükség lesz, ha Európában komolyabb akkugyártást szeretnénk kiépíteni.

De persze a ma még elsősorban a gyártási selejt és gyártási hulladék újrahasznosítására épülő akkufeldolgozó ipar működése a környezetvédelem szempontjából is rendkívül fontos. A különböző gyártási fázisban a minőség-ellenőrzésen megbukó, illetve a teljesen normális vágási hulladék kezelése teszi ki ezen cégek munkájának az oroszlánrészét. A cellák szétszerelése (ha végső teszten vagy annak közelében bukik meg a cella) illetve az anód és katód anyagának ledarálása után keletkező fekete por rendkívül értékes anyagokat, lítiumot, nikkelt, mangánt és kobaltot tartalmaz, de a réz és alumínium tartalom is jelentős. Sajnos továbbra is úgy tűnik, hogy a fekete por (black mass) – ami egyébként a benne lévő nehézfémek miatt veszélyes anyag – feldolgozása Európában nem megoldott. A hidrometallurgiai eljárást a távol-keleti gyártók szeretik házon belül tudni, így viszont nem teljesül az a cél, hogy a nyersanyagokat Európán belül tartsuk. A szakemberek szerint egy ideális rendszerben országonként vagy régiónként érdemes pakk és cella szétszerelő üzemeket létesíteni, de a fekete por feldolgozását európai szinten kellene központosítani.

Az elhasznált akkumulátorok feldolgozásának üzleti modelljét jelentősen megkavarhatja az LFP akkuk elterjedése, amelyek nyersanyagtartalma jóval kevésbé értékes. Könnyen lehet, hogy ezek feldolgozásának a költségét nem fedezi a kinyert anyagokért kapható pénz. Ha így lesz, akkor ezek feldolgozásának az árát más forrásból kell majd megfizetni. De a folyamatok hatékonyságának növelésével, az energiafelhasználás csökkentésével, és a szállítás racionalizálásával elképzelhető, hogy olyan szintre lehet csökkenteni a feldolgozás költségét, ami az alacsonyabb nyersanyagárak mellett is rentábilissá teheti az akkufeldolgozást.

Mind az előadások, mind pedig a kávészünet során egyértelműnek tűnt, hogy az akkumulátor-feldolgozással foglalkozó cégek vezetői és szakemberei is érzik azt a bizalmi deficitet, ami a társadalomban kialakult az akkugyártás illetve az akkufeldolgozás körül, de a megoldás nem tűnik magától értetődőnek. Saját elmondásuk szerint az elmúlt évek történéseiből ők is és a hivatalok is sokat tanultak, amit láthatóan mindkét fél igyekszik a maga módján hasznosítani is, de az elvesztett bizalom visszaszerzése nem lesz egyszerű feladat.

Antalóczy Tibor

A Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője.