PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL2hpdHJlZGlyL2lkPWJRMHdSSWJvaTRmZVE4ZGxYb2dReFpkUy5Ca2dGcGkxTUVpa2oydWNlazMuZjcvZmFzdGlkPW1ndmhlY2RodnVuZGVsZGFsandrbHZiamNoamcvc3RwYXJhbT1ybWtzb3VnbnpyL25jPTAvZ2Rwcj0wL2dkcHJfY29uc2VudD0vdXJsPWh0dHBzOi8vd3d3Lm9wZWwuaHUvYWphbmxhdG9rL29zc3plcy9vcGVsZWxla3Ryb21vc3RhbW9nYXRhcy5odG1sP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1iYW5uZXImdXRtX2NhbXBhaWduPUFzdHJhLWFsd2F5c29uLVZOLUFzdHJhLVBST01PLURJUy1SRVMtUkUmdXRtX3Rlcm09MjAyNC0wNS0wNiZ1dG1fY29udGVudD0xMzAweDYwMCcsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtNjUweDMwMC0zLmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjQvMTAvb3BlbC1hc3RyYS1zdC0yNDA0MzAtMTMwMHg2MDAtMy5qcGciIG1lZGlhPSIobWluLXdpZHRoOiA3MDBweCkiPjxpbWcgc3JjPSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI0LzEwL29wZWwtYXN0cmEtc3QtMjQwNDMwLTEzMDB4NjAwLTMuanBnIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT48SU1HIFNSQz0iaHR0cHM6Ly9nZGVodS5oaXQuZ2VtaXVzLnBsL19bVElNRVNUQU1QXS9yZWRvdC5naWY/aWQ9YlEwd1JJYm9pNGZlUThkbFhvZ1F4WmRTLkJrZ0ZwaTFNRWlrajJ1Y2VrMy5mNy9mYXN0aWQ9a25hamhrbm5ob2ZweXlpanVtcHhsbmhxZWhseC9zdHBhcmFtPXhrbWZpa2R1Z3gvbmM9MC9nZHByPTAvZ2Rwcl9jb25zZW50PSIgc3R5bGU9IndpZHRoOjFweCFpbXBvcnRhbnQ7IiAvPg== Már régóta terveztem, hogy elviszem a gyermekeim Szlovákiában azokra a helyekre, ahol én gyerekként többször is jártam. A másik nagy tervem az volt, hogy végre egyszer ne benzines autóval, hanem a mindennapokban is használt elektromossal menjünk nyaralni. Persze a Balaton nem volt akadály eddig sem, de külföldre maximum Bécsbe mentünk LEAF-fel. A déli határok elérése ugyanis a jelenlegi hazai töltőhálózat mellett csak a bevállalósak sportja. Szlovéniában vagy akár Horvátországban is megoldható már az utazás, a legnagyobb baj a magyarországi szakaszokkal van. Szlovákia felé viszont könnyű eljutni, ott pedig már nem gond a villanyautós közlekedés. Az útról egy folyamatosan frissített élő beszámoló is készült, amiből kiderülnek az egyes szakaszok részletei, ezért ebben az összefoglalóban csak azokat a gondolatokat, tapasztalatokat szedném össze, amik abból az anyagból kimaradtak. Magyarországi szakaszok Azt sejtettem, hogy a Veresegyház-Győr illetve a Miskolc-Veresegyház szakasz lesz a két leghúzósabb, de hogy ennyire ki fogjuk használni az akkumulátor kapacitását, azt nem gondoltam volna. Miután 130 km/h-ára állított tempomattal mentünk majdnem végig az M1-es autópályán, a Dunakapu téri mélygarázsban lévő töltőhöz 0% töltöttséggel gurultunk be. Óriási megkönnyebbülés volt mikor a töltő elindult. Gondban lettünk volna, ha az a töltő valamiért nem működik. Van ugyan Győrben másik töltő, de valószínűleg nem tudtunk volna már átjutni hozzá. Persze útközben Budapesten és Tatabányán is lett volna lehetőség tölteni, de plusz egy töltés beiktatása jelentősen megnövelte volna a menetidőt. Miskolcon a Lukoil benzinkút villámtöltőjén töltöttünk, mielőtt elindultunk az utolsó kb. 160 km-esnek gondolt szakasznak. Az út egy kitérő miatt (erről kicsit lentebb írok majd) 179 km lett, és Gödöllőhöz közeledve már inkább kihúzódtam a leállósávba, mert 90-nél lassabb tempóval nem mertem a külső sávban menni. Az otthoni fali töltőnkhöz újra 0% töltöttséggel sikerült begurulni. A teknős még ezúttal sem jelent meg (ez jelöli az utolsó néhány km-t), de valószínűleg nem volt 4-5 km-nél több az autóban. Szerencsére csak az utolsó km-ek voltak vészesek, de ez is nagyon jól mutatja, hogy mennyire szükség lenne az M3-as mentén valahol egy villámtöltőre. 160-180 km még a 30 kWh-ás újabb villanyautókkal is kihívás, ha autópályán oda való tempóval akar az ember közlekedni. Szlovákiai szakaszok Magyarországhoz hasonlóan Szlovákiában sincs sok elektromos autó töltő, de mivel azok többségét egy cég (Greenway) telepítette, azok egy jól használható hálózatot alkotnak. A terv az volt, hogy az autót a célállomásokon töltjük, így mindig feltöltött autókkal tudunk továbbindulni. Sajnos a szlovák hálózat sincs még azon a szinten, hogy a népszerű turisztikai célpontoknál legyenek sima AC töltők, de a szállások környékén mindenütt találtunk töltési lehetőséget. Ahol a szálloda mellett nem lehetett megállni, ott volt ingyenes nyilvános töltő a közelben, de a hegyekben lévő panzióban a konnektorról is tudtunk tölteni. A töltésért ez utóbbi helyen sem kértek pénzt, de a kiváló vacsorát és a konnektort bőven mért borravalóval háláltuk meg a minifogadó egyetlen fős személyzetének. Villámtöltőre három alkalommal volt szükségünk: Nyitrán, Besztercebányán és Poprádon. Mindhárom alkalommal a Greenway hálózatán töltöttünk, és mindhárom alkalommal fizettünk is a töltésért. A töltőknél egyik helyen sem kellett várni, hiszen amiért fizetni kell, azt tényleg csak azok használják, akiknek szükségük van rá. A három karos DBT töltők egyébként nagyon jó helyeken, bevásárlóközpontok közelében találhatók, de Nyitrán benzinkút is volt a közelben, ahol éjjel is lehet felfrissülést keresni. A szlovák töltőhálózat legnagyobb hibája, hogy a töltőpontokat nem autópálya pihenőkben alakították ki, így a töltéshez be kell menni a városokba. Ezekkel a töltésekkel Szlovákiában annyira könnyű és eseménytelen volt a villanyautózás, amire nem számítottam. Még az 1000 méteres magasságba való feljutás is gyerekjáték volt, pedig nem spóroltunk az energiával. Csak ott mentünk a megengedettnél lassabban, ahol a forgalom vagy a körülmények ezt szükségessé tették. Végig úgy közlekedtünk, mintha hagyományos autóval lennénk. Greenway ügyfélszolgálat Akadtak persze apróbb gondok, de ezeket minden esetben sikerült percek alatt orvosolni. Nyitrán a Plugshare-ről kinézett címen nem volt töltő. Nem lepett meg, fel voltam készülve hogy tovább kell menni egy kicsit a másik töltőig. Sejtettem, hogy a két jelölés közül valamelyik nem helyes. Besztercebányán Greenway kártyám aktiválása is könnyedén ment a telefonos ügyfélszolgálatnak hála. Poprádon a töltő leállás pedig okozott ugyan egy kis extra várakozást, de ha aktiváltam volna a telefonomon a Nissan alkalmazást, akkor valószínűleg értesültem volna a töltés megszakadásáról és már korábban kérhettem volna a töltő újraindítását. A Greenway ügyfélszolgálat nagyon profin tette a dolgát. Olyan rutinnal oldották meg a problémákat, amiről mi itthon csak álmodhatunk. Mivel Magyarországon szinte minden töltőnek más az üzemeltetője, nincs egységes ügyfélszolgálat. Ráadásul a töltők többnyire nem is érhetők el távolról, így a hibákat csak a helyszínre utazó szerelő tudja megoldani. Szlovákiában mindez megy távolról is egy közpponti telefonszám felhívása után. A töltés karakterisztikája A LEAF 24 kWh-ás és 30 kWh-ás változatai közötti egyik legfontosabb különbség a villámtöltés karakterisztikája. Míg a kisebb kapacitású modell a villámtöltőn 40-41 kW-os teljesítménnyel kezd tölteni, majd 6-10 perc után fokozatosan csökkenti a töltési teljesítményt, addig az újabb modell 36-37 kW-ról indul és fokozatosan emeli a teljesítményt 42-46 kW-ig és így tölt 85-86%-os szintig. Ennek persze az a mellékhatása, hogy az akkumulátor sokkal jobban felmelegszik, mint a 24 kWh-ás modell akkuja, de az 1 éves, 25 ezer km-t futott autó 96%-os akkuja úgy tűnik jobban bírja a strapát, mint az elődei. Ideális villámtöltő helyszínek Ahogy említettem, a szlovák hálózaton sem teljesen ideálisak a helyszínek, mivel a töltéshez az autópályáról a városba kell behajtani. Ugyanez a helyzet Magyarországon is, szinte mindenütt. Hogy mennyire nagy kitolás ez a villanyautósokkal, álljon itt a győri töltő példája. A várost elkerülő autópályáról jóval a város előtt le kell térni, majd 24 km-t kell megtenni kisebb részben autóúton, többnyire a városban. Ez forgalom nélkül is 25 perc, de hétköznap a közlekedési lámpák miatt garantáltan több. Ha nem kellene letérni az autópályáról, akkor ez az útszakasz 12-13 perc alatt megtehető lenne. Ha a töltő valamelyik autópálya kihajtónál lenne, akkor a töltőhöz való eljutás nem 12, hanem csak 2-3 perc időveszteséget okozna. Amikor bizonyos esetekben csak 10-15 perc töltésre van az embernek szüksége, akkor igazán bosszantó, hogy csak a töltőhöz való eljutás ugyanennyi időt visz el. Olyan ez, mintha az autópályán közlekedőknek a belvárosokba kellene behajtaniuk benzint vagy gázolajat tankolni? Roaming Míg Magyarországon még összefüggő hálózat sincs, addig Szlovákiában már a roaming is él a villámtöltőkön. Az első Greenway töltőt nem a szolgáltató saját kártyájával, hanem a holland NewMotion kártyámmal indítottam. Ez a kártya segített ki bennünket Bécsben is, és most is jól jött. Ezzel ugyan kicsit drágább a töltés (legalábbis, ha 12 percnél hosszabb ideig akarunk tölteni), de legalább hibátlanul működik. Elviekben ugyanígy használható a Greenway kártya az osztrák és a szlovén hálózatokon is. Nem ideális még a helyzet, hiszen nincs még minden töltőt indító univerzális kártya, de nagyon közel járunk már hozzá. Természetesen ezek a kártyák Magyarországon egyetlen töltőt sem indítanak. Nálunk mindenhol vagy saját kártyát kell igényelni, vagy minden (egyébként ingyenes) töltéshez el kell kérni valami közeli irodából a kártyát. Agyrém. Mennyit fizettünk a töltésekért? Győrben 50 forint volt a parkolás díja, és használhattuk a parkolóban lévő mosdót is. A töltésért nem fizettünk. Pozsonyban nem fizettünk a töltésért, és a parkolás is ingyen volt. Nyitrán 16 percet töltöttünk a NewMotion kártyával 0,59 euro/perc áron, tehát 9,44 eurot fog elvileg valamikor számlázni a holland szolgáltató. Egyelőre nem szerepel még a töltés az online felületen. Besztercebányán Greenway kártyával 42 percet töltöttünk. Ezért 5 euró alapdíjat és 0,13 euros percdíjat, vagyis 10,46 eurot fogunk fizetni. Magurkán nem fizettünk a konnektoros töltésért, de ha a borravalót ide számítjuk, akkor számoljunk 5 euróval. Poprádon ismét a Greenway kártyával töltöttünk 15 percet, ami 6,95 euroba fog kerülni. Az első kettő megszakadt töltést az ügyfélszolgálat ígérete szerint nem kell majd kifizetnünk. Kassán ingyenesen töltöttünk a nyilvános AC töltőn. Miskolcon a Lukoil kúton ingyenesen töltöttünk, de ittunk két kávét, vettünk néhány üdítőt és a gyerekek ettek hot dogot illetve jégkrémet. Ha ennek az összegét számoljuk, akkor nem ez volt a legolcsóbb, de ezért a pénzért nem csak töltést, hanem a felsorolt ételeket is kaptuk. A Greenway hálózaton tehát 27 eurót, vagyis kb. 8200 forintot fizettünk. Az egész út üzemanyagköltsége így kevesebb, mint 10 ezer forintra jött ki. Ha a győri és a miskolci töltésért is ilyen árat kellett volna fizetni, illetve a lassabb célállomás töltést sem kapjuk meg ingyen, akkor nagyjából 20 ezer forintba került volna ez az 1100 km. Bár egy takarékos dízellel ennyi pénzből meg lehetett volna járni az utat, évi néhány túráért fenntartani egy olyan autót nem igazán gazdaságos. Aki a mindennapos közlekedését villanyautóval oldja meg, az az év során annyit spórol az üzemanyagon, a parkoláson és a karbantartási költségeken, hogy évi néhány alkalommal kifizetni egy jó minőségű szolgáltatás magasabb árát egyáltalán nem megterhelő. Kitérő Az élő beszámoló végén említettem, hogy az utolsó szakaszon Miskolc és Veresegyház között tettünk egy kitérőt. Igazából kettőt is, de csak az egyik volt szándékos. Először ugyanis elnéztem egy leágazást, így mentünk vagy 8-10 km-t teljesen feleslegesen. Az igazi kitérőnk viszont a Bükkaranyos és Emőd közötti szélkerékhez vezetett, aminek tövében áll egy CHAdeMO rendszerű villámtöltő. A készülék telepítésre az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap Darányi Ignác Terv nevű programjának keretében nyert 42.267 eurót, vagyis 13.296.381 forintot a Nagy-ferenczi Tej Tejfeldolgozó Kft. A 13 millió forintból kiépített ABB töltő csak a CHAdeMO szabványt támogatja, miközben 9-12 millióért már akkor is kaphatók voltak olyan töltők is, amik mindhárom villámtöltési szabvánnyal kompatibilisek. De nem is a két-háromszoros túlárazás a bükkaranyosi villámöltő legérdekesebb jellemzője, hanem az, hogy nem használható. A 2015 márciusában elkészült, lelakatolt ketrecben álló töltő egy fél évig sem üzemelt, de amikor ment, akkor is nehéz volt hozzájutni a kulcsokhoz és az indításhoz szükséges RFID kártyához. Mi értelme volt a nem kevés közpénz elköltésének, ha az eszköz semmilyen célt nem szolgál? Ki engedélyezte vajon egy olyan töltő támogatását, ami minden főútvonaltól és autópályától távol egy dombtetőn áll? A környéken nincs átutazó forgalom. Nincs sehol egy mosdó. Nincs az ilyen pályázatokban olyan kötelezettség, ami előírja a készülék 3-5 éves üzemeltetését? A töltő természetesen most sem ment, de a szélkerék is állt mellette. Nem használható villámtöltő Bükkaranyos és Emőd között egy dombtetőn. Mivel ingyen volt, így nem fontos, hogy működjön… Alig néhány hónapot üzemelt Ottjártunkkor a szélkerék sem forgott (nem tudom megítélni, hogy az adott légköri körülmények között kellett volna-e forognia) Konklúzió A villanyautó szkeptikusok közül sokan érvelnek úgy az elektromos autók ellen, hogy azok csak városi használatra alkalmasak, ha távolra kell utazni, akkor nem használhatók. Az út és főleg a dokumentálás egyik célja az volt, hogy bemutassuk, hogy megfelelő infrastruktúra mellett (ami Szlovákiában már elérhető) a villanyautók igenis jól használhatók hosszabb utakon is. Így az emberek többsége nyugodtan választhat elektromos autót akár a család egyetlen vagy elsődleges autójának is. Antalóczy TiborA Villanyautósok.hu alapítója és főszerkesztője, e-mobilitás szakértő. 2014 óta elektromos autó használó, és külső tanácsadóként számtalan hazai elektromobilitási projekt aktív segítője. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
