Beteljesülőben a disztópia: előveszik a klímatüntetők a gazdagokat

Amikor 2019-ben a sci-fi irodalom nagy öregjeként számontartott Kim Stanley Robinson megírta A jövő minisztériuma című regényét, sokan elcsodálkoztak. Egyrészt azon, hogy az amúgy a globális felmelegedés témájával a ’80-as évek közepe óta, de tényleg a fantázia szintjén foglalkozó író egy realista forgatókönyvként megírt disztópiát készített. Másrészt pedig, hogy a több mint 600 oldalas kötetben cselekmény alig, realitás, közgazdasági, politika- és társadalomelméleti modellezés, okfejtés és bizonyítás dögivel található. Az író a kötet amerikai kiadását követően nagy nyilvánosság előtt ismerte be, hogy amikor írni kezdte az utolsó regényének szánt könyvét, próbált a lehető legsötétebb anti utópia létrehozására. Az akkor már majdnem 70 éves Robinson a Trump éra idején úgy látta, hogy miközben a multimilliomos hazudozóból akár 2020-ban újrázó elnök is lehet, a környezetvédelem, a klímaválság és a tudósok által több mint 50 éve előre jelzett katasztrófahelyzet felejtésbe küldött fogalmak.

Ebből akarta felrázni az olvasóit. De azzal ő sem számolt, hogy a 2024-ben indított történeti szál, és az azt követően, íróként logikus folyamattá gyúrt világképe a valóságban is körvonalazódik. Vagy: legalábbis azt nem gondolta, hogy ilyen hamar megtörténhet mindez. A jövő minisztériuma kivételes könyv: ódákat zengett róla Bill Gates és fejet hajtott kiemelkedő fontossága előtt a Rolling Stone, de a magyarországi recenziók zöme is. (Az eddig mintegy 30 nyelven megjelentetett kötet hazai hype-olói között én is ott voltam: a magyar nyelvű megjelenést követően, Litkai Gergely zöldpodcastjában a kötetet alaposan kibeszéltük.)

No comment (forrás: wp.com)

Csak néhány év telt el a regény első megjelenése óta, de mostanra az is körvonalazódik, hogy ez a könyv egyáltalán nem scifi. Sőt: egynémely tétele, afféle realista forgatókönyvként működik, így nem is lehetne távolabb a fantasztikum világától.

Hőség és ökoterror

Robinson regény azzal indul, hogy a világ egyik szegény régiójában az elviselhetetlen forróság meggyilkolja egy város lakóit. Az egymást vádló politikusok és a tehetetlenségre kárhoztatott, végtelen diplomáciai egyeztetések végül életre keltik a Káli Gyermekei nevet viselő csoportot, amely különböző megtorló támadásokat hajt végre a világban egyes, vétkesnek találtatott csoportok és társaságok – például a nagyon nagy vagyon felett uralkodók ellen. Elfogják és átnevelésben részesítik például a Davosban összegyűlő gazdasági világelit tagjait, célzottan magánrepülőgépeket érnek  támadások és így tovább.  Mindez persze fikció; az is, hogy ezekre az akciókra egyre inkább az ENSZ égisze alatt létrejött Jövő Minisztériumának hallgatólagos jóváhagyásával, s talán támogatásával kerülhet sor.

Abból kiindulva azonban, hogy már nem csak Indiában és Pakisztánban, hanem Európa határán is az elviselhetetlen hőség korának beköszöntét jelzik előre, a Robinson által felvázolt menetrendre akár a realisztikus jelző is aggatható. A Letzte Generation (Utolsó Nemzedék) nevű német klímaaktivista-tiltakozó csoport aktivizálódása is ezt a képet erősíti.

Alig ér valamit a multicégek zéró karbon ígérete

A német közszolgálati médiaszolgáltató közlése szerint az Utolsó Nemzedék bejelentette, hogy a következő hetekben a gazdagokat és a modern gazdagság szimbólumait fogják támadni, hogy felhívják a figyelmet: a klímakatasztrófát „elsősorban a gazdagok okozzák”. Az aktivisták szerint a szövetségi kormány is hibás, mert megengedi, hogy „a szupergazdagok nap mint nap tönkretegyék a megélhetésünket”.  A csoport azt is közölte, hogy tevékenységét először Bajorországra összpontosítja majd, ahol október elején tartományi választás lesz. Konkrét lépéseket ugyanakkor még nem jelentettek be.

Az Utolsó Nemzedék által a német társadalomban megjelent konfliktus olyan jelentős, hogy a ZDF egy több mint 35 perces műsorban próbálta meg elmagyarázni, mit is akarnak ezek a fiatalok. A közszolgálati csatorna ugyanakkor egy közvéleménykutatást is lefolytatott, melyet kifejezetten a 25-34 éves korosztályban végeztek el, és arra voltak a leginkább kíváncsiak, hogy a megszólított korosztály szerint radikálisabb lépésekre van-e szükség az éghajlatvédelem érdekében. A válaszadók 21,8 százaléka szerint „egyáltalán nem elégséges”, amit a kormány tesz, majdnem 39,8 százalékuk pedig „inkább elégtelennek” látja a szövetségi kormány intézkedéseit. Az Utolsó Nemzedék megnyilvánulásait ugyanakkor a többség, 52 százalék egyáltalán nem tartja megfelelőnek.

Az aktivizmusuk generálta problémát a nagypolitika is érzi. A helyzet komolyan vételét is jelzi, hogy az Utolsó Nemzedék legutóbbi bejelentésére a kancellár szinte azonnal reagált. Olaf Scholz ugyanakkor ismételni tudta csak önmagát – írta a Welt , amely szerint kérdés, hogy a „bomlasztó tevékenységet” kritizáló válasz mennyit ér azokkal a Németországban nagy feltűnést keltő akciókkal szemben, melyek során a demonstrálók legutóbb az aszfalthoz ragasztva magukat, blokkolni tudták a közlekedést. Scholz szerint a fiatalok tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy a klímaváltozás azt jelenti: mindennek vége. A kancellár hiányolja az aktivisták által megfogalmazott kritikákból a lényeget, mert szerinte az éghajlat-politikai erőfeszítések hatékonyságával kapcsolatban optimistának kellene lenni. A politikai elit összezárt a kancellár mögött; az Utolsó Nemzedéktől a német zöldpárti politikusok is elhatárolódtak. Ezt követően a német rendőrség razziázott is a szervezetnél, és a továbbiakban határozott fellépést ígért a szervezet demonstrációinak felszámolására. Érdekes ugyanakkor, hogy az ENSZ ezügyben teljesen másként kommunikál. António Guterres ENSZ-főtitkár szóvivője például azt hangsúlyozta, hogy a tüntetéshez a fiataloknak joguk van.

Erre érkezett kedden a klímacsoport újabb támadása, melyről saját Twitter oldalukon számoltak be.

A flensburgi reptéren a Sylt Air magánrepülőgépe lett a gazdagok ellen irányuló akció első áldozata (forrás: Letzte Generation)

Az akció végén  az „Euer Luxus = unsere Dürre Euer Luxus = unsere Ernteausfälle” feliratú transzparensek kerültek a repülőgép szárnyaira. Vagyis: „Az önök luxusa = a mi szárazságunk Az önök luxusa = a mi terméskiesésünk”. És azt is jelenti, hogy a kampány már el is kezdődött, a helyzet pedig csak tovább fokozódik.

Ez már a folytatás…

A fent említett folyamatok nem, vagy igen keveset változtathatnak azon, hogy egy egészen friss tudományos modellezés szerint már éppen nem biztos, hogy a Föld felmelegedését illetően a következő években is legrosszabb szcenárió fog érvényesülni. Az is e képhez tartozik, és hosszabb távon akár picike jót is jelenthet, hogy az idei első negyedév végére kiderült: Kína minden idők legnagyobb szén-dioxid-kibocsátását produkálta – de valószínűleg nem (nagyon) lesz már ennél nagyobb csúcsérték. Így esély van arra is, hogy a kínai légszennyezés hamarabb és radikálisabb mértékben csökkenő kibocsátási pályára állítható, mint azt korábban számolták.

Ezzel együtt is: a Meteorológiai Világszervezet legutóbb azt közölte, hogy a következő öt év lesz a valaha feljegyzett legmelegebb időszak a Földön, és 2027-ig átlépjük a Párizsi Klímaegyezményben leírt 1,5 Celsius-fokos határt. Másfél éve, a Glasgow-i klímacsúcsra készült jelentésben az állt, hogy (a 2021-es állás szerint) már az 1,8 Celsius-fokos melegedés is optimista jóslat, mert a 2035-ös várható hőmérséklet emelkedés valószínűbb, hogy a 2,4 Celsius-fokhoz lesz közel. Az alábbi, a Nature-ben néhány napja publikált adatokból készített világtérképen viszont már az látható, hogy a jelenleg ismert adatok szerint, ha és amennyiben a globális átlaghőmérséklet emelkedése eléri a reálisan várható +2,7 Celsius-fokos növekedési tartományt, akkor a Földön hol-milyen valószínűséggel válik a szárazföld az ember számára lakhatatlanná.

A Föld, ahogyan nem akarjuk látni (forrás: ECF)

Akik úgy hiszik, hogy mindezekre a bimbódzó ökoterrorizmus gondolatával reagáló új generáció naív és álmodozó, azok nagyot tévednek. A Föld Felszabadítási Front története például annál is inkább érdekes, mert – ahogyan alig egy éve a The New York Timesban megjelent hosszú és részletező riport bemutatja: – a most Németországban észlelt szikra, amitől a mai elkényelmesedett civilizáció „lángra kaphat”, az elmúlt évtizedekben is ott volt a fű alatt. Legfeljebb a világ – sokkolás híján – nem is tulajdonított nekik nagy jelentőséget.

Pedig a világban e szellemiség iránt fokozódik az érdeklődés. Bizonyítja ezt az is, hogy Robinson könyve után egy évvel megjelent egy másik kötet is hasonló közegben vált best sellerré, sőt: kifejezetten a fiatalokat megszólító film is készült belőle. Andreas Malm Hogyan robbantsunk fel egy csővezetéket: Tanuljunk meg harcolni egy lángoló világban című kötete pedig nem kevesebbet állít, minthogy az emberiség történetében a tulajdonpusztítás és az erőszak stratégiai elfogadása volt az egyetlen út a forradalmi változáshoz.

Bukott a Disney, a Gucci, a Netflix és a Shell is

Szabó M. István