Elektromos motor teszt: Super Soco TC Wanderer
A szeptemberi indiánnyár és az azzal járó enyhe, száraz idő szerencsére elnyújtotta a motoros szezont is, így alig, hogy visszavittük a BMW futurisztikus nagytestű robogóját, a CE-04-et, máris átültünk a SUPER SOCO egyik nagyvárosi üdvöskéjére. A TC Wanderer nem egy erőgép, de nem is akar az lenni. Remekül ötvözi a modern technológiát a klasszikus elemekkel. Fürge, csendes, egyszerű, takarékos, jól néz ki, de a legszimpatikusabb jellemzője, hogy egyáltalán nem akar több lenni, mint amire kitalálták.
Külső
Első ránézésre az az érzése támad az embernek, mintha a Wanderer egy modern sportgép és egy klasszikus caffe racer házasságából született szerelemgyerek lenne. Ezt erősítette a tesztmotor színe is, ami Khaki Yellow fantázianévre hallgat és kifejezetten jól áll a motornak. A fényezés stílusa nagyon hasonlít a mostanában az autóknál is egyre divatosabb pasztellszerű fogpasztás-tubus színekre, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy igénytelen lenne. Sőt! Kifejezetten szépen kidolgozott, kissé gyöngyház-szerű részleteket is tartalmaz.
A stílushoz remekül passzol a barna, szteppelt bőrülés, ami elsőre kényelmesnek tűnik. Bár méreteit tekintve kétszemélyesnek látszik, itthon a Wanderer alapból segédmotor-kerékpárnak minősül, így csak egy ember fog ülni rajta. Az ülés hátsó részén találunk egy színazonos felvarrt bőr fület, ami – elsőre talán fura módon – nem arra való, hogy dolgokat szorítson az üléshez szállításkor, hanem fogantyúként funkcionál. Segítségével bátran rángathatjuk a motort, ha kikapcsolt állapotban szeretnék tologatni előre-hátra.
A motor két nagy, szintén klasszikus formájú, könnyen állítható, kerek visszapillantó tükröt kapott, amit gyorsan meg lehet szokni. Szerencsére a rögzítésük tökéletesen eltalált, ami jó, mert ez gyenge pont szokott lenni a városi motorokon. Kellően szorosak ahhoz, hogy a rossz úton se állítódjanak el a rázkódástól, ugyanakkor egy kézzel is kellően könnyedén állíthatunk rajtuk megszorulás nélkül, akár motorozás közben is. A karok túlnyúlása nem kifejezetten nagy, ami miatt – szinte már menetrendszerűen – ezen a motoron is ide-oda kell mozogni a teljes hátralátáshoz.
A plexi szinte említésre sem méltó. Bár szerencsére ide is tettek valamennyi energiát a mérnökök, hiszen szépen formatervezett, de sok szélvédelmet nem szabad várni tőle. Arra ugyanakkor tökéletes, hogy megvédje a mögötte található szintén klasszikus formájú, fehér LED háttérvilágítással szerelt, félig digitális műszeregységet.
Szemből feltűnő a motor lámpája, ami akár 30 méterre is tökéletesen világít. Természetesen ennek a stílusa is jól ötvözi a modern és a klasszikus jegyeket. A motor összes lámpája (első, hátsó és az indexek is) kiváló fényerejű LED-ekkel van szerelve. A fényszóróra sem lehet panasz. Bár alapvetően városi környezetben ritkán találkozunk extrém sötétséggel, ha valaki mégis kikeveredik a motorral országútra, például elővárosi ingázás esetén, akkor sem kell tartania a félhomálytól, mert mindent látni fog és látható is lesz.
A motor elől-hátul 17 colos kerekeket kapott, fekete felnikkel. Ez tisztességes méretnek felel meg, ami magabiztosabb és biztonságosabb futást eredményez. A tesztmotoron a gyári gumik mélyen, már-már szinte terepesen barázdáltak, így sima aszfalton és nedves, kissé poros úton is jól tapadnak. A gumi méret elől 100/80-as, hátul viszont jóval szélesebb (120/80), ami nagyon jól áll a motornak, de nyilván nem ez volt a fő szempont, hanem a felnibe szerelt agymotor miatt nem is fért volna el a keskenyebb méret.
A kormányrúdnak kissé csopperes a kialakítása. A magasságom miatt nekem ez tetszett. Kellően széles, illik a motorhoz, de ugyanakkor még kényelmesen el lehet vele lavírozni a sorok között a dugóban. A kezelőszervek elhelyezkedése klasszikus. Bal oldalon találjuk a tompított lámpa, valamint a fényszóró kapcsolóját. Alatta az indexet, aminek sajnos a minősége nem méltó a motorhoz. Egyrészt nincs középső nyomófunkciója, vagyis minden alkalommal bajlódnunk kell azzal, hogy a kanyarodás befejeztével visszafelé is eltoljuk a kapcsolót, másrészt kevés visszajelzést ad, így kesztyűben nehéz érezni, hogy éppen középállásban van, vagy már túltoltuk és a másik irányba indexelünk feleslegesen. Ez túl sok figyelmet köt le a városban, ahol egyébként is sokat kell használnunk az irányjelzőt. Bal oldalon alul van még a duda nyomókapcsolója.
Jobb oldalon felül az elakadásjelzőt találjuk, alatta a szokásos 1-3 állás között kapcsolható módválasztót, valamint piros színben az indítókapcsolót. A kormányrúd dőlésszöge a középső csavarok lazításával állítható, így a hosszabb, vagy rövidebb karú motorosok is könnyen megtalálják a megfelelő beállítást.
A TC Wanderer kijelzője egészen pofásra sikerült. Igényesen kombinálták a klasszikus, analóg műszereket a digitális technikával. A kör alakú, osztott műszer bal oldalán analóg mutató segítségével mérföldben és km/h-ban is láthatjuk a sebességet. A kijelző jobb oldalán pedig egy grafikus LCD kijelzőn kapjuk meg a kötelező információkat. A horizontálisan is osztott mini kijelző felső részén a kiválasztott mód és a megtehető hatótáv, az alsó részen pedig a km számláló jelenik meg. Ezen kívül külön-külön látjuk a két akkumulátor hőmérsékleti- és töltöttségi adatait. A kijelzőnek remek a kontrasztja és a fényereje. Bekapcsoláskor pedig kellemes hangokat ad ki és autókat megszégyenítő egérmozit is kapunk a gyárban beprogramozott fényjáték és az analóg mutató közös táncának köszönhetően.
Technikai paraméterek:
| Méretek (H,SZ,M) | 1984 × 788 × 1097 mm |
| Legnagyobb sebesség | 75 km/h |
| Akkumulátor | Automotive Grade Power Soft Pack Lithium Battery |
| Akku kapacitás | 32 Ah |
| Töltőáram | 10 A |
| Motorvezérlés | FOC controller |
| Maximális terhelés | 160 kg |
| Első villaszög | 25° |
| Kormányszög | 40° |
| Tengelytáv | 1325 mm |
| Műszerfal | LCD kijelző, analóg sebességmérővel |
| Műszerfal színe | Pure White |
| Műszerfal fényerő | Adaptív |
| Hatótáv | 120 km (45 km/h) dupla akkumulátor esetén |
Motor és teljesítmény
A TC Wanderer a hátsó kerékbe integrált FOC vezérlésű agymotorral rendelkezik. Ez a 3. generációs vektorvezérlő javítja az elektromos hajtásrendszer teljesítménypotenciálját, aminek köszönhetően gyorsabb és egyenletesebb a motor gyorsulása.
A gyakorlatban egyébként tényleg egyenletesen adja le a teljesítményt, mindhárom elérhető üzemmódban. Ami viszont személy szerint engem nagyon zavart az a megindulás. Talán a FOC vezérlésnek köszönhetően a gyorsulása annyira egyenletes, hogy nem számíthatunk repülő rajtra még nyélgáz-adáskor sem. Városi használat során ezt leginkább a lámpáknál lehet érezni. Elinduláskor minden alkalommal a tükröt néztem, hogy vajon nekem jönnek-e hátulról, mert az első 1-2 mp-ben, illetve, amíg a motor el nem éri a körülbelül 15-18 km/h-s sebességet szinte olyan érzésünk van, mintha állnánk. Utána viszont már érezhetően előnyként jelentkezik az egyenletes nyomatékleadás, de lámpás induláskor minden alkalommal azt éreztem, hogy pár másodpercig feltartom a mögöttem állókat.
A legjobban egyébként 50 km/h-s sebesség környékén érzi magát a motor. Itt még van annyi tartalék a 3-as üzemmódban, hogy egyenletesen tovább gyorsul, így 45-60 km/h között lendületesen lehet közlekedni vele. Papíron a rendelkezésünkre álló maximális nyomaték 180 Nm, de ez a vezérlés miatt nem úgy épül fel, mint a villanyautókban, így itt nem kell attól tartani, hogy egy óvatlan mozdulatnak köszönhetően a motor kirepül alólunk. Bevallom, a jelzőlámpás rajt tapasztalatai ellenére én ezt egy sokkal egészségesebb és biztonságosabb dolognak tartom, mint az eszement gyorsulást egy ekkora méretű közlekedési eszközön.
Rekuperáció nem áll rendelkezésünkre, így fejben arra kell beállni, hogy előrelátóak vagyunk az úton és a lámpák felé közeledve, amikor lehet elvesszük a gázt. A motor nagyon szépen „kilebeg”, és mivel csekély a légellenállása alig veszítünk lendületet, tehát spórolhatunk az árammal, hiszen nem kell újra alacsony tempóról felgyorsulni. Ez a stílus jól jöhet ott, ahol a felhasználó érzi, vagy ismeri a lámpákat a közlekedési útvonalán, így a lehető legtöbb esetben úgy érkezhet meg a kocsisor elejére, hogy a sebesség nem esik vissza 10 km/h alá. Ha ez sikerül, akkor újra lehet húzni neki és így tényleg egészen dinamikusan használható a mindössze 2,5 kW-s motor.
Akkumulátor
A motorhoz alapból egy darab 60 V-os 32 Ah-s akkumulátor jár, de ezt akár meg is duplázhatjuk egy kiegészítő cella megvásárlásával és beépítésével. A Super Soco magyarországi forgalmazója eleve így is kínálja az érdeklődőknek. Az akkumulátorok a hagyományos motorok számára kialakított üzemanyagtank helyén vannak beépítve és nagyon passzentosak. Szinte milliméter pontosan illeszkednek annak érdekében, hogy menet közben ne mozduljanak el a helyükről. Felettük egy kis tároló részt alakítottak ki, ami éppen arra elég, hogy eltegyük a pénztárcánkat, kulcsunkat, telefonunkat és egy kisebb táskát. A kialakításnak köszönhetően a motor súlypontja kissé magasra került.
A háromkomponensű, méhsejtes szerkezetű Lítium akkumulátorok burkolatát magas nyomáson öntik alumínium ötvözetből és robbanásbiztos szelepekkel vannak ellátva. Üzemi hőmérsékletük -20 és +60 Celsius fok között mozog. A gyár által megadott 120 km-es hatótávot 45 km/h-s sebességnél tesztelték. A saját 5 napos tapasztalatom szerint ezt a motor minden körülmények között tudja, ami nagyon jó hír. A motort Budapest és Halásztelek közötti ingázásra használtam, vagyis nagyobb részt országúton mentem vele maximális sebességgel és így is tudta a kiírt hatótávot. Bár a kijelző nem mutatja a fogyasztást, a megtett útból és a kiírt, várható hatótávból egyértelműen látszott, hogy az akkuk minden km-en éppen 1 km-t merülnek. Ez nagymértékben tervezhetővé teszi a használatot. A motor egyébként egyszerre csak egy akkumulátort használ, ugyanakkor az akkumenedzsment gondoskodik arról, hogy a két akku tökéletesen egyszerre merüljön. Először 1% fogy az egyik, majd 1% a másik cellából. Töltésnél viszont először teljesen feltölti az egyiket, majd csak ezt követően kezdi tölteni a másikat.
Töltés
A teljesen lemerült akkumulátorok feltöltése egyenként 3,5 órát vesz igénybe. Vagyis, ha két akkumulátorral használjuk a Wanderert és csak az aznap elhasznált kilométereket töltjük vissza, akkor nem kell aggódnunk amiatt, hogy egy éjszaka alatt teljesen feltöltődik. Az akkumulátorokat akár ki is vehetjük. Sőt! A belső rész kialakítását úgy oldották meg, hogy amennyiben elegendő számunkra az egyik akkumulátor, akkor a mellette lévő üres helyen egy egész nagy, plusz tárlóhelyünk jön létre, ahová akár a töltőt is betehetjük.
A Wanderer külső akkumulátortöltője egészen brutális súlyú és méretű. Kell is neki a hűtés, mert egyenáramon ad le közel 70 V-on 10 A-t. Ha nincs kedvünk, vagy szükségünk arra, hogy kivegyük a cellákat, akkor a motor oldalán elhelyezett, csapófedéllel védett külső csatlakozón keresztül is feltölthetjük. A csatlakozók masszívak és jól reteszelnek. Az akkumulátorokon egy praktikus tesztert is találunk, ami akkor lehet érdekes, ha irodában, lakásban, vagy beltérben a motorból kiszerelve töltjük őket. Ezzel vizuálisan is ellenőrizhetjük az aktuális töltöttségi állapotot.
Használat
Elsőre nagyon furcsa volt felülni a motorra és elindulni vele a városban. Valahogy olyan érzésem volt, mintha előttem már nem lenne semmi. Mintha én lennék a motor eleje. Az akkumulátorok elhelyezkedésének köszönhetően magas súlypont viszont hagyományos motoros érzést biztosít manőverezéskor. Félreértés ne essék, ez a motor nem nehéz, de az általában alacsonyra beépített akkumulátoros robogókkal, vagy akár az egyébként komoly súlyú BMW CE04-es teljesen más volt manőverezni. Érdekes érzés, hogy alacsony sebességnél a magas súlypont miatt érezni, hogy tényleg egy motoron ülünk, ugyanakkor ez az érzés 45 km/h felett teljesen eltűnik. Olyannyira, hogy a motor nagyon alacsony légellenállása és alapvetően kis súlya miatt ennél a sebességnél már inkább azt éreztem, hogy egy nagyon gyors kerékpáron ülök. Nem mondom, hogy nem éreztem magam biztonságban, de eltűnt alólam a tömegérzet, ami egyrészt meghozza a sebességérzetet, másrészt odafigyelést igényel kanyarodásnál, mert az egész motor ilyenkor ehhez a sebességhez már túl könnyűnek tűnik.
A TC Wanderer végsebessége 70 km/h. Ezt az én 82 kilómmal tudta is, bár általában 65-68 km/h-nál állt meg a mutató és ott is maradt amíg húztam a gázkart. A végsebességet egyenletesen tartja egyenes úton, enyhe emelkedőn, esőben, vagy éppen nagyobb terhelés alatt is. A katalógus adatok szerint a motor 150 kg-ig terhelhető. Szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de egy hirtelen ötlettől vezérelve kipróbáltam mi történik, ha magam mögé ültetek egy 50 kilós utast. Azt kell mondjam, hogy az eredmény nagyon meglepett. Sem a gyorsulás, sem a dinamika, sem a végsebesség nem változott! Ez arra enged következtetni, hogy az általam tapasztalt gyorsulást, menetdinamikát, vagy végsebességet akár egy bőven 100 kg feletti motoros is megkapja a Wanderertől. Hogy ez is a FOC vezérlésnek köszönhető-e az rejtély, mindenesetre ezért nagy plusz pont jár a gyártónak!
A motort a gyári távirányítójával tudjuk ki-be kapcsolni, valamint így tudjuk aktiválni a gyári eltolás gátlót és a riasztót. Utóbbinak kellemes hangja van és inkább csak figyelmeztetésre szolgál. Az eltolás gátló abban segít, hogy pár cm eltolás után az agymotorban befognak a mágnesek, így a motort nem lehet se előre, se hátra eltolni. A fizikai kulcs mindössze arra szolgál, hogy az ülés előtti akkumulátort is tartalmazó tároló fedelét nyissuk, vagy az ülést tudjuk tisztításhoz lepattintani a helyéről. Sajnos a távirányítóban kissé gyenge a rádióadó. Nekem teljesen új elemmel is csak közvetlen közelről működött. Ez zavaró volt akkor, amikor úgy szálltam le, hogy a motort csak parkoló módba tettem, de nem kapcsoltam ki teljesen. A Key Less Go funkciónak az volna a célja, hogy a kulcsot ne kelljen elővenni, viszont nálam többször előfordult, hogy – bár a kulcs a kabátzsebemben volt – mégsem tudtam újra aktiválni, hogy elinduljak vele. Ilyenkor elő kellett bányásznom a kulcsot, amihez le kellett vennem a kesztyűt és a kijelzőhöz tartva ki-be kapcsolni az egészet. Ez nagyon bosszantó tud lenni. Ráadásul érdemes arra is figyelni, hogy a fizikai kulcsot és ezzel a távirányítót ne hagyjuk a zárban, ha valamit ki kell kapnunk a tárolóból, mert a kulcs helye a motor oldalán van, így menet közben nincs szem előtt.
Összességében a Super Soco 2021-ben a TC Wandererrel egy remek megjelenésű, egyszerű felépítésű, hatékony, cafe racer stílusú városi kismotort rakott össze, ami kiváló alternatívája lehet a városban szaladgáló, hagyományos, ám arányaiban magas szennyezést produkáló társainak. Az opcionálisan rendelhető plusz akkumulátorral már a 120 km-es hatótáv is teljesen élhető, akár elővárosi ingázáshoz is ajánlott. A nagyvárosi sebességtartományban dinamikusan, csendesen és a nagy kerekeknek köszönhetően biztonságosan lehet vele közlekedni úgy, hogy bőven van benne tartalék ha előznünk kell. A sorok között simán elfér, kényelmes az ülése és egészen nagy tárolót kínál. Akinek tetszik ez a formavilág és közelebbről megnézi igényesen kidolgozott részleteket talál rajta még több nap használat után is. A négyféle színváltozatban rendelhető motor 1 649 000 forintos induló ára pedig nem tűnik manapság elrugaszkodottnak ebben a kategóriában.
