Végre egy kis kihívás: TC E-TAP2 harmadik nap
Egy dolgot rögtön az elején szeretnék tisztázni: nem, a villanyautók mellé nem szükséges egy hagyományos kísérő autót is vinni. Nincs ugyanis szükség arra, hogy vontatással töltsük az akkumulátort, hiszen az elektromos autók bármelyik konnektorból feltölthetők.
Mintha csak olvasták volna a TC szerkesztőségében a tegnapi panaszáradatom, mára egy kicsit érdekesebb útvonalat állítottak össze a villanyautós kommandónak. Bemelegítésként Győrből kellett megállás nélkül időre eljussanak Zalakarosra, ahol az út következő szakaszára kaptak iránymutatást. A nagyjából 150 km-es táv pont az, amit ilyen őszi időben jól meg lehet csinálni a Soul EV-vel, és Zoliék nem is vallottak szégyent. Sőt, még 20 km-re való áram maradt is az autójukban, amikor a szponzoruk ottani szállodájához begurultak. Ez azt jelzi, hogy kezdenek ráérezni a villanyautózás ízére. Ekkor még nyilván azt hitték, hogy a javán már túl vannak, pedig az igazi kihívás csak ezután érkezett: a szállásukat a kollégák nem Zalakarosra, hanem Kalocsára foglalták.
A két település között a legrövidebb ésszerű útvonal 203 km-es, viszont amellett egy árva villámtöltő sem található. Márpedig a fiúk autójának útközben szüksége volt a töltődésre. Ráadásul nem is egyszer, hiszen a Győr-Zalakaros úton megspórolt 20 km sok mindenre nem elég. A Siófoki villámtöltőt is érintő út közel 250 km, ami nem tűnik vészesnek, ha meg tudják tenni a majdnem 100 km-es utat a töltőig.
Az autót a zalakarosi ebéd előtt természetesen feltették tölteni, de abba óránként alig 4%-nyi áram csordogált. Valószínűleg a végtelen hosszúságú hitvány hosszabbító miatt korlátozott le az autó gyári töltője néhány amperre. Ezzel estig is tölthettek volna, akkor sem tudtak volna biztonságosan elindulni a siófoki töltőig. Más megoldást kellett keresni.
Villanyautósként rendkívül lassú töltés észlelésekor azonnal kerestem volna másik konnektort, hiszen 10A-en 2,3 kWh-át, vagyis nagyjából 8-10%-nyi áramot (16-20 km-nyi hatótávot) kellene tudni beletolni az autóba. Másfél óra töltés (kényelmes ebéd és egy kis szieszta) után már lett volna annyi áram az autóban, hogy azzal elérjenek a zalaegerszegi villámtöltőhöz. Ez ugyan nem jó irányban van, de annak az érintésével mégiscsak el lehet jutni Siófokra. Na ez az a kényelmetlen csavar az, ami rávilágít arra, hogy bejárható ugyan az ország, de a ritkás és sokszor ésszerűtlenül telepített töltők miatt gyakran kényszerülnek nagy kerülőkre a villanyautósok. Ha 50-60 km-enként lennének töltők a főbb útvonalak mellett, akkor egyenesen elindulhattak volna Siófok felé is.
De a 4%/óra tempóval a TC csapat a Zalaegerszegi töltőhöz vezető 55 km-es útra sem tudta feltölteni az autót, így másik konnektor keresése helyett sajnos ismét külső segítséghez fordultak: egy másik autóval (talán a kísérő autó) vontatták 10 km-en keresztül a Soul-t, hogy töltsön vissza egy kicsit a maradék 45 km-re. Kár volt ezért a lépésért, mert enélkül tényleg szép nap lehetett volna a mai.
Ma a pontos útvonaltól függően 440-460 km-t mehettek, ami kezd már egész jó lenni, de tudni kell, hogy a Villanyautósok közül néhányan ennél többet is mennek nap mint nap úgy, hogy közben a munkájukat is elvégzik.
Ha a TC szerkesztőség fel szeretné kicsit dobni ezt a túrát, akkor holnap Gyulára foglal asztalt a kollégáknak ebédre, majd valahol Miskolc környékére néz szállást, hogy onnan pénteken még be lehessen járni az EU-s pénzből épült borsodi töltőhálózatot mielőtt visszaérnek Mogyoródra.
(Ennek a cikknek a megjelenésekor a Kia még 63 km-re volt Kalocsától, így csak remélhetem, hogy tényleg el is jutnak oda ma este.)
