Országjárás folytatódik

Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport egyik meghatározó alakja nemrég az első villanyautós túrájáról számolt be, amit rögtön egy másik is követett. Szerencsére arról is részletesen összeírta a tapasztalatait, így egy korábbi tapasztalatokkal nem rendelkező villanyautós szemével ezúttal a nyugati országrészbe juthatunk el. Péterék arra a kérdésre keresték a választ, hogy elegendő-e országjáró kirándulásra, ügyintézésre téli időjárási körülmények között a jelenleg rendelkezésre álló töltő infrastruktúra és egy közepes hatótávolságú villanyautó.

Villanyautóval a nyugati végeken

A Nissan Magyarország jóvoltából egy hétig nálunk volt egy 30 kWh-s Nissan LEAF. Előző cikkünkben a keleti országrészben tett utunkról számoltunk be. A március 15-i hosszú hétvégén érkezett hidegfront járhatatlan hóval szerencsére csak a keleti országrészt borította be, nálunk mindössze 5 centis hóréteg söprésével kezdtük a vasárnapot. Nem adta könnyen magát, masszívan odafagyott a mínusz 4-5 fokban. Irány a Tapolcai-tavasbarlang!

Székesfehérváron csak hétköznap érhetők el a villámtöltők, így Veszprém jöhetett szóba, a PlugShare szerint működik. Budapestet kihagytuk, jobbnak tűnt Etyek, volt egy telefonszám is hozzá. Bejelentkeztem, Bence szeretettel várt minket! Ötven perc múlva ott is voltunk, a címnél, kacskaringós úton vitt a kis utcába a GPS. De hol itt a töltő? Egyszer csak nyílt a kapu és egy fiatalember, integetett, hogy hajtsunk be. A hosszú parasztház tornácán ott figyelt egy villámtöltő! Felette hatalmas napelempark, minden tetőn napelemek. Bemutatkozás után már kávéval kínált, amíg a töltés szépen megindult. Kifaggattuk, hogyan jött ez a töltő telepítési ötlet: a válasz egyszerű, lányainak egy szebb, tisztább jövőt szeretne. Közben megtudtuk a további adatokat is, 21 kW teljesítményűek a jelenleg hadra fogott napelemek, de már a falon lóg egy újabb 21 kW-os inverter további napelemek fogadására. Tavaly július óta 8 megawattórányi áramot tankolt az arra vetődő villanyautósoknak, és kb. nullszaldóra jön ki a rendszer. Közben a hiányzó elektronok megtalálják a helyüket, és elbúcsúztunk vendéglátónktól.

A 811-es út felé indultunk. Így Etyeket elhagyva az ország egyik legszebb platán fasora alatt autózhattunk. Az útvonaltervező szerint még 100 kilométer Veszprém. A hideg miatt a fűtést végig bekapcsolva hagytuk, 16 fokot tartva, és az ülésfűtéssel rásegítettünk. Így nem fáztunk, és nem is fogyasztott túl sokat, az infó képernyőn 0,5 kW fogyasztást jelzett. Várpalota után a 8-as úton azonban alattomos emelkedő kezdődik, hiszen Veszprém 200 méter tengerszint feletti magasságban terül el. Így bizony sokkal gyorsabban fogytak az előre jelzett kilométerek, mint sík úton. Veszprémben könnyen megtaláltuk a töltőt, még bő 40 kilométerünk maradt.

A fél órás töltés alatt meguzsonnázunk, majd folytatjuk utunkat Tapolcára. A 77-es úton ez 48 kilométer. A fagypont körüli hőmérséklet miatt végig fűtöttünk, de gond nélkül ment a táv. A BFNPI tapolcai látogatóközpontjában először földtörténeti előadáson vettünk részt, 3D vetítésekkel fűszerezve, majd jött a csónakázás a földalatti tavakon. Néha olyan szűk a járat, hogy még a fejünket is be kellett húzni, de nagy élmény!

Visszafelé megnéztünk egy régi vízimalmot Kapolcson, és letértünk az útról, leparkoltunk egy kis utcában. Hoppá! Egy nyúl sétáltatta magát a friss hóban, a kilógó zsenge fűszálakat majszolva, és még simogatni is hagyta magát! Ha suhantunk volna egyenest Veszprémnek, ezt a cukiságot bizony kihagytuk volna.

Veszprémbe 45 kilométerrel érkeztünk, pedig fűtöttünk sokat. Gyors töltés 90%-ig, majd irány az M7, Budapest. A Hunyadi János úti MOL villámtöltőt céloztuk meg, ez 117 km-t jelentett. A fűtést most sem úsztuk meg, és alig 30 km maradt a cellákban. A töltő itt kártyával indul, nagyon segítőkész volt a személyzet, látszik, egyelőre számukra is újdonság a helyzet, de lelkesek, hiszen látják, ez a jövő, és ez őket sem mérgezi.

A LEAF hét közben is nagy segítségünkre volt. Hétfőn az irodában gyorsan elintéztük a halaszthatatlan dolgokat, majd felkerekedtünk Veresegyházára egy illegális hulladéklerakást felmérni.. Már tavaly tavasszal is volt egy ilyen ügyünk, az önkormányzat illegálisan kezelt és égetett nagy mennyiségű hulladékot, mérgezve a helyi lakosságot. Bejelentésünk nyomán félmilliós hulladékbírságot és levegőtisztaság-védelmi bírságot szabott ki a környezetvédelmi hatóság, az önkormányzat költhette volna valami jobb célra is az adófizetők pénzét, de legalább a sok éve tartó súlyosan egészségkárosító tevékenységgel felhagytak. A helyszínre most is a helyi lakosok kísértek ki. Felmértük, nagyjából 2000 tonna építési hulladékot raktak le egy mezőgazdasági területre, ami közé némi veszélyes hulladék is keveredett. Ilyenkor a termőtalaj is károsodhat, ezért a talajvédelmi hatóságot is értesítettük..

A következő helyszínünk Csömör volt, ahol viszont nem az önkormányzat a hunyó, sőt, maga a polgármester kért meg, hogy segítsünk kideríteni, melyik cég okozhat alattomos bűzt, amely az egész települést beborítja. Helyi lakosok segítségével eldugott csatornákat és kifolyókat nyomoztunk, úgy tűnik itt néhány cégre szűkül a lehetséges kibocsátók listája. Ez esetben a környezetvédelmi hatóság léphet, hiszen a jogszabály szerint lakosságot zavaró bűz kibocsátása tilos. Hazafelé egy Lidl villámtöltőjét használtuk, 2 perc várakozás után, mert érkezésünkkor épp egy villany BMW-t töltöttek.

Kedden egy sokkal hosszabb út állt előttünk. A fagy jelentősen enyhült, a reggeli deresedést kellemes napsütés enyhítette, így a kabinfűtést már csak néha kapcsoltuk be. 10 körül indultunk útnak. Budapestet elkerülve ismét Bencénél villámtöltöttünk Etyeken, 98%-ig. Innen a 811-es és a 7-es úton mentünk országúti tempóban Siófokig, ahol egy príma önkormányzati villámtöltő várt, jó helyen. A mellette lévő bevásárlóközpont emeletén igazi vidéki helyi menza működik barátságos árakkal, hatalmas adagokkal. Amíg az autó az elektronokat falta, mi a finom ebédünket költöttük el. Még 43 kilométer várt ránk Fonyódig. Ezen a helyszínen már jártunk tavaly, egy madárvédelmi célból kijelölt Natura 2000 természetmegőrzési területre rakták az uniós forrásból finanszírozott vasútépítés sittjét. Ilyet az uniós irányelv természetesen nem enged, ezért kíváncsiak voltunk, hogy a sok hatósági levelezés után mi lett a terület sorsa. A helyszínre érve döbbenten tapasztaltuk, hogy még több sittet raktak le, a változás annyi, hogy elterítették, még nagyobb területen. Előkerült ismét a GPS, körbemértük a terület határait, hogy az unió honlapján lévő térképpel egybevethessük és fényképekkel dokumentáltuk. Minden kétséget kizáróan a védett területen van a hulladék. Hűséges fegyverhordozónk, a Nissan Leaf addig a sitthalmok mellett pihent.

Innen Csopakra kellett átjutnunk egy hasonló esethez, úgy terveztük, Siófokon ismét töltünk 86 kilométer után. Kis késésben voltunk, így Fonyódnál felhajtottunk az M7-re, és 110-es tempóval mentünk Siófokig. Itt jött a hidegzuhany, egy szlovák rendszámú autó állt a töltő előtt, a töltő kibelezve, darabjaira szétszedve az elektronika, két szerelő bütyköli. Szerencsére magyarul is beszéltek, megtudtuk, szoftverrissítés folyik, még jó óra, amíg végeznek a töltő felokosításával.

Nekünk pedig találkozónk volt a helyi segítségünkkel Csopakon és az autópálya meg az emelkedők jelentősen megcsappantották a rendelkezésre álló delejt. Kockáztassunk? Ez még újabb 50 kilométer! Belevágtunk, 85-ös tempóban az országúton és 50-nel a településeken. Bizony, mire átértünk a Balaton túlpartjára, 136 kilométer megtétele után, alig maradt 30 kilométerünk. Házigazdánk konnektorára csatlakoztunk, és terepjáróval mentünk az erdei helyszínre. Itt semmi nem változott tavaly óta, a védett területen, az erdei tisztáson létesített gépműhely, a kétes biztonságú hordókban tárolt használt hidraulikaolaj, limlomok, az illegálisan létesített föld alatti víztartály, az építőanyag halmok maradtak. Csak a hatalmas olajtócsákat nyelte el a védett terület talaja, ami egy szétszedett munkagép alatt fénylett előző helyszínelésünkkor. Ismét dokumentáltuk az egészet, hogy további lépéseket tehessünk az ügyben.

Naplementébe hajlott, mire végeztünk.. Hagytuk még töltőn az autót és megvacsoráztunk egy közeli étteremben, közben megbeszéltük a stratégiát, hogyan szerezzünk érvényt a terület jogszabályban rögzített védelmének, ha erre a hatóságoknál nem nagy a hajlandóság. Biztonságos töltöttségi szinttel indultunk tovább Veszprémnek, ahol a jól ismert villámtöltő várt ránk. A már ismert úton, a kelenföldi MOL töltőt útba ejtve értünk haza.

Szerdán a Magyar Kapcsolt Energia Társaság éves konferenciájára kértek fel pódiumbeszélgetésre, így Balatonfüred volt az úticél. Korán indultunk, hűvös, 5 fok körüli időben, végig fűteni kellett. Az etyeki töltő közbeiktatásával terveztük az utat, innen veszprémi töltést terveztünk röviden, de Bencével elbeszélgettük az időt, így az utóbbi elmaradt.. A 8-as úton kihasználtuk a 110-es sebességhatárt, az alattomos emelkedő falta a kilowattórákat. 110 kilométer után 30 kilométernyi maradvánnyal érkeztünk a szállodába, van egy 230-as csatlakozó aljzatuk balra a mélygarázs bejárata mellett, nem igazán hivatalos a töltés, de kénytelenek voltunk „igénybe venni”, cserébe emeltük a konferenci színvonalát… 🙂 . Ez bizony jól jött, Veszprémnek vissza, hegyre fel már kevés lett volna a szufla a villámtöltőig. Viszont a konferencia sokáig tartott, így majdnem tele lett az akku, hazafelé Veszprémben már nem kellett sokat rátölteni.

Másnap reggel fájó szívvel adtuk vissza a LEAF-et Budaörsön, nagyon megszerettük. Külön kiemelném az alacsony zajt, ami egy jól szigetelt vonathoz hasonlítható, és a tudatot, hogy fékezéskor nem hővé alakul az energia. Ne feledjük, Európában a környezeti okok miatt bekövetkező idő előtti elhalálozásoknál első helyen a légszennyezés szerepel, a második pedig a zaj. A LEAF-nek helyben légszennyezése nincs, de a keltett zaj is lényegesen kevesebb, mint más autóknál.

Villanyautósok