Villanyautóval a keleti végeken

Szinte hihetetlen, de a hazai környezetvédelem egyik legismertebb arca, Lenkei Péter (Levegő Munkacsoport) eddig annak ellenére nem vezetett még elektromos autót, hogy ez a technológia segíthetné a legjobban az emberiséget az általa is vágyott célok elérésében. De ami késik, nem múlik – tartja a mondás, így eljött a napja, hogy Péter is kipróbáljon egy villanyautót. Ahogy az általa írt alábbi beszámolóból is kiderül, kezdőként igazán komoly túrára adták a fejüket.

Villanyautóval a keleti végeken

Országjáró kirándulásra, ügyintézésre elegendő-e a jelenleg rendelkezésre álló töltőinfrastruktúra és egy közepes hatótávolságú villanyautó? Ráadásul téli időjárási körülmények között. Újoncként merészen nekivágtunk.

A Nissan Magyarország jóvoltából egy hétig nálunk volt egy 30 kWh-s Nissan LEAF. A március 15-i hosszú hétvége előtti délelőtt vettük át az autót Budaörsön, feltöltve, hálózati és Type 1-ről Type 2-re átalakító kábellel. Másnap reggelre terveztük az indulást, de szélsőséges téli időjárást jósoltak vasárnapra, különösen az északkeleti országrészbe. Ezért felhívtuk a szállásadót, hogy egy nappal korábban mennénk és jönnénk. Hóláncot nem kaptunk a kocsihoz, nem akartunk kockáztatni. Még sosem vezettem villanyautót, 10 perc gyorstalpaló alatt a legfontosabb dolgokat megjegyeztem és már gördültünk is haza. Az agyváltós biciklim jutott eszembe. Ott tudok ilyen nyomatékkal elindulni álló helyből. Rátaposol a pedálra, és már ki is lőttél, állva hagyod zöld lámpánál az autókat is. Bringánál ez nem tart soká, mert ahogy pakolod felfelé a fokozatokat, elfogy a nyomaték és egy-két másodperc múlva már utol is értek. Na itt nem. Egész nagy sebességnél is megmarad a nagy nyomaték. Persze a sebességhatárokat mindig precízen betartom, száguldozni nem szeretek, de ez az élmény új volt.

Gyorsan összepakoltuk cuccainkat, barlangász felszerelés is került a csomagtartóba és műszerek. Speciális légszennyezettség méréseket is végeztünk útközben, de erről majd egy külön cikkben számolok be. Végül nagyjából egy utasnyi súlytöbblet került a csomagtérbe. Már a delet is jócskán elütötték, mire nekiindultunk. Természetesen előtte igyekeztem a neten fellelhető forrásokból kideríteni, mennyi valós hatótáv várható, hogy ne érjen meglepetés. Eco, B módot kell használni, hogy a leginkább takarékosan menjünk. A másik kulcs a PlugShare alkalmazás, ami mutatja a töltőket. Kilenc fok, nem éppen meleg idő. Rákapcsoltuk az ülés és kormányfűtést, egyelőre elég. A mogyoródi Lukoil benzinkút villámtöltőjénél kicsit várnunk kellett, mert egy másik LEAF-et töltöttek. Az úriember segített is elindítani, ő gyakran jár ide, ingázik Budapestre. Életem első villámtöltése! Nagy méretű konnektor, kattanva reteszel. Félelmetes volt nézni, hogy annyi elektron zúdul a fenekünk alatti cellákba, mint egy utca fogyasztása. Feltankoltuk 97%-ig, közben befűtöttük az utasteret is.

Nekiindultunk. Miskolcig 160 kilométer, ha az autópályán megyünk – ünnep előtt ott úgyis tolongás van – és 130-as tempóval nem érjük el a célt. A régi 3-as viszont szinte teljesen forgalommentes, sőt jó részén felújították, jobb mint az M3. Így Bagnál letértünk és beálltunk 90-es tempóra. Közben egyre hűvösebb lett, besötétedett, időnként be kellett kapcsolni a kabinfűtést. Megtaláltuk az érintőképernyő menüjében a részletes fogyasztási adatokat, kiderült, hogy a fűtés 0,5-1,5 kW-ot eszik. Az akku töltöttséget jelző vonalkák egyre fogytak, de a becsült hatótáv bőven elég. Az emelkedőkön ez ijesztően visszaesett, de a lejtőn ismét nőtt. Végül a miskolci Lukoil villámtöltőt 39 kilométernyi becsült távval értük el. Itt senkire nem kellett várni, és szépen ment a töltés. Kisvártatva megjelent két srác egy Kia Soul-lal, ők is tankolnának. Váltóáramról valami miatt nem ment nekik, de még nem voltak lemerülve, a kölcsön autót próbálgatták. Megegyeztünk, hogy fél óra múlva jöjjenek vissza, addig mi is elmentünk még a közeli boltba pár dologért. Visszaérve 98%-on állt a kocsi, így felfűtöttük alaposan és irány Tornaszentandrás, 61 kilométer, sima ügy! A 27-es út szintén nemrég lett felújítva, kiváló minőségű. Az eső közben rákezdett, és már csak 5 fokot mutatott a hőmérő. Az úton megjelentek a békák. Sok béka. Védett állatot még véletlenül sem lapítunk ki, így kényelmes tempóban kerülgettük az ide-oda ugráló, felfújódva az autót elijeszteni próbáló varangyokat, erdei békákat. Még egy érdekes dologra felfigyeltünk útközben. A LEAF lámpája jó magasan van, és a LED-es világítás, bár piszok erős, nem a szembe jövőt vakítja, határozottan véget ér a fénypászma. Így a békákból sem lett matrica. Tornaszentandrás keskeny bekötőúton érhető el Komjátiból, összeverődött szarvasok ballagtak át az úton és érdeklődve figyelték a csendesen suhanó kocsit. Szállásadónk is érdeklődve nézte az erre ritkán megforduló járművet, ami a konnektorból tankol. Vittünk egy külön konnektorba dugható fogyasztásmérőt, hogy az alapján kifizetjük a fogyasztást. Reggelre szépen fel is töltött teljesen a LEAF.

EZT OLVASTAD MÁR?  Szlovákiai körút Nissan LEAF-fel

A nemzeti ünnep napjára még viszonylag jó időt jósoltak, erősen felhős ég, szemerkélő eső, 8-10 fok. Akkor ma nem a barlangba megyünk, hanem Boldogkő várát nézzük meg! Sosem jártunk még ott, viszont a PlugShare szerint a vár parkolójában van gyorstöltő. Feltétlen meg akartuk nézni a freskófalut, ezért a Rakaca-Abaújlak-Encs útvonalon indultuk, ez lényegesen rövidebb – 67 km – mint ahol az útvonaltervező akart vinni. Bódvalenke után hamar rájöttünk miért, helyenként több volt a kátyú az úton, mint az aszfalt. Viszont nagy táblák hirdették, hogy 2017-18 években felújítják. Bódvalenke szinte minden házán hatalmas freskók díszelegnek, a mélyszegénységben élő falunak talán némi segítség az itt megforduló turista, aki a freskók végett jön erre. Egy praktikus fűzfakosarat mi is vettünk egy idősebb cigány mesterembertől.

Az út Bódvalenke után tényleg nagyon kátyús lett, óvatosan vezettem a gyönyörű Cserehát dombjain át. Jó harmadával csökkent a töltöttség, mire Boldogkőváraljára értünk. A vár parkolójában hatalmas tumultus, természetesen a gyorstöltő előtt is parkoltak. Szerencsénkre épp jött az egyik autó gazdája és átadta a helyet. A töltő kártyával indul, amihez meg kellett mászni a várat, a pénztárnál 1000 forint kaució ellenében adták át a kártyát. Itt vettük először igénybe az átalakító kábelt, a töltőoszlopon Type 2-es csatlakozó, az autón Type 1. Csatlakoztunk, és kártyával indítottuk a töltést. 8,2 kW-tal folytak az elektronok.

A sasbércre települt szépen felújított vár csodálatos, híressége az ólomkatona kiállítás, amely korabeli csatákat ábrázol a honfoglalástól a XX. századig. Egy szinttel lejjebb barack kiállítás látható, mert a gönci barack világhírű, mind gyümölcs, mind pedig párlat formájában. Legalul a tömlöc és kínzókamra várja a horrorra éhes látogatót. Két órát bolyongtunk a vár falai közt, addig az akksi szépen feltöltődött.

Következő úticélunk a Megyer-hegyi Tengerszem volt, 45 kilométer keresztül a Zemplénen, tovább keletnek. Kátyútenger itt is akadt, de csak 2-3 kilométernyi, az viszont lépésben haladva. A Tengerszemhez nem lehet felhajtani, alatta 2 kilométerre egy füves parkolóhelyen hagytuk a LEAF-et. A tó sok dolgos kéz több évszázadnyi verejtékes munkájával keletkezett, a kovával átitatott riolittufából vésővel, kalapáccsal malomköveket faragtak ki, évente akár 400-at is. A szurdokszerű bányát körbe lehet járni, több kilátópontról jól látszanak a hajdani vésőnyomok.

Beesteledett mire visszaértünk az autóhoz és az eső is eleredt. Újabb 77 kilométer várt ránk Miskolcig. Hűvös lett, időnként fűtve 40 kilométer becsült hatótávval értünk az ismerős töltőhöz. Már későre járt, így tényleg csak villámtöltöttünk, a maradékot konnektorból a szálláshelyen.

Pénteken csak egy rövidet kocsikáztunk Jósvafőig (23 km), ahol beöltöztünk barlangász overálba, sisakot húztunk és a műszerrel nekivágtunk a Baradlának. Ez szokásos barlangklimatológiai mérésünk, amelyet kedvtelésből végzünk a tudományos ismeretek gyarapítása végett. Nano méretű légszennyezőkre más még nem vadászott ugyanis a barlangban és érdekes adatmintázat rajzolódik ki a Baradla főágát végigmérve. Eddigi méréseinkből megtudtuk például, hogy akadnak olyan helyek, ahol annyira tiszta a levegő, hogy akár laboratóriumi tisztaszobát is be lehetne rendezni. Más helyeken rejtélyes módon megemelkedik, de még mindig csupán tizede, huszada a felszíninek.

EZT OLVASTAD MÁR?  Új Nissan LEAF: részletes adatok

Aggteleken a mérést a felszínen fejeztük be, majd visszafelé megnéztük a Róka-termi-ágat. Ez egy nagyközönség számára nem látogatható, de cseppkőképződményekben és őskori leletekben gazdag terem és szűk patakos járat. Folytattuk a mérést ismét a barlang főágában, át Jósvafőig. Éhesen estünk be a Tengerszem Hotel éttermébe, ahol még nem csalódtunk sosem a menüben. Hazafelé ködfoltok és az út szélén sarjadó füvet legelésző szarvasok váltogatták egymást, nem rohantunk, az állatok pedig érdeklődve nézték a csöndesen suhanó járművet. Béka ismét akadt, de nem az úton, hanem a szálláson, a tornácon pöffeszkedett egy barna varangy. Ismét konnektorra dugtuk a kocsit és lefekvés előtt megnéztük a baljós időjárás előrejelzést. Kemény mínuszok, szakadó hó és hófúvás közeleg szombat déltől.

Reggel gyorsan összepakoltunk, és kifizettük a maradék szállásdíjat. Az elfogyasztott 50 kWh áramot megkaptuk ajándékba a házigazdáktól. Hazafelé a fix pontot jelentő miskolci villámtöltő felé vettük az irányt, borsodi kistelepüléseken keresztül vezetett utunk, közben bekapcsoltuk a műszert a helyi légszennyezettség méréséhez. Miskolcra 60% körüli töltöttséggel értünk. Úgy terveztem, hogy északról részben a 25-ös úton kerüljük a Bükköt, Mátrát és rövid gyorstöltéssel Dédestapolcsányban és Pásztón rásegítünk a miskolcon nyert kilowattokra. Dédestapolcsányban jött a hideg zuhany, eltűnt a töltő az autómosó háta mögül. Csak egy szigszalaggal betekert végű vastag kábel lógott ki a földből. Rejtély maradt, hogy mi történt, viszont jeleztük a PlugShare-en, nincs töltő, hogy más ne járjon hasonlóképpen (azóta a térképről is lekerült). Változtattunk az útiterven, Eger felé indultunk, ott sok gyorstöltő van a térkép szerint. Szilvásváradnál már szemerkélt az eső, Egerben 83 kilométerrel a hátunk mögött a Penny Market töltőjére csatlakoztunk. Átsétáltunk a közeli bevásárlóközpontba enni, amikor végeztünk, már sűrű cseppekben hullott, és jelentősen lehűlt a levegő is. Talán 4 fok lehetett. Még kicsit vártunk, hogy legalább 98% töltöttség legyen.

Az autópályát kizártuk, 112 kilométer várt ránk a legzordabb körülmények között. Végig fűteni kellett az utasteret, mert a szakadó eső miatt pillanatok alatt bepárásodott a szélvédő, az eső időnként olyan sűrű havazásba váltott, hogy csak 50-60-nal lehetett haladni. Gödöllőnél megtörtént, amitől féltünk, a kijelzőn először megjelent az alacsony akkumulátor feszültség jelzés, majd a megtehető kilométerek helyett két vonal jelezte, hogy nincs tovább. Félve hajtottunk fel az M3-asra, de tudtam, hogy innen szinte végig lejt az út a Jakabpusztai Lukoil töltőig. Sikerült is befutnunk, a cellákban 6%-nyi energia maradt. Amíg töltöttünk, vastag hólepel alá bújt a LEAF, az utastéri fűtés takarékossága a jó kabin szigetelésen is múlik, a hó sem olvadt le róla. Északkelet-Magyarország kipipálva, hasonló hatótávú villanyautóval bejárható. Tapasztalataink alapján a villanyautózás széndioxid-lábnyomáról külön blogbejegyzésben számoltam be.

Autok:

Elektromos autót használsz?