PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cub21vZGFqYWVjb28uaHUvamFlY29vL21vZGVsbGVrL2phZWNvby01LWV2Lz91dG1fc291cmNlPXZpbGxhbnlhdXRvc29rJnV0bV9tZWRpdW09cmVmZXJyYWwmdXRtX2NhbXBhaWduPWphZWNvbzVldiZ1dG1faWQ9amFlY29vNWV2IiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL3d3dy5vbW9kYWphZWNvby5odS9qYWVjb28vbW9kZWxsZWsvamFlY29vLTUtZXYvP3V0bV9zb3VyY2U9dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX21lZGl1bT1yZWZlcnJhbCZ1dG1fY2FtcGFpZ249amFlY29vNWV2JnV0bV9pZD1qYWVjb281ZXYnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI2LzAzL2xlYWQtamFlY29vLWo1LWV2LW1vYmlsLTIwMjYtMDItMjMuanBnIiBtZWRpYT0iKG1heC13aWR0aDogNzAwcHgpIj48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8wMy9sZWFkLWphZWNvby1qNS1ldi1vNS1ldi1wcGMtMDMtMDItMTMwMC14LTYwMC1kZXNrdG9wLTIwMjYtMDItMjMuanBnIiBtZWRpYT0iKG1pbi13aWR0aDogNzAwcHgpIj48aW1nIHNyYz0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8wMy9sZWFkLWphZWNvby1qNS1ldi1vNS1ldi1wcGMtMDMtMDItMTMwMC14LTYwMC1kZXNrdG9wLTIwMjYtMDItMjMuanBnIiBhbHQ9IiI+PC9waWN0dXJlPjwvYT4=PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cub21vZGFqYWVjb28uaHUvb21vZGEvbW9kZWxsZWsvb21vZGEtNWV2Lz91dG1fc291cmNlPXZpbGxhbnlhdXRvc29rJnV0bV9tZWRpdW09cmVmZXJyYWwmdXRtX2NhbXBhaWduPW9tb2RhNWV2JnV0bV9pZD1vbW9kYTVldiIgb25jbGljaz0iamF2YXNjcmlwdDp3aW5kb3cub3BlbignaHR0cHM6Ly93d3cub21vZGFqYWVjb28uaHUvb21vZGEvbW9kZWxsZWsvb21vZGEtNWV2Lz91dG1fc291cmNlPXZpbGxhbnlhdXRvc29rJnV0bV9tZWRpdW09cmVmZXJyYWwmdXRtX2NhbXBhaWduPW9tb2RhNWV2JnV0bV9pZD1vbW9kYTVldicsICdfYmxhbmsnLCAnbm9vcGVuZXInKTsgcmV0dXJuIGZhbHNlOyI+PHBpY3R1cmU+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjYvMDMvbGVhZC1vbW9kYS1qNS1ldi1vNS1ldi1wcGMtMDMtMDYtNjAwLXgtNTAwLW1vYmlsLmpwZyIgbWVkaWE9IihtYXgtd2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PHNvdXJjZSBzcmNzZXQ9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjYvMDMvbGVhZC1vbW9kYS1qNS1ldi1vNS1ldi1wcGMtMDMtMDUtMTMwMC14LTYwMC1kZXNrdG9wLmpwZyIgbWVkaWE9IihtaW4td2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PGltZyBzcmM9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjYvMDMvbGVhZC1vbW9kYS1qNS1ldi1vNS1ldi1wcGMtMDMtMDUtMTMwMC14LTYwMC1kZXNrdG9wLmpwZyIgYWx0PSIiPjwvcGljdHVyZT48L2E+ Számtalan tevékenységünk során keletkezik hulladékhő, melynek helyben történő felhasználása nemcsak környezetvédelmi, hanem pénzügyi szempontból is ésszerű lehet. Amikor a rendelkezésre álló felesleges hő mennyisége meghaladja a helyi igényeket, gyakran csővezetékeken keresztül juttatják azt el a felhasználás helyére. Előfordulhat azonban, hogy ez sem opció, mert például a kibocsátott hő túl kevés vagy túl alacsony a hőmérséklete. A tél utolsó heteiben egy különleges termék bemutatóján vehettünk részt. A magyarországi vállalatok, a BME és a Pannon Egyetem, illetve a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont egy államilag finanszírozott közös projekt keretében fejlesztette ki és építette meg egy könnyen szállítható hőtároló konténer prototípusát, amelyet a projektzáró rendezvényen mi is megnézhettünk. A berendezés egy több egységből álló, összességében 10 köbméteres tárolórendszer, ami valamivel kevesebb mint 10 tonna fázisváltó hőtároló anyagot tartalmaz. A rendszer feltöltése egy maradványhőt kibocsátó telephelyen (ez jelen esetben a csomagolóanyagokat gyártó Thermofoam Kft. felsőpakonyi üzemének egy csarnoka), míg a kisütése a közeli óvodában történik. Maga a fázisváltó hőtároló a Heatventors Kft. termékének egy szállításra alkalmassá tett változata – az alapjául szolgáló fejlesztést egy tavalyi cikkünkben már bemutattuk. Hogyan működik a fázisváltó hőtároló? Az anyagok egy adott halmazállapotban és adott hőmérsékleten egy adott mennyiségű energiát képesek eltárolni – hogy pontosan mennyit, az anyagfüggő. A hőmérséklet tehát arányos az anyagban megbújó energiával, azonban az anyag jelentős energiát képes az adott fázisában, halmazállapotában is eltárolni. Más szóval: egy anyag halmazállapotának megváltozása önmagában is energiát igényel, vagy energiát szabadít fel – attól függően, hogy milyen irányú a halmazállapot-változás. Nézzünk egy példát. Mondjuk sót hevítünk, azaz folyamatosan energiát adunk át a sónak, amitől annak az energiája növekszik. Amikor a só hőmérséklete eléri az olvadáspontot, akkor egy ideig a hőmérséklete nem változik, csak a halmazállapota, vagyis az energia az olvasztásra fordítódik. Miután elolvad az összes só, újra emelkedni kezd a hőmérséklete. A fázisváltó anyagok tehát definíció szerint olyan energiatároló anyagok, melyek a látens hőt felhasználva nagyobb energiasűrűséggel képesek az energiát tárolni. Egységnyi térfogat esetén a látens hőtárolás segítségével nagyobb energiasűrűséget lehet elérni, mivel nemcsak a fajhő, hanem az olvadás- esetleg párolgáshő is felhasználható a hőátadási folyamatoknál. A 10 tonnás konténer egy közepes szigeteléssel rendelkező családi házat másfél-két napig is el tudna látni fűtéssel. Napi két-három cserével már akár kisebb vállalkozások vagy közintézmények is fűthetőek lennének, állítják a projekt résztvevői. „Fontos, hogy a rendszer felskálázható legyen, pl. egy vasúti tartálykocsiból kiépített mobil hőtárolóval új építésű, jól hőszigetelt lakás esetén 30 lakás napi, vagy kb. 4 lakás heti fűtése oldható meg (utóbbi esetben nagyobb lesz a hőveszteség a hosszabb távú tárolás miatt). Ez méretre egy kis vasútállomás, azaz egy olyan vonalon, ahol nagyobb hőkibocsájtó található, a környék kisebb vasútállomásaihoz egy »hővonat« hordhatná a téli fűtéshez szükséges hőt; hetente fordulna, minden állomáson leakasztaná az új tartályt és felvenné a régit. Három nagy folyami uszállyal – megfelelő hőkibocsájtó, pl. egy olajfinomító esetében – egy kisebb városrész fűtése is megoldható lenne (egy uszály feltöltődne, egy másik kisülne, egy pedig úton lenne a két hely között). Ilyen megoldás lehetne kibocsájtóként a százhalombattai finomító, illetve felhasználóként a Kelenföldi Fűtőmű körzetének egy része, illetve a csepeli területen elhelyezkedő – vagy esetleg a későbbiekben épülő – épületek (mindkettő terület hozzáférhető a Dunáról).” A fentebb említett folyami hőszállításra egyébként már akad példa a világban. Egy London melletti hulladékégető és a tőle 28 km-re lévő távfűtő mű között két folyami bárka ingázik, amelyek 20-20, egyenként 33 köbméteres konténert szállítanak, összesen 600 tonnányi fázisváltó hőtároló anyaggal megpakolva. Nagy előnye a módszernek, hogy a hőtároló konténerek a teljes folyamat során a bárkán maradnak. A hulladékégetőben és a hőleadás helyszínén a partot a bárkán lévő konténerekkel egy-egy vízvezeték köti össze, amely egy belső hőcserélőn keresztül adja át, illetve vonja el a hőt. Egy feltöltés mintegy 120 MWh-t jelent, amit a hulladékégető egyébként nem hasznosított hője biztosít. A projekt részeként azt is demonstrálták, hogy amennyiben a maradványhő hőmérséklete a megfelelő tartományba esik (60-80 Celsius-fok), a hőkonténer hője egy abszorpciós hűtőberendezéssel akár hűtésre is használható lenne a nyári időszakban, ami sokat javíthat a napkollektorok kihasználtságán is. Én a magam részéről, bizonyos speciális eseteket leszámítva, sem a módszer pénzügyi életképességéről, sem a skálázhatóságáról nem vagyok meggyőződve, a helyhez kötött hőtárolást ugyanakkor egy nagyon hasznos, a zöld átállás szempontjából döntő fontosságú technológiának tartom. Ipari hőtárolás: egy pofonegyszerű megoldás a megújuló energia problémáira dr. Papp László (Sol Invictus)Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
