PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS9yb3ZpZGVuLzIyNzc2NV9iOTBkNWJhZDkwIiBvbmNsaWNrPSJqYXZhc2NyaXB0OndpbmRvdy5vcGVuKCdodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3JvdmlkZW4vMjI3NzY1X2I5MGQ1YmFkOTAnLCAnX2JsYW5rJywgJ25vb3BlbmVyJyk7IHJldHVybiBmYWxzZTsiPjxwaWN0dXJlPjxzb3VyY2Ugc3Jjc2V0PSJodHRwczovL3ZpbGxhbnlhdXRvc29rLmh1L3dwLWNvbnRlbnQvdXBsb2Fkcy8yMDI2LzA5L3ZvbHZvLWV4NjAtYmFubmVyLWxlYWQtc2lkZS1tb2JpbC0zMDB4MjUwLTIwMjYtMDkuanBnIiBtZWRpYT0iKG1heC13aWR0aDogNzAwcHgpIj48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8wOS92b2x2by1leDYwLWJhbm5lci02NTB4MzAwLWxlYWQtZGVza3RvcC0yMDI2LTA5LmpwZyIgbWVkaWE9IihtaW4td2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PGltZyBzcmM9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjYvMDkvdm9sdm8tZXg2MC1iYW5uZXItNjUweDMwMC1sZWFkLWRlc2t0b3AtMjAyNi0wOS5qcGciIGFsdD0iIj48L3BpY3R1cmU+PC9hPjxJRlJBTUUgU1JDPSJodHRwczovL2FkLmRvdWJsZWNsaWNrLm5ldC9kZG0vdHJhY2tpbXBpL045MDA0NDUuMTU2OTU5UElYSU5GTy5IVS9CMzY2MzA3MTYuNDU1NjIwODY3O2RjX3Rya19haWQ9NjQ5OTE5MzcyO2RjX3Rya19jaWQ9MjYzNzYwMjI4O29yZD1bdGltZXN0YW1wXTtkY19sYXQ9O2RjX3JkaWQ9O3RhZ19mb3JfY2hpbGRfZGlyZWN0ZWRfdHJlYXRtZW50PTt0ZnVhPTtnZHByPSR7R0RQUn07Z2Rwcl9jb25zZW50PSR7R0RQUl9DT05TRU5UXzc1NX07bHRkPTtkY190ZHY9MT8iIFdJRFRIPTEgSEVJR0hUPTEgTUFSR0lOV0lEVEg9MCBNQVJHSU5IRUlHSFQ9MCBIU1BBQ0U9MCBWU1BBQ0U9MCBGUkFNRUJPUkRFUj0wIFNDUk9MTElORz1ubyBCT1JERVJDT0xPUj0nIzAwMDAwMCc+PC9JRlJBTUU+ Elon Musktól mostanra már megszokhattuk, hogy megosztó megnyilvánulásokat tesz vagy őrülten hangzó dolgokat mond, így már nagyon meg sem lepődtünk rajta, amikor nemrégiben azzal borzolta a kedélyeket, hogy a geomérnökség mellett foglalt állást az X-en közzétett posztjában. A Tesla és SpaceX vezére egy augusztus 30-i tweetjében arról elmélkedett, hogy nagyjából 100 millió évente történik egy-egy rendkívül súlyos kihalási esemény, amitől az sem menthet meg minket, ha átállunk a tiszta energiaforrások használatára. Musk szerint a Föld hőmérsékletét szabályozó műholdakra és masszív geomérnökségre lesz szükség, különben „game over”. A gondolatmenetét azzal folytatta, hogy az intelligens műholdak, amelyeket a Holdon található elektromágneses tömeggyorsítók segítségével a Föld–Nap Lagrange-pontokba lőnek ki, körülbelül 1 milliárd évre megoldhatják a globális felmelegedés problémáját. Végül azt is megjegyezte, hogy gyorsan kell cselekednünk, ha továbbra is ott szeretnénk élni, ahol ma a tengerpartok húzódnak. Úgy véli, hogy körülbelül 50 évünk van arra, hogy lépéseket tegyünk, ami bőven elegendő időnek kell lennie ahhoz, hogy a műholdak megoldják a felmelegedés problémáját. Extremely severe extinction events happen every 100M years or so and just switching to sustainable energy will not be enough to stop them. Space satellites to control temperature and massive geo-engineering will be needed or it will be game over. https://t.co/y4QwutjXce https://t.co/2DOLndts8I — Elon Musk (@elonmusk) August 30, 2026 Musk már egy tavalyi tweetjében is érintette a témát, akkor azt írta, hogy egy nagy, napenergiával működtetett AI-műholdkonstelláció képes lenne megakadályozni a globális felmelegedést azáltal, hogy apró módosításokat hajtana végre a Földre érkező napenergia mennyiségében. A napsugárzás módosítása (angol rövidítése után: SRM) a geomérnökség azon ága, amely a Földet érő napsugárzás egy részének visszaverésével vagy eltérítésével próbálná mérsékelni a globális felmelegedést. Ilyen lehet például a fényvisszaverő részecskék juttatása a sztratoszférába vagy – a Musk általt favorizált formában – egy űrbeli napárnyékoló rendszer. Kép: Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal Pro és kontra A klímamodellek szerint az SRM megfelelően alkalmazva mérsékelhetné nemcsak az átlaghőmérsékletet, hanem egyes szélsőséges hőmérsékleti eseményeket és bizonyos klímakockázatokat is. A National Academies ezért arra jutott, hogy tudományosan indokolt vizsgálni, vajon az SRM képes-e csökkenteni a klímaváltozás legnagyobb veszélyeit. Ez különösen akkor válik erős érvvé, ha a kibocsátáscsökkentés túl lassú. Ha a világ például átmenetileg jóval 2 °C fölé kerülne, az SRM elméletileg egyfajta „vészfékként” használható lenne addig, amíg a kibocsátások lecsökkennek és a CO₂-eltávolítás elkezdi visszahúzni a légköri koncentrációt. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) is elsősorban ebben az összefüggésben tárgyalja a kérdést: potenciális és ideiglenes vészhelyzeti megoldás a dekarbonizációt kiegészítve. Van továbbá egy kevésbé intuitív érv is mellette: a semmittevés is kockázatos klímakísérlet. Már most jelentősen megváltoztatjuk a légkör összetételét, ezért az SRM kockázatait nem egy hipotetikus „érintetlen Földhöz”, hanem a felmelegedő Föld várható káraihoz kellene hasonlítani. Egy jól megvalósított SRM-rendszer összességében kisebb kockázatot jelenthet, mint például 3 °C felmelegedés. A tudományos közösség részéről az egyik legfontosabb kifogás az SRM ellen, hogy az nem fordítja vissza a klímaváltozást, csak annak egyik tünetét kezeli. Nem távolítja el a CO₂-t a légkörből. Így például az óceánok savasodása folytatódna, miközben a felszíni hőmérsékletet mesterségesen alacsonyabban tartanánk. Ezért szinte minden komoly tudományos értékelés hangsúlyozza, hogy az SRM nem helyettesítheti az emissziócsökkentést. A második nagy probléma, hogy a klímarendszert nem lehet egyszerű termosztátként kezelni. Ha a globális átlaghőmérsékletet sikerülne is visszaállítani egy korábbi szintre, a regionális klíma nem feltétlenül állna vissza. Megváltozhatnak a csapadékmintázatok, a monszunok, a vízkörforgás és a légköri cirkuláció. Az egyik régiónak kedvező hőmérsékleti vagy csapadékváltozás máshol káros lehet. Ha például egy monszun gyengülne, az érintett országok könnyen azt állíthatnák, hogy egy másik állam geomérnöki programja okozta, miközben az ok-okozati kapcsolat bizonyítása is rendkívül nehéz lenne. Különösen problémás az úgynevezett termination shock. Ha az emberiség évtizedeken keresztül SRM-mel ellensúlyozná a felmelegedés hatását, miközben a légköri CO₂ magas marad, majd a rendszer hirtelen leállna, a hőmérséklet rendkívül gyorsan megugrana. Az akadályok is orbitálisak Az elméleti kifogások mellett vannak jogi, politikai és pénzügyi jellegű nehézségek is. A legfőbb kérdés, hogy ki és milyen felhatalmazás alapján lenne jogosult beavatkozni a globális éghajlat működésébe. De annak meghatározása is nehéz ügy lenne, hogy ez a beavatkozás milyen mértékű és irányú legyen. Persze Musk elképzelésének támogatói ezekre az aggályokra joggal válaszolhatják azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásával már most is egy nagyszabású, egyértelmű jogalap nélküli geomérnökösködést hajtunk végre, ráadásul a rossz irányba. A fentebbi tudományos, illetve politikai jellegű kérdéseket egyelőre azonban zárójelbe teszi, hogy senki sem lenne hajlandó megfinanszírozni a projektet. Ám itt jön a képbe az, amit néhány vállalat, köztük a SpaceX is tervez: nagyszámú napelemes AI-műhold föld körüli pályára állítása. Ha az orbitális AI-infrastruktúra valóban olyan nagyságrendűvé válik, ahogy azt a SpaceX elképzeli, az megteremtheti egy későbbi űrbeli napárnyékoló rendszer technológiai és ipari hátterét. A Musk elképzeléséhez leginkább szóba jövő L1 Lagrange-pont 5 fénymásodpercre van a Földtől, így egy ottani AI-klaszter a látencia miatt csapnivalóan lassú chatbot lenne, ám a Földdel kevés kommunikációt igénylő számítási feladatokra, pl. batch inference-re alkalmas volna. A klasztert ki lehetne egészíteni rendkívül vékony, kis tömegű optikai membránokkal (solar sail), amelyek eltérítik, visszaverik vagy részben kitakarják a napsugárzást – Roger Angel ismert 2006-os koncepciója például apró, áttetsző vitorlákkal számolt, amelyek a beérkező fényt kis szögben eltérítenék. Ez némi leegyszerűsítéssel élve lényegében azt jelentené, hogy ugyanaz az űrbéli AI-klaszter oldhatná meg a globális felmelegedés problémáját és találhatna gyógymódot a rákra. Az exponenciális technológiai fejlődés miatt a projektnek valószínűleg nem lenne a maihoz fogható mértékű műszaki és pénzügyi akadálya az említett 50 éves időtávon belül, a politikai kérdések azonban már keményebb diónak bizonyulhatnak, mivel a közvélemény erős ellenérzéssel viseltetik a geomérnöki megoldásokkal szemben. Az emberek által elfogadhatónak tartott eszközök körét jelölő Overton-ablak azonban gyorsan el tud tolódni, ha az életünk múlik rajta. A Google mesterterve: föld körüli pályán keringő adatközpontok és űrlézer dr. Papp László (Sol Invictus)Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!
Kilencórás gyártás, 18 ezer euró alatti ár és a román szürkeimport: Párizsban kérdeztük a Dacia értékesítési igazgatóját
