Így hasznosíthatják újra az elektromos autók akkumulátorait
A lítium-ion akkumulátort használó elektromos járművek terjedésével egyre sürgetőbb kérdés, hogy mit kezdjünk a közlekedési szektorban már használhatatlannak bizonyuló energiatároló alkatrészekkel, hogy azok a lehető legkisebb környezeti hatásért legyenek felelősek. Szerencsére mostanra jól bevált módszer, hogy azok a használt akkumulátorok, melyeknek lecsökkent kapacitásuk okán nincs helyük többé a villanyautókban, egy ipari energiatárolóban kapnak második lehetőséget az életre, ahol megújuló energiát termelő berendezésekhez kapcsolva segítenek tiszta elektromosságot juttatni a hálózatba. Az újrahasználatnak számos más kreatív módja is létezik, aminek csak a fantáziánk szabhat határt (mint például az utcai lámpák táplálása a Nissan által), ám előbb-utóbb mindig el fog jönni az idő, amikor már sehol sem tudjuk tovább alkalmazni az aksit. A zárt, hulladékmentes gazdaságra törekedve ilyenkor az újrahasznosítás a következő lépés, ami sokak állítása ellenére egyáltalán nem egy bonyolult, megoldatlan probléma, a hangsúly sokkal inkább a folyamat gazdaságosságán van.
Most a Michigan Technological University néhány vegyészmérnök hallgatója azt állítja, hogy talált egy rendkívül egyszerű és olcsó módszert az akkumulátorok újrahasznosítására. Az egyszerűség abban rejlik, hogy a tanulmány szerzői nem egy új technológia kifejlesztésében látták a megoldás kulcsát, hanem inkább a múltban használatos műszaki tudomány felé fordultak, felfedezve, hogy az egy évszázaddal ezelőtt alkalmazott ásványfeldolgozó technológia tökéletes arra, hogy a lítium-ion aksi minden részét – a házat, a fémfóliákat, valamint az anód és katód bevonatát különválassza egymástól. „E folyamat legnagyobb előnye, hogy olcsó és energia-hatékony. Újragyártás céljából a mi újrahasznosított anyagaink pont olyan jók, mint a szűz anyagok, csak még olcsóbbak” – magyarázta az egyik hallgató. Lei Pan, a vegyészmérnöki tanszék professzora és egyben a kutatás egyik résztvevője hozzátette, hogy az ipar számára a legvonzóbb tényező e módszer bejáratottsága és valódisága lehet:
„Megláttuk a lehetőséget, hogy egy már meglévő technológiát használjunk fel mostanában felmerülő kihívások kezelésére. A réz és az alumínium elkülönítésére standard gravitációs elválasztást alkalmazunk, a kritikus ásványok visszanyerésére, mint amilyen a grafit, a lítium, és a kobalt, pedig habképző flotációs eljárást végzünk. Ezek a rendelkezésre álló legolcsóbb bányászati technológiák, és a megvalósításukhoz szükséges infrastruktúra már létezik.”
A kutatás, melynek eredménye a Sustainable Materials and Technologies folyóiratban jelent meg online, egy 15 000 dolláros támogatásnak köszönhetően valósult meg az Environmental Protection Agency (EPA) jóvoltából, azonban a csapat további pénzügyi ösztönzésben részesült az ismereteik bővítéséhez a Michigan Technological University Translational Research and Commercialization (MTRAC) Innovation Hub kutatóközpont jóvoltából.
