A valóságellenőrzésnek vége, Svédország Európa új vezére

Meglepő eredményre jutott az egyik ismert energetikai elemzőház, miután alaposabban megvizsgálta az Európai Villamosenergia Átviteli Hálózat (Entsoe) tavalyi adatait. A Rystad Energy jelentése szerint ugyanis tavaly 33 TWh exportjával Svédország vált Európa legjelentősebb áramexportőrévé.

Csak viszonyításként: az éves magyarországi villamos energia fogyasztás 45 TWh körül alakul.

A jelentésről elsőként beszámoló Bloomberg azt is kiemelte, hogy az energiaválság hatására teljesen felkavarodott európai villamos energia kereskedelemben, meglepő módon, a svédek mellett az Egyesült Királyság és Hollandia is nettó exportőrré vált 2022-ben. Fabian Ronningen, a Rystad energiapiaci elemzője szerint a tavalyi év nagyon sok ország számára a valóságellenőrzést hozta el, amely az ígéretek, a vágyak és az illúziók helyett a szembesítésre, és a „mi lenne, ha” forgatókönyvek újraírására késztette őket.

Az elemzőket a svédek trónkövetelése nem igazán lephette meg, mivel a  Rystad már tavaly novemberben levezette: hogyan és miért válik Finnország, Svédország és Dánia az európai zöldforradalom vezetőjévé. Az adatokkal alátámasztott indoklás szerint a szélenergia termelés és hasznosítás felskálázásában, a zöldhidrogén termelés és felhasználás stratégiai fontosságának tudatos megtervezésében, a nukleáris iparral való viszony tisztázásában, illetve a szén-dioxid-tárolással kapcsolatos innovációk és kezdeményezések összességében e három országban, e régióban jutottak előre a legjobban ahhoz, hogy 2030-ig vállalt energetikai rendszerátalakítási terveiket valóban teljesíteni tudják.

A Koppenhága és Malmö közötti Saltholm sziget közelében működő Lillgrund szélfarm látképe (forrás: Wikipédia)

Az elemzők szerint a skandináv átállási stratégia Európa többi országa számára mintákkal és tanulságokkal is szolgál.

Francia bukfenc

Az európai villamos energia kereskedelemben – az elmúlt évtizedekben kialakult struktúra, erő és kompetenciamegosztása, de „szokás szerint” alapján is – Franciaország volt a legfőbb exportőr. Megingathatatlannak tűnő pozícióját szinte kizárólag annak köszönhette, hogy az 1970-es évek közepétől az ezredfordulóig tucatjával épültek nagy teljesítményű atomreaktorok az országban. Ennek az 1973-as olajválság volt az egyik kiváltó oka, de nem elhanyagolható tényező az sem, hogy Franciaország nagyhatalmi ambícióit nukleáris fegyverarzenál megépítésével kapcsolta össze. Utóbbi melléktermékének is tekinthető a megépített erőműflotta.

Ez azonban mára nem csak elöregedett (az átlagéletkor 37,3 év) és így gyakrabban „betegeskedik”, hanem a klímaváltozás következményeit is megszenvedi (a Rhone és a Garonne folyók partjára épült sok erőművet az utóbbi években, nyáron drasztikusan vissza kellett fogni vagy le kellett állítani, mert a folyók vize olyan mértékben felmelegedett és leapadt, hogy az nem tette lehetővé a működő reaktorok hűtését). A kényszerűen visszafogott termelési helyzeten a koronavírus járvány gazdasági és rendszerüzemeltetési hatásai sem segítettek, ám az elmúlt évben rendszerszintű problémává hízó, rejtélyes korróziós fertőzés is csak ártott. Az már az ukrajnai háború kitörése előtt kiderült, hogy 2022-ben Franciaország kieshet az exportőri szerepéből, de az így is meglepő, hogy jelentős mennyiségű spanyol- és németországi, illetve az Egyesült Királyságból is érkező importra szorult. (A francia trónfosztás okait a napokban a 444 és a Telex is részletesen tárgyalta.)

Meglepetésre, a napokban a francia rendszerirányító (RTE) azt közölte, hogy egy év szünet után ismét exportál az atomerőműveket is birtokló EfD. Azt is hozzátették azonban, hogy ez nem csak az ideiglenesem kiadott reaktor-újraindítási engedélyeknek köszönhető, hanem annak is, hogy bár csupán a rektorok háromnegyede – 65-ből 40 – működik, de az enyhe tél miatt rendkívül alacsony a belföldi fogyasztás, emellett pedig  teljes kapacitással termelnek a francia szélfarmok is.  A régi-új helyzet azonban így is más, mint korábban: az aktuálisan 1,4 TWh-ig jutott exportmennyiségből nem látszik az út a korábbi időszakot jellemző, évi 40-50 TWh nagyságrend eléréséhez.

Szabó M. István