PGEgaHJlZj0iaHR0cHM6Ly93d3cubW9vbi1wb3dlci5odS9sYWtvc3NhZ2k/dXRtX3NvdXJjZT1sb2NhbC1kaXNwbGF5JnV0bV9tZWRpdW09dmlsbGFueWF1dG9zb2smdXRtX2NhbXBhaWduPU1vb24tanVsLTIwMjYmdXRtX2NvbnRlbnQ9YmFubmVyJnV0bV90ZXJtPXRyYWZmaWMmdXRtX290aGVyPWRlc2t0b3AiIG9uY2xpY2s9ImphdmFzY3JpcHQ6d2luZG93Lm9wZW4oJ2h0dHBzOi8vd3d3Lm1vb24tcG93ZXIuaHUvbGFrb3NzYWdpP3V0bV9zb3VyY2U9bG9jYWwtZGlzcGxheSZ1dG1fbWVkaXVtPXZpbGxhbnlhdXRvc29rJnV0bV9jYW1wYWlnbj1Nb29uLWp1bC0yMDI2JnV0bV9jb250ZW50PWJhbm5lciZ1dG1fdGVybT10cmFmZmljJnV0bV9vdGhlcj1kZXNrdG9wJywgJ19ibGFuaycsICdub29wZW5lcicpOyByZXR1cm4gZmFsc2U7Ij48cGljdHVyZT48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8wNi9tb29uLWJhbm5lci02MDB4NTAwb3R0aG9uLTEuanBnIiBtZWRpYT0iKG1heC13aWR0aDogNzAwcHgpIj48c291cmNlIHNyY3NldD0iaHR0cHM6Ly92aWxsYW55YXV0b3Nvay5odS93cC1jb250ZW50L3VwbG9hZHMvMjAyNi8wNi9tb29uLWJhbm5lci0xMzAweDYwMC12M2xha29zc2FnLW90dGhvbi0xLmpwZyIgbWVkaWE9IihtaW4td2lkdGg6IDcwMHB4KSI+PGltZyBzcmM9Imh0dHBzOi8vdmlsbGFueWF1dG9zb2suaHUvd3AtY29udGVudC91cGxvYWRzLzIwMjYvMDYvbW9vbi1iYW5uZXItMTMwMHg2MDAtdjNsYWtvc3NhZy1vdHRob24tMS5qcGciIGFsdD0iIj48L3BpY3R1cmU+PC9hPg== Az elektromos autók alacsony fenntartási költségei felett érzett örömünk rögtön elillan, amint megállunk egy autópálya mentén található DC töltőnél. A tarifát látva azt érezzük, hogy ez bizony nem is olcsóbb, mint a tankolás, pedig az az áramon még jövedéki adó sincs Ha közelebbről is megnézzük a konkrét számokat, akkor komoly különbségeket találunk a két energiaforrás ára között. Induljunk ki mondjuk egy 580 forintos benzinárból, és ebből vonjuk le a 158,8 forint jövedéki adót és a jövedéki adó áfáját, így durván 380 forintra jön ki egy liter. Miután egy liter benzin energiatartalma 9 kWh körül van, a kilowattóránkénti fajlagos végfogyasztói ára (jövedéki adó nélkül) 42 forint. Mindeközben a nyilvános DC töltőkön 140 forint környékéről indulnak a töltési díjak, a különbség tehát minimum több mint háromszoros, egyes töltőkön pedig akár hat-hétszeres is lehet. Mi indokolja ezt a nagy eltérést? Ha körülnézünk, rögtön szembetűnik, hogy a benzinkutakon többnyire van egy shop, ahol túlárazott termékeket vásárolhatunk. Sok benzinkútnál az üzemanyag árrése viszonylag alacsony, a magasabb haszon a kávén, élelmiszeren, szolgáltatásokon keletkezik. A töltők esetében ilyen alternatív bevételi forrás nincs, az üzemeltető csak az áram eladása révén tud nyereséget elérni. Ha tovább nézelődünk, egy másik fontos különbség is szembeötlik. A benzinkutakon jóval nagyobb a forgalom, és ez akkor is így lenne, ha a két hajtáslánc megoszlása történetesen azonos volna, hiszen az elektromos autókat otthon vagy a munkahelyen is lehet tölteni, tankolni viszont csak a benzinkúton lehet. A különbség ráadásul nem csupán az ügyfelek számában mutatkozik meg, hanem az eladott energia mennyiségében is. Egy ötperces tankolás során akár 400 kWh-t is a tankba tölthetünk. Ehhez képest egy ötperces töltés során legfeljebb néhány tucat kWh-t vételezünk. Egy 300 kW-os DC töltőberendezés nagyon drága beruházás, de a kihasználtsága jóval alacsonyabb, így a költséget kevés eladott kWh-ra kell szétteríteni. Emlékeinkben kutakodva az is felötlik, hogy a benzinkút már 30 éve is benzinkút volt, míg a töltő helyén néhány éve csak egy üres telek állt. Márpedig egy teljesen leírt (kifizetett) létesítményt elég csak karbantartani és néha felújítani, egy új beruházás esetében viszont ki kell termelni a hitel törlesztőrészleteit is. De a belső égésű motor 100 évnyi előnye abban is megmutatkozik, hogy az üzemanyag-ellátás egy végletekig optimalizált infrastruktúrán alapszik, a DC töltés azonban csak bő egy évtizedes múltra tekint vissza és még csak most próbáljuk kitalálni, hogyan lehet a leghatékonyabban megoldani. Ezek olyan látványos dolgok, amelyek kisebb-nagyobb mértékben mind hozzájárulnak a nyilvános töltés relatív drágaságához, ám az egyik legfontosabb tényező rejtve marad a szemünk elől: legyen szó akár elektromos, akár hagyományos autóról, mindkettőnél fontos, hogy a feltöltésükhöz szükséges energia mindig rendelkezésre álljon. A belső égésű motoros autók esetében ezt puffer segítségével oldják meg, ami lényegében olcsó acéltartályokat, csővezetékeket és szivattyúkat jelent. A folyékony üzemanyag ugyanis nagy energiasűrűségű, hosszú ideig veszteség nélkül tárolható energiahordozó, ezért viszonylag egyszerűen és olcsón lehet belőle készleteket fenntartani. Ennek a megoldásnak köszönhetően a benzinnél gyakorlatilag mindegy, hogy reggel, délben vagy este tankolnak-e egyszerre több ezren. Az áram viszont nem így működik, egyelőre még főszabály szerint nem akkumulátorokból töltjük fel az elektromos autókat. A hálózatnak ezért folyamatosan egyensúlyban kell tartania a termelést és a fogyasztást, ami szabályozási és kiegyenlítési költségekkel jár. A felhasználók azonnali rendelkezésre állást várnak el, ami miatt nagy hálózati kapacitást kell fenntartani akkor is, amikor éppen senki sem tölt. Nagyon nem mindegy, hogy 3 kW-tal vagy 300 kW-tal akarunk tölteni, mert a nagyobb teljesítmény biztosításához nagyobb hálózati csatlakozásra, erősebb transzformátorokra és nagyobb rendelkezésre álló villamos teljesítményre van szükség, ami nagyobb költségekkel fog járni. Arról már nem is beszélve, hogy az áram szállítása és átalakítása jóval bonyolultabb és drágább technológiát igényel, mint a folyékony üzemanyagok, főleg akkor, ha nagy teljesítményt kell eljuttatni sok különböző pontra. A nyilvános villámtöltés ára nem elsősorban azért magas tehát, mert maga az áram drága, hanem mert a szolgáltató nagy teljesítményt kénytelen bármikor azonnal rendelkezésre bocsátani az ország különböző pontjain. A benzin nagy energiasűrűsége és szállításának, illetve tárolásának relatív egyszerűsége nehezen behozható előnyt jelent, éppen ezért szerencse, hogy az elektromotor háromszor hatékonyabban használja fel az energiát, mint a belső égésű motor, ezért tud a villámtöltés költsége egyáltalán hasonló szinten mozogni, mint a tankolásé. Hogyan lehet a jelenleginél olcsóbb a nyilvános töltés? A nagyobb kihasználtság mindenképpen sokat fog segíteni abban, hogy kedvezőbb legyen a nyilvános töltőállomások árazása. De egy kiépült, optimalizált és már kifizetett infrastruktúra, az erősebb piaci verseny, a bejáratottabb üzleti modellek megjelenése is fontos tényező lesz. Alternatív bevételi források (shop, vendéglátás, egyéb szolgáltatások), a szinergiák kihasználása (például bevásárlóközpontok, áruházak, parkolóházak, ahol a töltés nem önálló bevételi forrás, hanem vevőcsalogató szolgáltatás), szintén közelebb hozhatja egymáshoz a tankolás és a töltés költségeit. Na és persze az olcsó energiatárolás, illetve az idősávos árazás is fontos eleme a kirakósnak. Az elektromos autózás gazdasági előnye azonban nem abból fakad, hogy a prémium szolgáltatásnak számító ultragyors töltés olcsóbb lesz a benzinnél – ez aligha fog bekövetkezni belátható időn belül –, hanem abból, hogy a felhasználók idejük nagy részében sokkal olcsóbb forrásból (otthon, munkahelyen, lassú AC töltőn vagy saját napelemből) töltenek, és a drága gyorstöltést csak ritkán veszik igénybe. Mire mindezt végiggondoltuk, már végeztünk is a töltéssel. A kijelző szerint 45 kWh-t vételeztünk az „áramkútból”. Ez 5 liter benzinnek felel meg, konstatáljuk, ám nincs időnk tovább morfondírozni, mert sietnünk kell úti célunk felé. De éppen azért álltunk meg egy nagy teljesítményű töltőnél, mert nem akartunk sokáig rostokolni, és a gyorsaság luxusáért néhanapján megéri kifizetni a felárat. dr. Papp László (Sol Invictus)Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás. Google hírek iratkozz fel! Heti hírlevél iratkozz fel! Kővédő fólia védd az autód!