Hogyan működik az áramtőzsde?

Bizonyos mértékig a villamosenergia is csak egy termék, mint a búza vagy a kőolaj, ezért ugyanúgy kereskednek vele, és ugyanúgy megvan a maga tőzsdéje, mint más termékeknek. A jellegéből adódóan azért természetesen vannak bőven eltérések is. Az áram kereslete például meglehetősen rugalmatlan, a búzával vagy a kőolajjal szemben sokkal nehezebb a tárolása, és mivel itt nem lehet raktárra termelni, ezért a keresletnek és a kínálatnak mindig egyensúlyban kell lennie. Elsősorban ezek a tényezők okozzák a hagyományos árupiac és az árampiac között fennálló eltéréseket. Ha szeretnénk megérteni, hogyan hatnak a megújulók az árampiacra, vagy hogyan tudnak pénzt keresni az akkumulátorok, akkor fontos, hogy ismerjük az áramtőzsdék működésének alapjait. A következőkben röviden és a laikusok számára is könnyen érthetően bemutatjuk a legfontosabb szervezett árampiacokat, melyekből háromféle is létezik: a határidős tőzsde, a másnapi piac, és a napon belüli piac.

A határidős tőzsdéken hosszabb idővel az áram szolgáltatása előtt állapodnak meg az adásvételről, és rendszerint a szolgáltatási időszak is hosszabb, például negyedéves vagy éves. A piac szereplői az itt kötött ügyletekkel igyekeznek menedzselni az árak ingadozásából eredő kockázataikat.

A másnapi piacon 1-2 nappal a teljesítés előtt lehet ügyletet kötni, itt Magyarországon például a tárgynapot megelőző napon 12 órakor történik meg a „kapuzárás”, ami után már nem tehető több ajánlat, és lezárul a kereskedés.

A napot időegységekre, általában órákra osztják, de bizonyos országokban ez 30 vagy 15 perc is lehet, és ezekre az egységekre lehet vételi és eladási ajánlatot tenni. Az időegységeket lehet blokkosítani is, így vannak például 4 órás vagy 24 órás blokkok is, ha valakinek minden órában egy fix mennyiségre van szüksége (zsinóráram). A következőkben az egyszerűség kedvéért az egy órás időegységnél maradunk, és az európai áramtőzsdék működési módját mutatjuk be.

A másnapi piacon minden órára eltérő árak születnek a kereslet és a kínálat függvényében, azonban egy adott órán belül valamennyi ügyletkötés azonos áron történik az összes eladó és vevő számára. Nagyon érdekes kérdés, hogy ez a minden félre érvényes ár hogyan alakul ki.

Amíg a tárgynapi kereskedés nyitva áll, az eladók minden óra esetében megteszik az árajánlataikat és a felajánlott mennyiséget, a tőzsde pedig ezeket az ajánlatokat növekvő sorrendbe rendezi. A lista élén azok az erőművek fognak állni, amelyeknek alacsony a működési költségük, vagyis tipikusan a megújulók és az atomerőművek, amelyek akár fillérekért is hajlandóak eladni az áramot, csak valaki vegye meg. A sorrendben utánuk a fosszilis erőművek következnek, mert nekik van egy elég komoly működési költségük, amit szeretnének viszontlátni, ezért egy bizonyos árszint alatt ők nem hajlandóak termelni. Persze ez az árszint erőművenként eltérő, ami alapvetően az energiahordozók és a kibocsátási kvóta árától, valamint az erőmű hatékonyságától függ. Ezt a rangsort angolul merit ordernek, magyarul bekapcsolási sorrendnek hívják.

Ha ezeket az ajánlatokat egy grafikonon ábrázoljuk, akkor az valahogy így nézne ki:

Kép: Öko-Institut

Ezzel párhuzamosan a vevők ajánlatait is rangsorolják az ár szerint, vannak ugyanis olyan energiaintenzív iparágak, amelyek csak akkor termelnek, ha olcsón juthatnak áramhoz, illetve az alacsonyabb ár növeli az export iránti keresletet is.

Ha a vételi és eladási ajánlatokból is egy-egy görbét rajzolunk, a kettő metszeni fogja egymást, és a metszéspontnál lévő egyensúlyi ár lesz az adott órára vonatkozó tőzsdei ár. Azoknak a vevőknek az ajánlatai, akik ennél az egyensúlyi árnál olcsóbban akartak vásárolni, elutasításra kerülnek, és úgyszintén elutasítják azoknak az eladóknak az ajánlatait, akik ennél drágábban szerettek volna eladni. A rangsorban lévő utolsó olyan erőmű ajánlata határozza meg tehát a tőzsdei árat, amely még elfogadásra került, de minden másik erőmű is ezt az árat fogja megkapni, ha elfogadták az ajánlatát.

Kép: R. Madlener, M. Kaufmann – Power exchange spot market trading in Europe: theoretical considerations and empirical evidence

A legtöbb esetben a nukleáris és a megújuló energia nem képes lefedni az összes igényt, még Franciaországban is van egy körülbelül 10 százaléknyi fosszilis energia a mixben. Ez azt jelenti, hogy az ármeghatározó erőmű a legtöbb esetben fosszilis alapú, ami megmagyarázza, hogy az emelkedő gázárak miért képesek a jelenleg látott mértékben megemelni az áram piaci árát még az olyan országokban is, ahol mára már jelentős mértékben visszaszorult a fosszilis energia használata az áramtermelésben. Ugyanakkor azt is tegyük hozzá, hogy a jelenlegi magas áramár egy aranybánya megújulóknak és az atomerőműveknek. Az energiahordozók árának való kitettségünk egészen addig meg fog maradni, amíg lesz fosszilis energia a villamos energia előállításában. Ez még egy okot ad tehát arra, hogy miért érdemes teljes mértékben eliminálnunk őket.

Mivel még egy napra előre is lehetetlen megmondani, hogy pontosan mekkora lesz majd a kereslet és a kínálat, ezért szükség van egy napon belüli piacra is, ami az áramtőzsdék harmadik kategóriája. Itt lehetséges a teljesítés előtti órákban, percekben is ügyletet kötni, így azok a piaci szereplők, akik eltértek a menetrendtől, az utolsó pillanatban még meg tudják venni/el tudják adni a kiegyenlítő energiát. A másnapi piaccal ellentétben itt az ügyletkötés a hagyományos tőzsdék működéséhez hasonlóan szokott történni, vagyis minden ügylet a megajánlott és elfogadott árakon fog megvalósulni (pay as you bid).

A szervezett piacok mellett természetesen létezik még a kétoldalú áramvásárlási szerződések (angol rövidítéssel PPA-k) piaca is, a tőzsdén kialakult ár azonban az ott kötött ügyletek szempontjából is egy fontos viszonyítási alap.

dr. Papp László (Sol Invictus)

Technológiai elemző, és a Villanyautosok.hu csapatának megújuló energiákkal, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szakértője. Célja, hogy minél többek számára tegye egyértelművé, hogy a fenntartható jövő gazdaságilag is a legracionálisabb választás.