A DC villámtöltők esetében két díjszabási alap terjedt el világszerte. Az idő alapú számlázást az autósok és az elektromobilitás szolgáltatók szempontjából egyaránt indokolja a cél, hogy az oszlop minél több autóst ki tudjon szolgálni. Az egyes autótípusok DC töltési karakterisztikája jelentős mértékben eltérő, de közös jellemzőjük, hogy ahogy telik az akku, úgy lassul a töltés. Számos típusnál előfordul, hogy a 80-100% töltés idejével összemérhető a 0-80% közötti töltési idő. Ha egy autós 100%-ra tölt, az rossz a többi villanyautósnak, mert hosszú ideig foglalja a többiek elől a töltőoszlopot, és – kWh alapon árazva – rossz a töltőoszlop üzemeltetőjének is, mert csökken a bevétel.
A kWh alapú árazás mellett is állnak persze érvek. Először is a megvásárolt termék áram, aminek nem az idő a mértékegysége. Másrészt épp az autótípusok eltérő töltési teljesítménye miatt a lassan tölthető, idősebb vagy olcsóbb autók tulajdonosai drágábban közlekedhetnek a percdíj esetén.
Számos országban csak az áramszolgáltatók adhatnak el áramot, így szóba sem jöhet kWh alapú díjazás. A hiteles mérés is költségnövelő tényező lehet. Erre persze vannak kiskapuk, a román Renovatio nevű szolgáltató éppen ezért nem kWh alapon számol, hanem „egységet” értékesít. Az csupán a véletlen műve, hogy 1 egység körülbelül egyenlő 1 kWh-val. (A körülbelül szó a hiteles mérés miatt szükséges.)
Az elektromobilitás hajnalán nagyon kevés volt a töltőoszlop. A kevés erőforrás igazságos elosztása egyértelműen az idő alapot indokolja, hiszen senki sem szeretne órákat várni a régió egyetlen DC töltője előtt, amíg az előtte sorakozó autósok az utolsó elektront is „belecsepegtetik” az akkuba. Ugyanakkor a hiányos töltőhálózat mellett gyakrabban volt szükség a 100% közelébe töltésre is, hiszen – főképp a kisebb akkus, idősebb autók esetén – ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy elérjük a célunkat vagy a következő töltőt. Felmerül tehát az ön- és a közérdek ellentéte is.
Ahogy javul a töltőoszlop-sűrűség és jelennek meg olyan töltőszigetek, ahol 4-6 vagy akár ennél is több oszlop áll egymás mellett, úgy lesz egyre kevésbé indokolt a percdíj alkalmazása. Az Ionity töltőállomásain mindenütt legalább 4 töltőoszlopot helyeznek el, így ők a kWh alapú árazást választották.
Érdekes módon a szolgáltató amerikai megfelelőjének tekinthető Electrify America ezzel ellentétesen, percdíj mellett döntött. A szolgáltató a perc alapú díjfizetés alkalmazása mellett gondolt a lassabban tölthető autók tulajdonosaira is, ezért sávos árképzést választott. Így is vannak természetesen eltérések, de a legtöbb autótípus 60-150 Ft/kWh közötti áron kapja az áramot.
Az insideevs.com Giovanni Palazzoval, az Electrify America vezérigazgatójával készített exkluzív interjújából megtudhatjuk, hogy a kezdetektől kWh alapon szerettek volna számlázni, de az USA egyes államaiban erre jogi okokból (az árammal nem, csak a szolgáltatással kereskedhetnek) nincs lehetőség. Azonban az Egyesült Államok teljes területén szerettek volna egységes árazást alkalmazni, így lett végül mindenhol percdíj, mert az sehol sem tilos.
Kalifornia állam azonban kötelezővé teszi a kWh alapú díjszabást. Az átállásra hosszú átmenetet biztosítanak, ugyanis új telepítésű AC töltőoszlopok esetén 2021-től, új DC töltők esetén 2023-tól kötelező a kWh alapú árazás, de a határidő előtt telepített oszlopokon csak 2031 (AC töltő) és 2033 (DC töltő) a kötelező átállás dátuma. (A hosszú felkészülési időre szeretném felhívni azoknak a döntéshozóknak a figyelmét, akik nálunk hibátlanul működő töltőoszlopok leszerelésére köteleztek azzal, hogy a már telepített töltőoszlopokon is kötelezővé tették a CCS csatlakozót.)
Mindenesetre az Electrify America nem várja ki ezt az évtizedet, elébe megy a váltással a kaliforniai előírásnak, és minél előbb (a konkrét időpont még nem ismert) átáll kWh alapú árazásra. Nem csak Kaliforniában, hanem a teljes hálózatán. Kivéve persze azt a néhány államot, ahol ez továbbra is tilos. Ezeken a helyszíneken marad a percdíj, így nem lesz egységes a szolgáltató teljes hálózatán az árazás.