Transzfogarasi túra egy Mazda MX30-cal

Korábban gyakran jelentek meg útleírásaink, mert még izgalmasnak tartottuk, hogy a foghíjas töltőhálózat mellett mekkora időveszteséggel és izgalommal lehet eljutni valahová egy viszonylag kis hatótávú elektromos autóval. Manapság már inkább azt szoktuk bemutatni, hogy egyre kevesebb tervezést és kockázatot vállal, aki nem csak otthon és a munkahelye között ingázik villanyautójával. Az oldal első néhány évében, amikor még nagyon kevés elektromos autó tulajdonos volt hazánkban, egy személyes történetek sorozatunk is volt, ahol egy rövid interjúban mesélték el a villanyautóra váltók, hogy miért döntöttek a zéró helyi kibocsátással járó autózás mellett, és mennyire bizonyult jónak a döntésük.

Ezúttal kicsit visszatérünk a kezdetekhez, a Mazda MX-30 tulajdonosok Facebook csoportjának egyik tagja, Lőkös Gábor mondja el, hogy miért váltott elektromos autóra, miért épp a Mazdát választotta, valamint arról is beszámol, hogy mekkora kihívás 48 óra alatt bő 1200 kilométert autózni a nem éppen hosszú távokra optimális elektromos autóval. Következzen Gábor írása.

Transzfogarasi túra egy Mazda MX30-cal

Előzmények

Egy éven át volt szerencsém vezetni egy céges Volvo XC40 plug-in hibrid autót, ekkortájt kezdtem nemcsak elméletben, de a való életben is megtapasztalni azt, hogy milyen is lehet az elektromos autózás. Mindig is zavart a sok benzines és dízel gépjármű által kibocsátott károsanyag, mellyel mérgezzük magunkat és a környezetet. Sem az embereknek, sem pedig a környezetnek/környezetünknek nem jó. Idén újra állami támogatással lehetett elektromos autót vásárolni, ezért drága feleségemmel úgy gondoltuk, hogy ideje lecserélni saját autónkat, amely egy Renault Megane IV (1.33TCe) volt. Semmi nem indokolta volna a fiatal autónk eladását, csak az, hogy időközben szülők leszünk és szeretnénk, ha a gyermekünk egy picivel jobb, tisztább környezetben nőhetne fel. Szeretnénk neki példát mutatni, és másoknak is azzal, hogy apró lépésekkel talán jobbá tehetjük a környezetünket és a Földet. Mivel időközben a céges autót is vissza kellett adni sok mérlegelés és tesztvezetés után az MX30-ra esett a választás.

Főbb szempontok, mely alapján ezt az autót választottuk:

• Ár és felszereltség/kényelem aránya
• Legalább akkora legyen, mint a Renault Megane IV volt.
• Békéscsaba – Szeged útvonalon autózom hetente 1-2 alkalommal, amit minimális rátöltéssel teljesít.
• A Volvo és a Renault által megszokott magas komfortérzet és felszereltség.
• Maximum 8 millió forint mindennel együtt (téli gumik stb.)
• Bónusz: A freestyle ajtók (a gyerekülés miatt).

Mivel saját vállalkozásban programozóként dolgozom értelemszerűen nagyon vonz a technológia. A magas felszereltség, melyet ebben az autóban kínálnak, úgy gondolom kenterbe veri a többi gyártó autóját, legalábbis, ha az árat is figyelembe vesszük. Számunkra nem volt kérdés, hogy inkább a kényelem és a magas felszereltség, mint az 50 kilométerrel nagyobb hatótáv. Bár lehet bánni fogom a kijelentésemet egy idő után, mert a dinamikusabb vezetők közé tartozom és szeretek haladni… az idő és a villanyautózás majd megtanít „lassítani”.

Tervezés

Nem egészen 3 hete vehettük át az autónkat, és egyből ki szerettem volna deríteni, hogy mit is tud, mit is bír ki valós életkörülmények között, mert hát szokás azt mondani, hogy a papír mindent elbír, ugye drága autógyártók? Telefonáltam egyet, és megkérdeztem a legjobb barátomat, hogy lenne-e kedve egy transzfogarasi teszt- és élményvezetéshez? Természetesen azonnal igent mondott, így hát elkezdtem megtervezni az utat. Amatőr villanyautósként letöltöttem a legtöbb alkalmazást, melyekre szükségem lehet, ez volt a Plugshare és a töltőkhöz tartozó alkalmazások. A Plugshare online felületén az útvonal tervezésekor sehogy sem jött ki az, hogy az autó képes lenne ilyen hegyvidéki utakon töltés nélkül áthaladni. Ez még inkább kíváncsivá tett, hogy mi is fog valójában velünk történni.

Indulás – útvonal

Békéscsabán élek, így innen indultunk. A következő útvonalat és töltési tervet készítettem: Békéscsaba (100 %) – Ineu (Hanul Moara cu Nortoc, AC töltés) – Déva (DC töltés) – Nagyszeben. Ebből a következő valósult meg: az AC töltőt nem tudtuk használni, mert épp esküvő volt és nem fértünk oda a töltőállomáshoz, így Arad felé kellett módosítanunk az útvonalat, ami nem kis kitérő volt. 28%-kal érkeztünk meg (59 km hatótáv maradt), 138,5 km-t tettünk meg Békéscsabától. A VW Quark Motors Arad (75kW-os Renovatio) töltőállomást választottuk, hogy ne kelljen beautókázni a városba. Az autónk soha ilyen magas töltési sebességet nem ért még el eddig. 38,2kW-tal tudtunk tölteni. Tudni kell, hogy a gyártó által ígért 50kW-ot eddig sosem láttuk és valószínűleg nem is fogjuk. Több Mazda MX30-as tulajdonos is azt mondja, hogy ez a csúcssebesség, amit töltés során elérhetünk. 28%-ról 76%-ra 35 perc alatt töltöttük fel az autót, viszont ahhoz, hogy elérjünk Déváig 100%-ra volt szükségünk (fő a biztonság).

Békéscsabáról 16:00-kor indultunk és a kitérővel együtt 18:05-re értünk Aradra (ami valójában 19:05 a másik időzóna miatt). Innen 19:58-kor indultunk tovább Déváig, ahol 149,9 km-t autózva 75 km tartalékkal és 35%-kal értünk a Kaufland töltőállomáshoz (22:30). Ezúttal is 100%-ra töltve hagytuk el a helyszínt (23:26), majd irány Nagyszeben. 125,3 km megtétele után még 81 km maradt az autóban (39%), és hajnali 1:14-re értünk a szálláshoz. Mivel ismeretlen terepen autóztunk, nem tudtuk, hogy jók lesznek-e a töltők így 90km/h-val haladtunk, valamint szigorúan betartottuk a városi 50 km/h sebességhatárt, mert tudni kell, hogy a városok végén mindig voltak rendőrök és igenis vadásznak a gyorshajtókra. Az első nap tehát összesen 413,7 km-t vezettünk, a menetidőnk pedig töltéssel együtt 8 óra 13 perc volt, melyből a töltésre szánt idő 1 óra 45 perc volt.

Transzfogaras – A TESZT

Másnap reggel 9:00-kor indultunk el a szállásunkról, és Szebenig mentünk a Mol Plugee töltőállomásra, ahol is az út előtti szakaszon teljesen feltöltődtünk. Nem csak az autó, hanem mi is szépen megittuk a kávénkat és megreggeliztünk. 52 perc alatt töltöttük fel az autót teljesen, majd nekiveselkedtünk a nagy kihívásnak. Úgy éreztük magunkat, mint két gyerek, akik valami újat és izgalmasat fognak kipróbálni, kint az ismeretlenben, hajtott minket a kíváncsiság. Az utunk elkezdődött, innen nincs visszaút, lesz, ami lesz.

Felfelé az út kanyarokkal teli. Normál tempóban haladva egyszer csak valami elképesztő látvány tárul az ember szeme elé. Meg-megálltunk, ahol lehetett, hogy gyönyörködhessünk a tájban. Az érzést elmondani és leírni nem lehet, át kell élnie mindenkinek. Azt hittük már lassan felérünk a tetejére, mikor is egy hatalmas dugóba cseppentünk. Felfelé menet 2 órát ültünk a dugóban, ekkor a célunk még 84 km-re volt, de nekünk már csak 73 km hatótávot írt az autó.

Itt kezdtünk el ténylegesen izgulni. Végül mikor elindultunk lefelé néhány kilométer megtétele után sikerült megnyugodni, ugyanis sokkal több kilométert kaptunk vissza, mint amit vártunk/gondoltunk. Leérve a völgybe bőven elértünk a tervezett AC töltőig (sőt akár a távolabbi DC töltőig, Ramnicuig is elértünk volna). Ez természetesen a visszatöltésnek és a töltést szabályozó fülecskéknek köszönhetjük, melyeket bőszen használtunk lefelé menet.

A látvány fergeteges volt, a vezetési élmény elképesztő! Azok a hajtűkanyarok, te jó ég! Jó néhány autót láttunk felforrt vízzel és vontatón elszállítva, pedig nem tűntek idősebb autóknak 8-10 évnél. Autókat próbáló út ez, ez egyszer biztos. A biztonság kedvéért, azért meglátogattuk az eredetileg kinézett AC töltőnket, a Hotel Subcarpati töltőállomást Argyasudvarhelynél (Argas). Megittunk egy kávét és átbeszéltük az élményeinket ez idő alatt kaptunk 3,2kWh energiát, ekkor már 17:30-at ütött az óra, tehát jól eltelt a nap.

This slideshow requires JavaScript.

Próbáltunk éjszakára szállást keresni, de nem jártunk sikerrel, ezért úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk Békéscsabára. Utunk az említett DC töltőállomásra Ramnicu (Kauflandhoz) vezetett. Szerencsére működött, így amíg az autó feltöltődött, mi vásároltunk néhány dolgot a boltban és megvacsoráztunk. A hegy tetején a rengeteg pavilonnál és étkezdénél sajnos nem tudtunk semmit vásárolni, mert nem váltottunk pénzt, csak euró és bankkártya volt nálunk. Így javaslom, aki nekivág az útnak mindenképpen váltson pénzt, mert fent szép szuveníreket, és finom ételeket lehet venni (legalábbis nekünk az illatból úgy tűnt.) Teljes töltés után irány Sebes – Déva – Arad – Békéscsaba.

Összegzés

Kevesebb mint 3 nap alatt kb. 1200 km-t vezettünk felváltva. Egy kivétellel (Szászsebes, 80%) mindig 100%-ra töltöttük az autót, mert mert nem tudhattuk, hogy mi fog történni. Az autó természetesen hibátlanul teljesítette a távot. Nekünk ezúttal az autózás volt a lényeg, ezért volt „feszítettebb a tempó”. Legközelebb több napra megyünk és bebarangoljuk a környéket. Mindenesetre csakis biztatni tudom azokat, akik sokat gondolkoztak azon, vajon egy kis hatótávú elektromos autóval neki merjenek-e vágni az útnak. Ha nem siet az ember, akkor határozottan IGEN a válasz! A piszkos anyagiak pedig megint megmutatták magukat. Összesen 19.474 Ft-ot költöttünk az 1200 km-re, ami 3,6 literes (450 Ft-os üzemanyagárral számolva) hagyományos belsőégésű motorral felszerelt autó fogyasztásának felel meg.

Szűcs Gábor

2017 óta aktív villanyautós, a Villanyautósok Közösségének oszlopos tagja, a miskolci találkozók szervezője. Környezettudatos családapaként nem csak az autó üzemanyagát, de a háztartás fogyasztását is igyekszik otthon, a háztetőn (áram) és a kertben (zöldség, gyümölcs) megtermelni. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk meg és milyen levegőt szívunk be.